Müller Árpád festőművész
Müller Árpád műtermébe 2005 novemberben látogattam ki. Nevét és művészetét különböző golfrendezvények kapcsán ismertem meg. A tanácsát kértem. Az amerikai edzőtáboromra gyűjtött pénzt akartam befektetni egy festményébe, amit majd Kaliforniában jó áron eladhatok. Így teremtve meg a hiányzó utolsó hónap költségeit. A golf témájú képek vonzottak, de Árpi tanácsára egy artistanőt ábrázoló farostra készűlt festményt vittem magammal a cirkusz sorozatából. Azt mondta, hogy ez a kép megtalálja majd a gazdáját. Beszélgettünk a sport és a művészet közös alázatáról, a tehetség küldetéséről borozgatva. Az ár nem került szóba. Végül rákérdeztem és majd elájultam a hatalmas számtól. Megmosolygott. - Ezt te kéred, én az ötödéért adom! - mondta. Így lett! Müller Árpád azóta benne van a golfütőimben, a tudásomban. Köszönöm.
Müller Árpád festőművész (1961-2006)
VERNISSAGE
Highland Golf Club & Academy
2007. 12. 07., 18 óra
Idézetek Müller Árpád interjúiból, kiállítási meghívóinak szövegeiből:
„Mi a különbség a dilettáns és a profi között?
Az, hogy a dilettáns az addig fest, ameddig élvezi, a profi addig élvezi, ameddig fest.”
„Festészet egyenlő a világ mozgását kiszabadítani a látvány fogságából.”
„Műveimmel új igényeket próbálok ébreszteni az emberekben. A művészetek szavannáján, a vizuális táplálkozási lánc csúcsán a festő és a szobrász áll. Mindenki szobrász vagy festő szeretne lenni, aztán kirakatrendező, lakberendező vagy restaurátor lesz. Mi, festők és szobrászok vagyunk azok az oroszlánok, akiknek nincs vizuális ellenfelük. Nem kell megfelelnünk senkinek, mi bármit megtehetünk, egyedüli ellenfelünk a szabadság. Ne akarjunk szabadnak látszani, mert közben bezárjuk magunkat. Ne azért fessünk, hogy megmutassuk, hogyan tudunk festeni. Nekem azért kell festenem, mert éhes vagyok arra, hogy minden megismételhetetlen pillanatot próbáljak rögzíteni, ami számomra fontos és érthetetlen a világból. Ha pedig valakinek megtetszik a művem, bizonyára azt gondolja: ezt én is így érzem. Csak nem tudja megfogalmazni.”
„A jó képek átalakítják maguk körül a környezetet. Attól ilyen erősek, hogy nem igényeket szolgálnak ki, hanem új igényeket teremtenek. Egy igazi kép valóságos hatalom. Egy lakás falára kerülve egy idő múlva gyakran átrendezi a lakást, megszabja, hogy milyen bútorok és tárgyak legyenek a környezetében, megtanítja a gazdáit az ízlésre, igényességre.”
