Ma hajnalban kakasszó helyett a szomszéd kutyusára ébredtem. Mint mindig, most is hat órakor követelte a kis fehér szőrpamacs a pisiléshez való jussát. Kis termetéhez illő fülsüketítő vinnyogással buzdítva gazdáját. Mi a Zsolt utca 8/b harmadik és ötödik emelet között forgolódó lakók is szeretnénk, ha a szomszéd gyorsabban kapná fel a gatyáját. Ez az ébresztő típus azért kellemetlen, mert nem én irányítom. A távolodó csaholást ugyan elnyeli a liftakna, de szemeim kipattantak. Ennyi. Fölkelek. Én is megjelölöm a vécécsészét, kávéfőzés, mosakodás. Mire visszatér a kutyára megtévesztésig hasonlító riasztó, addigra én a számítógép előtt ülök és bloggolok.

Az érdekes, hogy azok előbb eszembe jutnak, miről nem írok. Elárulom, hogy van egy titkos naplóm is. Nem publikus, mert sok ember hitvány történeteit rejti. Leírom azonban magamnak, mert nem szeretném elfelejteni, hogyan tesznek keresztbe a magyar golfnak. A kiírásuk magamból inkább egyfajta gyógymód, hogy ne tikkeljen a szemem. Egyébként nevetséges történetek, pár hét múlva elfelejtenénk. Egy kaptafára születnek. Van egy alkalmatlan valaki, aki leplezve tehetségtelenségét szívatja a többieket. Csak arra kell figyelnünk, hogy ne vegye kedvünket a sok „jószándék”.

Ez utóbbiból kijut most szegény Dr. Bohács Zsoltnak is, akit a magyar sajtó kikiáltott amatőr golf-világbajnoknak. A civilben ügyvéd, egykori kenus világbajnok a Szegedi Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsának az elnökeként is biztosan tiszteli a tényeket. Úgy is nyilatkozott, mert a délmagyar.hu honlapján vele készült beszámoló Süli Róbert tollából nagyon szerény és korrekt képet fest a sikeréről. Azonban a blikk.hun egy Mészáros István nevű sajtómunkás már november 6-án elkezdte a ferdítést, mert a szimpatikus 44 éves sportembert magyar amatőr bajnoknak címkézte és világbajnokságra küldte Orlandóba. A magyar golfozó férfiak 2008-as ranglistáján 95. Zsolt a Budai Golf Club versenyzője a Gödön tartott előselejtezőt még 23,2 induló Hcp-vel nyerte a stableford számítás alapján 44 nettó pontot gyűjtve. A nem golfozóknak elmagyarázom az utolsó mondatot. Bohács Zsolt hendikepje azt mutatja, hogy általában a 72 ütésre felmért golfpályákat 96 ütésből tudja teljesíteni. Gödön ez tíz ütéssel jobbra sikeredett, ezért lett kategóriájában (20,1-25,0) első, abból kiesve, mert pont 20,0-ra javította ütéselőny szám mutatóját. Ezúton is gratulálok hozzá, mert sok munka van benne.

Az amerikai viadalra egy jó csapat állt össze a magyar színeket képviselve. A küldöttségben helyet foglalt a két idei magyar bajnok Kocsis Réka és Baranyai Róbert, valamint Pólus Szvetlana, Reményi Tibor volt még Dr. Bohács Zsolton kívül a kiutazó. A folyamatosan frissülő és élőben követhető ütésszámok meglepték a magyar golf közvéleményt. A „Világ Golfozóinak Bajnoksága” elnevezésű verseny honlapján olvashattuk, hogy a gyengébb játékosok megtáltosodtak és körönként szórták a négy-öt birdie-t, egy-két eagle-t. Bohács Zsolt neve mögött albatroszt és hole-in-one-t is felfedezhettünk. A csoda megfejtése az volt, hogy a szakaszonként leírt eredmény nettóban adták meg, levonva belőle a játékos ütéselőnyét. Vagyis, ha az adott par 3-as szakaszon a két ütéselőnnyel érkező golfozó par-t ért el, automatikusan hole-in-one-t írtak be neki. Bevallom irigykedve néztem honfitársaim eredményjelző kártyáit és magamban dicsértem a marketing ötletet.

Dr. Bohács Zsolt a háromnapos viadalon nagyon jól játszott, amit pedig nehezített az a tény, hogy minden nap másik pályán kellett teljesíteni. A kategóriájában tehát ő volt az, aki a hendikepjének megfelelő legjobb ütésszámot produkálta. Ez a teljesítmény nagyon szép és dicséretet is érdemel, ugyanakkor minden golfozó megéli, akinek folyamatosan javul a hendikepje az edzéseknek és a gyakorlásnak köszönhetően. Bertényi Balázs írta jól a golfozom.hu fórumán: „… azért tegyük hozza hogy nettó-ban vannak a score-ok, de meg így is vállalható… Kellemes kis buli nettó verseny a floridai napsütésben… „

Hazajött a magyar csapat és valaki nagyon helyesen tájékoztatta az MTI-it, mert úgyis ritkán hallhatunk a magyar sajtóban a hazai golfról. Amit azonban nagyon helytelenül tett, hogy félre informált, hamis állításokat adott a mérvadó nemzeti tájékoztatási iroda hírfolyamába, amit átvett boldog boldogtalan (168 óra, Telesport.hu, Népszava, 24 óra, ECHO TV)
Miközben a verseny magyar hivatalos honlapján remek beszámolókban értesülhettünk a történtekről. Feltételezem Hegyi J. Attila a csapat vezetője, a hazai kvalifikációs versenyt rendező Golf Events tulajdonosa majd utána néz, ki akarja lejáratni a nagy nyilvánosság előtt ezt a színvonalas és itthon is népszerű versenyt.

Tegnap arról írtam, hogy a két szabályalkotó szervezet (R&A és az USGA) együttműködése nem mindig felhőtlen. Ennek gyökerei a függetlenségi háborúig nyúlnak vissza, amikor a golf pont a Brit hagyományok miatt volt népszerűtlen a telepesek között. A II. Világháború utáni győzelem a golfban is jobban szövetségessé tette az Atlanti óceán két partján élő golfozókat. Azonban az új világ golfozói csak partneri alapon tudták elképzelni az együttműködést, arról nem is beszélve, hogy a Ryder Kupában 1935-től 1983-ig megszakítás nélkül győzedelmeskedő amerikaiak joggal gondolhatták, hogy felnőttek az Óhaza sportjához. Az utolsó botrányos és asztalcsapkodós egyeztetésre 1998-ban került sor, amikor a driverek rugalmassági mutatójában az angolok nem engedtek. A kezdő nagyfejű ütők „spring-effect”-je, a homlok rugózása jobban kilövi a labdát. A jelentős technikai újításnak a legjelentősebb támogatói a felszerelésgyártók voltak. Ki ne cserélné le a driverét egy újabbra, ha edzések nélkül is megnyúlik a kezdő ütése.

Az angolok érvelésében is volt logika. Golfpályáik zöme a 200 yard-os (kb. 180 méteres) kezdőütésekre épült. A labdák lehullásának területei, az akadályok és a 18 szakasz nehézségi mutatója mind ebből következik. Akkoriban a 300 köbcentis rugalmas felületű driverekkel egy jó amatőr is elreptette 300 yardig (kb. 270 méter) a labdáját. Az USGA elment a „falig” és jegyzőkönyvön kívül megpendítették még a British Open bojkottját is. Az egyik főszponzor (ROLEX) józan gondolkodású elnöke Walter Fischer hűtötte le az urakat és üzente meg nekik, amíg nem egyeznek meg, nincs támogatás. Megegyeztek. A 15 foknál kisebb dőlés szögű (Loft) “Driver” nem rendelkezhet -a R&A által jóváhagyott készülék mérése alapján meghatározott- 0,830-as értéknél magasabb rugalmassági tulajdonsággal. Nem untatva a kedves olvasót műszaki adatokkal, a vitapartnerek valahol középen találkoztak. Az már egy másik kérdés, hogy Tiger Woods játéka ezután mindent felülírt. Amíg az angolok nem kaptak észbe, neki „rövidebbek” voltak a szigetországi bajnok pályák is.

Ma van az utolsó idei PGA elméleti oktatásunk a TF-en. Magamtól már egy hete Spanyolországban lennék, de fontos, hogy az egyetemi előadóktól személyesen hallhassam az anyagot. A jegyzeteim egyben a forrásmunkám. Megtanultam a könyv írásánál is, hogy nagy alázattal és türelemmel kell minden egyes információ után mennem. A napokban ért ilyen öröm, mert segítőim kihoztak nekem egy 1944-ből származó légi felvételt a Hadtörténelmi Levéltárból, amely a Svábhegyi golfpályáról készült. Szintén hosszas kutatás után talált meg egy olyan Bobby Jones kép, amelyet 1922-ben egy magyar fényképész, Muray Miklós készített és kincseim közé került Boros Gyula fényképe is 1951-ből. Boros a mai napig az egyetlen major győztes magyar származású golfozó. Nemcsak a könyvem okán van a gyűjtő szenvedélyem, hanem azért is, mert szerintem az idén volt 100 éves a magyar golf. Ahogy ápoljuk történelmünket, úgy gondolunk a jövőnkre.

Bodor Tibor tanár úr szabályismereti előadásában hallottam először emlegetni, hogy a Randa így rendelkezett, ezt meg ezt engedélyezte és azt pedig megtiltotta. Elgondolkodtam, hogy milyen úri sport a golf, ha a legfőbb szabályalkotót ilyen gengszter becenévvel illetik. Még jó, hogy nem Sebhelyest vagy Ragyást emlegetünk. Tanár úrtól nem állt távol az abszurd és a fanyar humor, de hamar elárulta, hogy egy angol szervezet rövidítéséről beszél.
Randa – R and A – R&A - Royal and Ancient Golf Club of St Andrews.

Az R&A eredetileg a 22-strong Society of St Andrews Golfers elnevezéssel alakult privát klub, aminek a történelme visszanyúlik egészen 1754-ig. A ma használatos nevüket pártfogójuk IV. Vilmos adományozta 1834-ben. Első elnökei között volt Sir David Brewster tudós és a kaleidoszkóp feltalálója, több mikroszkóppal és teleszkóppal kapcsolatos technológiai újítás bevezetője, a Királyi Akadémia tagja. Portréját a szabadságharc után emigráló, Szabó Iván magyar származású fiatalember készítette el 1856-ban. Az edinburgh-i temetőben sírkövén a következő felirat áll: Artem photographicam per cursum nimium breven summa coluit laude (A fényképezés művészetét rövid működése alatt igen nagy dicsőséggel művelte). 1860-ban az Erdélyi Naptár így ír róla: „Szabó Iván M.-Vásárhelyi hazánkfia, mint photograf, nagy hírt vívott ki magának Skóciában, az edinburgi lapok igen dicsérik a golfclub kiállításában közszemlére ki tett képeit.”

Amikor a Gentlemen Golfers of Leith hanyatlásnak indult az 1800as évek elején, a St Andrews egyesület került vezető pozícióba. Átvették az eredei Leith szabályokat, de az 5-ös számú szabályt helyesbítették, oly módon, hogy a labdát a vízből kivétele után inkább leejtik ahelyett, hogy újra ütéshez helyezzék. Ez az új tétel később az egész világon elterjedt és a klubot kis idő után elismerték, mint a golf szabályok hivatalos fő irányító szervét. A szokásjog írásos elfogadása csak 1897-ben történt meg, amikor a klub, a közkívánságnak eleget téve, az első Rules of Golf bizottsággá alakult át.

Az R&A irányította a szabályok kialakulását és a technikai fejlődés miatt modernizálódó ütőkészletek és labdák egységesítését. Az amerikai kontinensen az USA és Mexikó golfklubjainak szövetségei nem vettek tudomást sokáig az elődökről. Eleinte az USGA csak ritkán vette tudomásul az R&A játékra vonatkozó javaslatait. Egészen 1950-ig kellett várni, amikor is közösen megalkották az első, egész világra vonatkozó szabálysort. Még ezek után sem sikerült a labda minimum méretén megegyezniük. Az 1, 62 inches méret volt általánosan használatban Britanniában, míg Amerikában előnyben részesítették a nagyobb 1,68 inches méretet. A különbség másfél milliméter. Ez az apró ellentét nem tudott kisimulni csak 1974-ben, mikor is a British Openen az R&A engedett és kötelezővé tette a ma is használt 1,68 inches labdaméretet. Ez a két szervezet azóta szorosan együttműködik és minden negyedik évben hivatalos konferenciát tartanak, ahol áttekintik a játékszabályokat. A nemzetközi golfélet fejlődése miatt is mostanában már barátságos viszonyban vannak egymással. A jónak mondható kapcsolat ellenére olykor kiújulnak az ellentétek, például a spring-effect drivers ügyben, 1998-ban. De erről majd legközelebb.

Tegnapi bejegyzésemet követően sok email-t és telefont kaptam ismerősöktől és tanítványaimtól, hogy értik a legszebb pályákról írt szubjektív listámat, de objektíven szemlélve melyik a világ legnehezebb pályája? Van-e közmegegyezés a szakírók között, hogy melyik 18 szakasz rémisztheti el leginkább a golfozókat? (Talán itt jobban hangzana széntablettáért kiáltó szó, a golfosokat. De hét eleji ételmérgezésem miatt sem fogom leírni így. Azonban helyettem ezt mások és másutt gyakran megteszik a képi asszociációk lehetőségére nem is gondolva.)

A világ 33 ezer golfpályájának feltérképezését, elemzését az elmúlt évszázad során módszeresen megtették. A szakírók egy része jeles amatőr, avagy profi múlttal rendelkezik. A személyes benyomásokon túl azonban van egy nagyon jól látható értékmérő, a score card. A legnehezebb pálya címet az kapja tehát, ahol általában mindenki, profi és amatőr jóval többet üt szakaszonként, mint az elő van írva. Ilyen alapon is sok száz pálya követelhetné joggal a babérokat, de az egyetlen, ami a statisztikák szerint a golfozók többségének szavazatát megkapná: Pine Valley, Clementonban, New Jersey államban. A sportág szakmai elitjének körében nagyhírű szentély azonban világszerte szinte ismeretlen. Az Augusta National vagy a St. Andrews-i pályákkal ellentétben csak ritkán jelenik meg a televízióban, ugyanis a sűrű erdőből kivágott Pine Valley szakaszairól lehetetlen közvetíteni a golfot, úgyhogy majdhogynem mitikus maradt – a legendák és mondák helye. A világ legszebb pályája címet már többször is elnyerte (Golf Magazine 2003, 2005, 2007; Golf Week Magazine 2005; Golf Digest Magazine 2006, 2007)

George Crump álmodta meg. Egy olyan szállodatulajdonos, akinek semmilyen golfpálya építési tapasztalata nem volt. Aki eladta philadelphiai házát és vállalkozását, hogy be tudja fejezni az építkezést. Crump túlvállalta magát és a 14. lyukig tudta csak követni a fairwayek útját, amikor az idegeskedés miatt elhunyt. Történetünkben ekkor 1918 januárját írjuk. Az általa alapított klub azonban megszerezte a tőkét a pálya befejezéséhez. Az egy évvel későbbi megnyitón már úgy köszöntötték, mint a világ legnagyszerűbb pályáját.

Pine Valleyben olyan komoly kockázatok vannak, a hibahatár meg olyan szűk, hogy a klubtagok gyakran fogadnak a pályán újnak számító játékosokkal, hogy par felett 80-at érnek el. A profi férfi elütőről 6400 méter hosszú 18 szakaszt 70 ütésből kellene teljesíteni, de az amatőr férfiak is kapaszkodhatnak az 5940 méterben megszabott pályán, hogy teljesítsék a par 70-et. Az elmúlt 89 év amatőr klubbajnokságai között a legjobb eredmény két nap során a 173 volt, ami 33 ütés par felett. Arra vetődő idegeneknél előfordul gyakran, hogy egyik másik par 3-as szakaszt 20-30 ütéssel teljesítenek. A profik is kerülik a megalázó helyzeteket. Csak kétszer rendeztek itt nemzetközi golfversenyt, jelesül a Walker Cup-ot (USA és Nagy Britania & Írország profi férfi válogatottjainak mérkőzését) 1936-ban és 1985-ben. Majdnem ötven évnek kellett eltelnie, mire visszamerészkedtek Clemontonba.

Arnold Palmer első látogatása azonban kivétel volt. Mint fiatal, zöldfülű amatőr Palmer belement egy fogadásba, így próbálva megszerezni a pénzt, ami az esküvőjéhez kellett. Par alatt kettővel, 68-at ütött és nyert 800 dollárt (mai értéke 16 800 $), ami 1954-ben elég volt a későbbi feleség Winnie megszöktetéséhez és a jegygyűrűhöz.

De a leghíresebb Pine Valleyhez kötődő történet egy helyi férfiról, Woody Platt-ről (1899-1959) szól, aki 1931-ben az első négy lyukat hihetetlen”hattal par alatt” játszotta. Miután birdie-t ért el az elsőn, eagle-ként ért lyukba a második szakaszon, majd hole-in-one-t ütött a következő par hármason. Egy újabb birdie-vel fejezte be a negyedik szakaszt, majd úgy döntött, hogy visszamegy a klubházba, mielőtt folytatná a játékot. Sohasem folytatta.

Mellékesen a 7. szakaszon látható a világ legnagyobb (nem tengerparti) kiterjedésű bunkere (0,7 km2) és a 10. lyuk mellett az ördög fenekének becézett homokcsapda, amitől tartanak a golfosok.

Akit a pályaleírás érdekel, az itt megtalálhatja lyukról lyukra haladva képekkel >>>

Kedvében szeretnék járni az erre barangoló olvasónak, hogy megismerje a golfvilág legimpozánsabb szentélyeit. A földön 33 ezer golfpálya található és ezek jelentős részén bármikor játszhatnánk. Ugyanakkor a vérbeli golfozót csak pár tucat helyszín pezsdíti fel. Nézzük a televízióban a szebbnél szebb golfparkokat, a tengerparti klasszikus links-eket és újabban a trópusi egzotikus pályákat. Elárulom, hogy hol van a három kedvencem, ahol még nem játszhattam, de minden vágyam, hogy kipróbálhassam ütőimet gondozott szakaszaikon. Ez egy szubjektív válogatás, egy célcsoport, amiért érdemes ütőt ragadni, vagy ma reggel számítógép klaviatúrát.

Muirfield, Skócia

A híres Firth of Forth öböl déli partja Skóciában, a golfjáték bölcsője. A világ legöregebb golfklubja ma is Muirfield-ben található. A Honourable Company of Ediburgh Golfers a Duncur Road és a tengerparti föveny között mindenki által látogatható. A mostani helyszín immár a harmadik alapítása óta, mert a városka növekedésével folyamatosan kiszorult. A jelenlegi pályát 1891-ben alapította ugyanis Sir Tim Morris, de egészen két évtizedig nem vált híressé. Az első világháború előtt Harry Colt és Tom Simpson építette át a szakaszokat és úttörő munkájuk eredménye még ma is nyilvánvaló, hiszen a legjobb golfozók véleménye szerint is ez a legjobb pálya a British Open jegyzékében. 1892-ben tartották itt, Muirfieldben, az első brit nyílt bajnokságot, ahol az amatőr Harold Wilton győzött, 305 ütéssel, amit összesen 4 körben gyűjtött össze. Ettől kezdve 2003-ig ez a pálya adott otthont további 13 nyílt bajnokságnak. A bajnokok között vannak például: James Braid, Walter Hagen, Henry Cotton, Gary Player, Jack Nicklaus, Lee Trevino, Tom Watson, és Nick Faldo. Előkelő lista, egy előkelő pályához. A honlapjukon megrendelhető az eredeti 13 golfszabály fakszimile másolata 400 Ł-ért. A gree fee ezekben a napokban 100 Ł, de tavasztól 175 Ł-ot kell fizetnie a golfturistának.

Royal Birkdale, Anglia

Több mint négy óra autózásra találhatjuk Londontól észak-nyugat Angliában. A modern golfra tervezett pályavezetése már alkalmazkodik a fémnyél bevezetése utáni korszakhoz. A klubot ugyan 1889-ben alapították, de a jelenlegi szakaszok kialakítását 1922-ben véglegesítették akkor 19 000 Ł-ért. A lyukakat a homokdűnék között, nem pedig rajtuk át vezették el, hogy az eredmény minél igazságosabb legyen. És valóban mindent kihoztak ebből a partszakaszból. Ilyen homokdombok, ennyire nehéz helyzetek egyedülállóak a világban. Ezt frissen csodálhattuk, mert az idei British Opent is itt rendezték. A pálya nehézségét mutatja, hogy a legnagyobb múltú major verseny 83 fős mezőnye a négy nap során csak 21 alkalommal került (332 körből) par alá. Padraig Harrington-nak ez kétszer is sikerült, de még győztesként sem végzett mínuszban.

Royal County Down, Észak-Írország

Az Ír-tenger és a Mourne impozáns hegységével határolt Royal County Down az a fajta hely, ami arra készteti a golfozót, hogy köszönetet mondjon a sorsnak azért a napért, amikor elkezdett golfozni. Semmilyen más sport nem tud ilyen gyönyörű vagy elbűvölő pályával büszkélkedni. A County Down majdnem teljesen természetes és eredetileg id. Tom Morris építette 1889-ben, négy fontért. Számos blind shot van a pályán, talán néhányaknak túl sok is, de ez egy régi tengerparti pálya, ahol a blind shotok szó szerint hozzátartoznak a területhez. Az amerikai Tom Watson (8 major győzelem) egyszer úgy írta le az első kilenc szakaszt, mint a legjobbak, ahol valaha játszott. Aki arra jár, készüljön fel a legszigorúbb öltözködési szabályokra. A tavaszi green fee ár 180 Ł jövőre, de kalkuláljunk hozzá még 25 Ł-ot caddie-re, mert első bálozóként nem fogjuk élvezni a játékot segítség nélkül. A 14-es green-eken gyakori a 4-5 putt is.

Észrevehető, hogy nálam mindhárom kedvenc links pálya. 2006-ban láttam ilyet először az Ír Amatőr Nyílt Bajnokságon és ezeket jobban értékelem. Úgy vagyok vele, mint a síelésnél, hogy a piros lejtőkön tanulunk, de a fekete pályák jelentenek nagyobb kihívást.

Tonhal és rák lett a vesztem, mert a futószalagról olyan sushikat vettem magamhoz, amelyek már az ebéd után két órával ledöntöttek a lábamról. Az étterem úgy hirdeti magát, hogy a running shusi dinamikája. Remélem nem az ágy és a mosdó közötti rohangászásra gondoltak. A jó öreg aktív széntabletták feledtették el velem a gasztronómia kalandparkját. Vonzódásom a keleti kultúrákhoz azonban töretlen és legyengült testem elvonszoltam este az Operába, hogy megnézzem az alig tíz napja bemutatott Bajadért. Miután alacsony ingerküszöbbel ültem a második sorban és olykor még rázott a hideg, eleinte fenntartásokkal figyeltem a hindu templomi táncosnő történetét.

A szentpétervári 1877-es az ősbemutató után a magyar közönség a vendégszereplő cári balettnek köszönhetően 1899-ben és 1901-ben láthatta a mű rövidített változatát. A korabeli sajtó szerint megdöbbentő hatást váltott ki a nagy technikai tudást feltételező darab. A 60-as évekig A bajadér sosem lépte át Oroszország, illetve a Szovjetunió határait. A hruscsovi nyitásnak köszönhetően 1961-ben végre a nyugati közönség is láthatta a balett egy részletét, ugyanis a Kirov Balett Londonban, majd New Yorkban mutatta be az Árnyak birodalmát, mint önálló egyfelvonásos művet. A következő mérföldkő a balett párizsi bemutatója lett. 1992-ben a halálos beteg Nurejev hattyúdalának szánta „A bajadért”. A Magyar Állami Operaház balett együttese 1976. október 23-án az Árnyak tánca címmel mutatta be mű fehér képét, majd a Magyar Táncművészeti Főiskola 1998-as vizsgakoncertjén láthatta közönség a balett két képét. Keveházi Gábor balett igazgató és Pongor Ildikó próbavezető balettmesterrel egyetemben úgy érezte, hogy társulatuk képes három szereposztásban! eltáncolni a művet, amely nemcsak a szólistáknak kihívás, hanem a 24 fős kart is nehéz koreográfiára kényszeríti. Az est koreográfusával, Slava Muchamedovval nemcsak az orosznyelv volt a közös, hanem a táncé is, hiszen mindhárman a szentpétervári balettiskola növendékei voltak.

Mialatt időutazónak érezheti magát a három felvonásos Bajadér nézője, a muszlim és a hindu Indiát felidéző spicc-cipős templomi táncosnők, az orosz-francia balett klasszikus keleti figurái, olykor vicces, panoptikumból feléledt forgataga az Andrássy úton színpompás, de megsárgult tablóvá állt össze. Azokban az órákban a világ a CNN jóvoltából élőben nézte a mumbai vérengzést. 85 halott a megtámadott kórházakban, szállodákban és vasútállomáson. Lángoló Taj Mahal Hotel és túszok az Oberionban. Akkor és ott erről semmit sem tudva, elgondolkodtam a mű üzenetén. Mert amit látok a kivételes pillanatokban gazdag harmadik felvonás második (fehér) képében, az parádés. Hívhatjuk intellektuális balettnek, miközben művészettörténeti értéke sem lebecsülendő. A nap történésére a párhuzam nem erőltetett. Itt szerelmi, ott vallási fanatizmus. Itt isteni végzet, ott géppisztolyok.

A táncmű történése:
Indiában fiatal harcosok Szolor vezetésével tigrisre vadásznak. A Nagy Brahmin és a papok ünnepélyes szertartást tartanak a tűz tiszteletére, ahol fakírok és bajadérok szent táncokat járnak, köztük a gyönyörű Níkija is. Elfeledkezve felszenteléséről és nőtlenségi fogadalmáról, Nagy Brahmin bevallja a lánynak, hogy szereti őt, és azt ígéri, India összes kincsét a lába elé hordja. Níkija visszautasítja a főpap ajánlatát; sosem fogja őt megszeretni. Níkija alkonyatkor találkozik szerelmével, Szolorral. A fakír őrszemet áll a titkos randevú alatt, de Nagy Brahmin kihallgatja a szerelmesek beszélgetését. Szorol meg akarja szöktetni a lányt, aki előbb hűségesküre kéri a szent tűznél. A főpap éktelen haragra gerjed, és kéri az isteneket, hogy álljanak bosszút. Reggel Dugmanta rádzsa elmondja lányának, Gamzattinak, hogy vőlegényének Szolort választotta. A rádzsa hívatja a harcost és bejelenti eljegyzésüket. Szolornak megtetszik, a hercegnő, de képtelen megfeledkezni Níkijáról és a neki tett esküjéről.
Megjelenik Nagy Brahmin, hogy elárulja a rádzsának Szolor titkát. Dugmanta nem változtatja meg döntését. A rádzsa lánya maga elé hívatja a táncosnőt és meghívja őt, hogy táncoljon az esküvőjén, majd megmutatja a bajadérnak vőlegénye portréját. Níkija tiltakozik. A herceglány ékszereket, drágaköveket ajánl fel neki, amiket a bajadér megvetéssel dob el, semmi kincsért nem válna meg szerelmétől. A második felvonásban a palotában Níkijának táncával kell szórakoztatnia a vendégeket. A fakír egy virágkosarat nyújt át neki Szolor nevében. Boldogság és féktelen öröm hatja át a bajadér táncát, de váratlanul egy mérges kígyó bukkan elő a virágok közül és megmarja a lányt. Níkija tudja, ki a felelős ezért – a rádzsa bosszúvágyó lánya. Níkija meghal, mire Szolor kétségbeesve elrohan az eljegyzési ünnepségről. A harmadik felvonásban Szolort kínozza a bűntudat. Ópiumot szív vízipipával és elkábulva az álmok világába merül, ahol a sötétből árnyak tűnnek fel előtte. Hosszú úton ereszkednek alá a hegyekből a lelkek, akik közt Szolor megpillantja a gyönyörű Níkiját. A kábulatból felocsúdva a templomhoz siet, ahol bűnbocsánatért esedezik az istenekhez, de már késő. A könyörtelen égiek megbüntetik őt, amiért elárulta szerelmét. Vihar támad és a villámok romba döntik a templomot, ahol az ifjú életét veszti.

Sohasem akartam író lenni, azonban olvasónak igenis készültem. Ötéves koromra megtanultam a betűket. Apám esténként egy-egy oldalt fölolvasott a mesekönyvből, melyet előző születésnapomra kaptam. Egy kislányról szólt, aki Babavárosban élt és időnként vonaton utazott. Nagyon irigyeltem ezért. Újra meg újra kiköveteltem a fölolvasást. Hamarosan fejből tudtam a szöveget, a fáradtságtól meg-megakadó apámnak én adtam lendületet. Méltatlankodott: Minek olvasson, ha úgyis fejből tudom?

Sokszor nézegettem magányos délutánjaimon egymagamban is a nyomtatott sorokat. Ujjbegyemmel végigsimogattam a papíron vonuló betűket. Anyám és kisöcsém a kórházban, Apám úton a kamionjában, nagyanyám nem ér rá felolvasni. Így történhetett meg egy furcsa és meleg fényű délutánon, amikor a könyv felé kuporodtam, hogy összeálltak a betűk és el tudtam olvasni.

Ezt a könyvet magamnak már erre a karácsonyra ígértem, miközben fontos tárgyalások is noszogattak az Alexandra Könyvkiadóval. Aztán fizikailag is alkalmatlan lettem a határidőket tartani, mert napi nyolc órám is kevés lett volna a szövegek megírásához. A koncepcióm nem új, hiszen a pedagógusok évezredek óta használják. Kérdéseket kell feltenni és az emberi kíváncsiság miatt a válaszok jobban rögzülnek. Ez a tanulás folyamata. Érdekel a válasz. Talán az emberek első golfkönyvének ilyennek kell lennie, hogy felkeltse az érdeklődést. Barátaim cöcögnek. Gazdasági válság idején magánkiadással kísérletezni? Azt gondolom, hogy nem érdemes pánikstratégiákat alkalmazni. Továbbra is ragaszkodnunk kell a minőséghez, és akkor is érdemes dolgozni, amikor csökken a vásárló kedv. Arra keresem a választ, hogy nekünk, egyszerű embereknek milyen kihívásokkal kell szembenéznünk a nemzetközi pénzügyi világválság miatt. Ott volt a New York-i terrortámadás, itt van az iraki háború és mégsem csökkent az emberek utazási kedve. Talán a szokásaink alakultak át.

A fülszövegben már jól eltaláltam azt a pár mondatot, amit ide is idéznék: Semmi újdonságot nem tartalmaz ez a könyv a golfról, mint amit már mások is elmondtak és leírtak. Mégis időt és pénzt spórol meg az olvasó ezzel a könyvvel, mert a többiek azt a sok érdekességet több ezer cikkben és könyvben írták meg. A kérdések és a válaszok jobban segítik a tudás megszerzését és megtartását. Az ábrák és a képek pedig mélyebben rögzülnek a szavaknál. A fordíthatatlannak tűnő, eredeti angol kifejezések helyett magyar szavakat használtam tudván, hogy játékos nyelv a magyar. Ennyi újdonság már elég volt, hogy egy új formájú, érdekes könyv szülessen.

Egyesek szerint a játék Angliából származik. A fenti képre hivatkoznak, ugyanis a gloucesteri katedrális Crécy-ablakán érdekes ábra látható. A hatalmas ólomkeretes táblában valóban egy ütőt tartó figura áll lendítés közben. Mai szemünkkel sematikus ábrázolású golfjátékos, aki még a fejét is jól tartja. Az ablak 1340 és 1350 között készült, így jelenleg ez a legelső európai golf ábrázolás és egyben mottóm bizonyítéke is. A könyv ablak a világra.

Itt olvashatsz bele >>>

Kevés fölöslegesebb dolog van, mint egy szezont bezárni. Azt vagy becsapja a kora téli huzat, vagy csukogathatjuk napestig. Ennél már csak az fölöslegesebb, ha egy szezonzáró arról szól, hogy milyen volt a szezon. Mindebből úgy tűnhet, mintha bajban lettem volna a szezonzáró beszédkémmel. Pedig ami ezt a tegnapi estét illeti, meg a golffal kapcsolatos dolgaimat, ott abban a körben, a legkevésbé sem vagyok bajban. Kis túlzással élve, én akkor vagyok bajban, ha nincs golf körülöttem. Ha nincs golf, nincs valóság.

Tegnap este hat órakor a hó és az én tanítványaim szállingóztak a Highland Golf Club körül. Búcsút intettünk a szezonnak. Jó sokan voltunk és remekül szórakoztunk egymás történetein. Kala Detti elmesélte, hogy ő volt az első hivatalos golfedzésem alanya még tavaly novemberben, illetve utolsóként Koppány Krisztiánnal temettük hó alá szombat délután a 2008-as évadot. Révész Tamás is kibújt az irodájából és klubigazgatóként szép szavakkal köszöntötte vendégeinket. Pezsgős poharakat emeltünk. Törley pezsgő és almás vagy szamócás gyerek variációk habzottak. Forrai Miki által hozott hatalmas epertortának óriási sikere volt. Hujsza Anita és Óvári Tibi, az étterem két szorgos mindenese segédkezett a vendéglátásban, így volt alkalmam és időm körbe járni a teremben. A távozóknak helyes kis ajándékcsomagot nyomtam a kezébe. Sokan ígérték, hogy meglátogatnak Marbella-n a téli hónapok alatt. Március közepén leszek újra itthon. A hírlevelemre azért is érdemes feliratkozni, mert a „belső kört” folyamatosan tájékoztatom a nagyobb nyilvánosságot nem érintő dolgaimról.

Az biztos, hogy rendezünk egy „Tavaszhírnök” bulit majd március 15. után, ahogy az időjárás engedi. Amikor majd újra hallhatom a Tétényi fennsíkon a fülemülét. Ott szólt valahol a golfpálya szélen, halkan, lágyan, mintha indulót énekelne a golfozóknak. Meg-megszakítva, csak egy-egy verset, ami úgy szállt oda hozzánk az elütő helyhez, mintha nem is hang lenne, hanem illat, a tavaszi fairway-ek illata. Éppen olyan bódító és éppen olyan édes is. Hogy mitől édes olyankor a golfpálya illata? Az utolsó ibolyától és az első gyöngyvirágtól. Mert az a márciusi hét, amikor találni mind a kettőt a 7-es lyuk melletti dombokon, az a golfszezon kezdete. Most azonban tél van és hó és csend a driving range-n. A golfozók hazamentek.

A V betű lemaradt az akáció elől, mert a -2 fokos hidegben a driving range-dzsel szembe fújó havazás ráfagyott a szőnyegekre. Az utolsó munkanapomra a stoplis golfcipő már nem tartotta a lábat. A szombatot még Koppány Krisztián zárta egy-két piruettel, de nem mindenki olyan ügyes, mint az ex-rugby játékos, ezért a vasárnapi tanítványokat lemondtam. A Highland Golf Club-ban most amúgy is csak síelni lehet, remek dombok vannak a 7-es green-ről a 8-as fairway felé. A hómezővé változott egyetlen budapesti golfpályán amúgy sem találnánk meg a labdáinkat és a rangen sem tud a labdaszedő kocsi mozogni. Legfeljebb hókotró elő lapáttal.

Vége a szezonnak! Illetve a golfszezonnak soha sincs vége, csak olykor szüneteket tart az ember. Alig tíz napos pihenő után leautózom a spanyolországi Marbella-ra, ahol ma 18 fokos, napsütéses idő van. Decemberben az ünnepek miatt nem lesz sok látogatóm, de a hangsúly az első hónapban a saját edzéseken van. Egyrészt meg kell felelni a magyar PGA 2009-es szintfelmérőjének, illetve magam miatt. Január közepétől az egyre javuló időben már sok tanítványom és barátom érkezik a Santa Clara Golf Club-ba. Január és február hónapokban az átlagos középhőmérséklet 15 fok, míg az esős napok száma csak 5. Márciusban már napközben 20 fok fölé fut a hőmérő higanyszála és naponta átlag legalább 6 óra napsütés várható.

De ne szaladjunk annyira előre, maradjunk csak a mánál. Ma lesz a „zárszámadásom”. Első évadomat fejeztem be golfoktatóként. Többszörösen szerencsém volt. Egyrészt nagyon hálás vagyok a Highland tulajdonosainak, hogy egy remek Akadémiát álmodtak meg és amatőr státusom végeztével vezették be jól a budapesti és környékbeli golfozni vágyók számára. Szigeti Csaba vezetőedző lett a főnököm, aki méltán a legnépszerűbb golfedzők egyike. Kollégáimmal, Scridon Laurával, Bősze Pistával és Zsákai Öcsivel remek összhangban dolgozunk és tanulunk együtt. Az új golfklub érdekes versenyeket, remek programokat kínált a golfozóknak. A klubélet pezsgett. Voltak éjszakai golfversenyek és hétköznapi társasági rendezvények. Gyerekcsoportok, nyári táborok és női klubfoglalkozások töltötték ki a hetet hétfőtől vasárnapig. A klubtagok számát hivatalosan nem ismerem, de megkockáztatom, hogy a második legnépesebb egyesület a miénk. Amit biztosan tudok, hogy a tanítványaim száma meghaladta a 100-at. Csak azokat számoltam, akik ötnél több órámra jöttek el. Azt sem titkolom, hogy voltak, akik nem bennem találták meg álmaik edzőjét és négyen gondolták úgy, hogy mással és másutt folytatják a golfleckéket.

Érdekes ez a golf, hogy az edző és játékos, az oktató és tanítvány kapcsolat milyen hamar átvált barátivá, miközben üzleti alapon zajlik. Én sokszor elfelejtem, hogy ma már pénzért csinálom, de látom vendégeimen is, hogy több nekik a golfedzés, mint egy jó árasított vásárlás. Ezt a bensőséges viszonyt és bizalmat köszönöm meg ma este azoknak a Highland Golf Club éttermében egy pohár pezsgővel koccintva, akik némi kockázatot vállalva egy kezdő golfedző-asszisztenshez csapódtak. Remélem sikerül felidéznünk a mintegy kétezer óra legjobb pillanatait. Összemosolygunk, majd könnyek szöknek a szemembe és mindenkinek boldog új szezont kívánok!

A nyár legjobb pillanatait feltettem a YouTube-ra ma délelőtt talált szabadidőmben. Ha a keresőbe beírjátok a nevem (Fodor Kriszta), előjön a videó repertoárom. Kiemelem ide a RICOH Women’s British Open golfversenyének elődöntőjén készült felvételt. (2008. 07. 14.)

Meghívást kaptam az erdélyi Gyulafehérvártól 20 kilométerre. A jól karbantartott úton haladva érkeztem a legnagyobb romániai golfpályához. Az idén negyedik alkalommal szervezték meg az Alba Golf Challenge-t, amely egyben az országos bajnokság versenye is volt. Utam csupán egynapos és szakmai. Egy magyar befektető társaság kért meg, hogy nézzem meg közelről a romániai golfállapotokat és azon belül is az erdélyi lehetőségeket. A még szeptemberi túrám a teljes üzleti titoktartásban leledzett, ezért nem bloggoltam a helyén. De megbízóim elfordultak ötletüktől így utólag lefesthetem az általam tapasztalt körülményeket, egyébként sem vagyok titkok tudója.

Első megdöbbentő tapasztalatom, hogy a szász alapítású Alsó-pián az iskolában fakultatív tananyagként oktatják a golfot. A kezdeményezés Nicolae Ursu iskolaigazgatóé, aki a helyi Paul Tomiţa Golf Club-nak is az elnöke. Diákjai az órákon megtanulják a játékot, és délután caddie-ként pénzre válthatják az iskolában szerzett tudásukat. A golfpályán egy körre 20 lejt (1400 Ft.) kapnak hivatalosan, de ennek a többszörösét is zsebébe tehetik a golfozóktól. A gyerekek kedvence a 70 éves bőkezű klubtag, Dumitru Sturdza herceg, aki a legnagyobb román erdőbirtokos. A golfosztályban elsajátítják a játékszabályokat, a szakkifejezéseket, a helyes ütési technikákat. Profi karriert a helybeliek közül kevesen választanak, felsőbb osztályokba Szászsebesre, Gyulafehérvárra mennek, többnyire hétvégén térnek csak vissza, meséli az igazgató. Azóta egy nagy riport is megjelent róluk az Új magyar szóban.

Az Alsó-piáni pályát az idén fejlesztették kilenc lyukról tizennyolcra, országos szinten a legnagyobb, 70 hektáros játéktérré vált. A területet a megyei tanács segítségével duplázták meg. Ion Dumitrel Fehér megyei tanácselnök hisz a golf túrizmusban. Elmondta, hogy a románok első profi golfjátékosától a legszebb hazai golfpályát kapták örökségül. A megyei tanács a piáni polgármesteri hivatallal társulva kiépítette az utakat, bevezették a vizet, villany- és telefonhálózatot, a golfpálya szomszédságában hétvégi házak építése végett felparcelláztak egy 10,40 hektárnyi területet, és szállodát építtetett. A csapadék felfogására mesterséges tavat hoztak létre, melynek vize a pálya karbantartását szolgálja. A golfpályát üzletemberek, újgazdagok, előkelőségek, neves sportolók látogatják, a vidék képe lassan átalakul.

A Paul Tomiţáról elnevezett, 1995-ben megalakult klubot, illetve az Alba Golf Challenge verseny fontosságát jelzi, hogy védnöke a 86 éves Mihály király. Ugyanis az 1914-ben Felsőpiánon született Paul Tomiţa volt a román királyi ház hivatalos golftanára. Tevékenységét 1930-ban a Băneasai Country Club sportkörben kezdte. 1938-ban a londoni PGA-től Pro tanári kinevezést nyert. Visszaemlékezésében így vall a kezdetekről: „Amikor a golfkör megalakulásáról beszélnek, az túlságosan érdekes, szép és tragikus is egyben. Nem is tudom, honnan kezdjem, annyi mindent meséltek már róla. A valóság az, hogy 1923-ban egy amerikai üzletember golfpálya létesítésének szándékával kereste fel Bukarest polgármesterét. Az amerikai megvásárolta a területet, igen sok pénzt költött, míg megtisztította és rendbe hozta. Én később értem oda, a véletlen pedig úgy hozta, hogy egy francia golftanárral, a Puiu Ghică herceg által behozott Jean Baptiste Lammaisonnal kezdtem el a golfot.” Az 1975-ben nyugdíjasként költözött vissza szülőfalujába. 2004-ig, 90 éves korában bekövetkezett haláláig minden nap kijárt golfozni.

Golfverseny a Paul Tomita Golf Club-ban

További román golf linkek:

Lac de Verde Golf Club
Premier Golf Club - Bukarest
Román Golf Szövetség