Kalapot kell, hogy emeljek Ön előtt és gratuláljak felfedezéséhez. Amúgy is nagyon érdekesek a napló bejegyzései, de ez a mostani sporttörténetire sikeredett. Ha van még Bánky Vilma profi golf pályafutásáról adaléka és megosztaná velünk, az engem nagy örömmel töltene el.

Üdvözlettel Török István

Szabad egy táncra?

Kilépsz a rangre,
S ütőddel a kézbe
Körbenézel az őszi tájon,
Elmerengsz.
Nagyot lélegezve,
S a színekre csodálkozva,
Egy mozdulat jár a fejedben.
Egy lépés,
Egy ritmus,
Egy dallam.
Mi ez, ha nem tánc?
Labdád és ütőd
Veled együtt járja.

A természet is táncra kél,
A falevelek lágy,
Hulló mozgása,
Veled táncol a golfpálya.
Csípődet ringatva,
A dallamra gondolva,
Lendítesz,
Ütsz,
Vagy gurítasz,
Oly csodás a mozdulat.

jj

Igazából a papír és a billentyű előtt is otthon vagyok. A golf, mint élő műfaj valahogy kiegészítésre szorul. Habár szinte már foglalkozásommá vált a naplózás, mesélés, beszélgetés. Ha a begépelt jegyzettel találkozom, akkor mindig halálra rémülök, hogy milyen kuszaságokat, butaságokat írtam. Újra mozgatnám az anyagot. Azonban az eredményjelző kártyához hasonlóan nem elegáns itt sem radírozni. Köszönöm az elismerő sorokat.

Kriszta

Én ezzel vitába szállnék! Egy jó ideje már, hogy olvasom a blog bejegyzéseidet. Szakmámból kifolyólag szeretem olvasni a jó írásokat, és te bizony ilyeneket írsz. Sok újságíró elbújhatna az írásaid mögött. Érdekesek, tömörek, lazák, mégis információt közölnek, jól megírtak, egyszóval hajrá, tessék írni, jó ezeket olvasni.

Szia, Judit

Én is tanultam kislány koromban zongorázni. Ha majd egy nagyobb lakásom lesz, biztosan veszek bele egy zongorát. A kocsimban sok komolyzenei és jazz CD-t hallgatok. A férjem szerencsére gyakran meglep koncert és balett jegyekkel.

Puszi,
Kriszta