British Open – a kör bezárult
szombat, július 19th, 2008
Tegnap délután hétkor végeztem a budatétényi driving range-en és haza érve mozgósítottam férjem, hogy amíg én lezuhanyozom, készítsen valami könnyű vacsorát és állítsa be a televízión a spanyol Golf+ csatornát, hogy az OPEN összefoglalóját megnézhessem. A zuhany miatt nem hallom mit kiabál a konyhából, úgy sejtem azt kérdezi, mit kérek enni. Visszakiabálok, hogy guacamole salátát lazaccal és pirítóst és egy pohár házi vörösbort, amit Kötél Balázstól kaptam. A bor isteni, én Tihanyi Merlo-nak iszom, tudván, hogy Balázs édesapja a félszigeten él.
A tálcán ínycsiklandozó finomságok és a gyöngyöző falú üvegpohárban a sötétvörös nedű. Elhelyezkedem kényelmesen és átadom magam a szemet gyönyörködtető játéknak. Egy-egy major verseny mezőnyéről mindig Cservák Laci mondása jut eszembe, hogy vannak az amatőr kontárok, a tisztességes szakiparosok és a művészek a golfban. Hát igen! Jó magam is a kontár és az iparos közötti vékony mezsgyén egyensúlyozom és valami csoda látni ezeket a mestereket, akik ütő helyett varázspálcával kényszerítik a labdát a lyukba. Nem szeretném a látottakat összefoglalni, mert szétfeszítené a blog kereteit és nálam vannak szakavatottabb kommentátorok, akik a statisztikák erdejében mutatják az utat és értékelik a pillanatnyi teljesítményt. Azonban a tavalyi címvédő, ír Padraig Harrington utolsó két szakaszon nyújtott teljesítménye mellett nem lehet elmenni. A 17. lyukon eagle (három ütésből csinálta meg az ötütéses szakaszt) és a 18. lyukon birdie. A második napon nyújtott 68 ütésével mindjárt feljött a holtversenyes negyedik helyre, ami csak három ütésre van az első helytől.
Nézem a nagyon nehéz par 70-es golfpályát, amely több mint 6500 méter hosszú és két gondolat jut eszembe. Az egyik, hogy ilyen links típusú golfpályát könnyebben lehetne nálunk is építeni az Alföldön vagy Nyírségben. A mezőgazdasági művelésre amúgy is nehezebben befogható homokbuckás területek teljesen azonos talajviszonyokat mutatnak, mint a tengerparti sávok. A links pálya kialakítása pedig olcsóbb, mint a botanikus kerthez hasonlatos mesterséges területek. A golfpálya építésben is vannak divat korszakok, trendek. A Masters-nek otthont adó Augusta az egyik véglet a green-ek alatt meghúzódó szellőztető álpadló rendszerével és a kertépítő aprólékosságával, amely a 100 hektáros területen egy négyzetmétert sem hagy meg a maga természetességében. A másik véglet az angliai links, ahol csak az elütő helyeket, a fairway-eket és a green-eket gondozzák. Hozzám közelebb áll a természetes környezet, mint a golf-arborétum.
A másik gondolatom az volt Bertényi Balázs hozzászólására emlékezve (golfozom.hu/fórum) , hogy mikor jut el majd magyar fiatalember a legrégebbi major versenyre, a British Open-re. Balázstól idézek: „Szerintem erre a pontosan irányított, felépített “köz” oktatásra lenne szükség itthon, hogy tömegek kapjanak kedvet a golfhoz, ne egy misztikusan nehéz, drága, bonyolult sportnak tekintsék és ne csak csöpögtetve kapják meg a tudást, információt.” Az edzői kar felelősségét, ha jól értem felkészültségét feszegeti. Jó példa erre vele együtt egy-két felnőtt játékostársunk, akik ténylegesen edzők segítsége nélkül értek el fantasztikus fejlődést és eredményeket. De hagy jegyezzem meg, hogy mégsem maguktól. A nemzetközi golfmédia, oktató DVD-k segítségével. Sokan tanulnak így nyelveket is. Azonban az természetes, hogy létrejött egy igény a golfedzői szolgáltatásra olyanok számára, akik vagy gyorsabban akarnak fejlődni, vagy nincs idejük a mozgáskoordináció elsajátításához szükséges információkat összegyűjteni. Az edzők szakmai hitelességét tanítványaik eredményessége határozza meg. Jól láthatóak korlátaink a Hcp számokban. De ez nem baj, mert ettől még remekül lehet élvezni a golfjátékot. Az élsportoló golfozók képzésére alkalmas műhelyek is a nagy számok függvényében jönnek létre. Száz golfpályára számolhatunk a világban ezer kiképzett golfedzőt, akik közül egy mondhatja el magáról, hogy tour-profit nevelt. A kör bezárult. Jobb, ha együtt nézzük tovább az Opent.
