Fodor Krisztina blogja

Tegnap arról írtam, hogy a két szabályalkotó szervezet (R&A és az USGA) együttműködése nem mindig felhőtlen. Ennek gyökerei a függetlenségi háborúig nyúlnak vissza, amikor a golf pont a Brit hagyományok miatt volt népszerűtlen a telepesek között. A II. Világháború utáni győzelem a golfban is jobban szövetségessé tette az Atlanti óceán két partján élő golfozókat. Azonban az új világ golfozói csak partneri alapon tudták elképzelni az együttműködést, arról nem is beszélve, hogy a Ryder Kupában 1935-től 1983-ig megszakítás nélkül győzedelmeskedő amerikaiak joggal gondolhatták, hogy felnőttek az Óhaza sportjához. Az utolsó botrányos és asztalcsapkodós egyeztetésre 1998-ban került sor, amikor a driverek rugalmassági mutatójában az angolok nem engedtek. A kezdő nagyfejű ütők „spring-effect”-je, a homlok rugózása jobban kilövi a labdát. A jelentős technikai újításnak a legjelentősebb támogatói a felszerelésgyártók voltak. Ki ne cserélné le a driverét egy újabbra, ha edzések nélkül is megnyúlik a kezdő ütése.

Az angolok érvelésében is volt logika. Golfpályáik zöme a 200 yard-os (kb. 180 méteres) kezdőütésekre épült. A labdák lehullásának területei, az akadályok és a 18 szakasz nehézségi mutatója mind ebből következik. Akkoriban a 300 köbcentis rugalmas felületű driverekkel egy jó amatőr is elreptette 300 yardig (kb. 270 méter) a labdáját. Az USGA elment a „falig” és jegyzőkönyvön kívül megpendítették még a British Open bojkottját is. Az egyik főszponzor (ROLEX) józan gondolkodású elnöke Walter Fischer hűtötte le az urakat és üzente meg nekik, amíg nem egyeznek meg, nincs támogatás. Megegyeztek. A 15 foknál kisebb dőlés szögű (Loft) “Driver” nem rendelkezhet -a R&A által jóváhagyott készülék mérése alapján meghatározott- 0,830-as értéknél magasabb rugalmassági tulajdonsággal. Nem untatva a kedves olvasót műszaki adatokkal, a vitapartnerek valahol középen találkoztak. Az már egy másik kérdés, hogy Tiger Woods játéka ezután mindent felülírt. Amíg az angolok nem kaptak észbe, neki „rövidebbek” voltak a szigetországi bajnok pályák is.

Ma van az utolsó idei PGA elméleti oktatásunk a TF-en. Magamtól már egy hete Spanyolországban lennék, de fontos, hogy az egyetemi előadóktól személyesen hallhassam az anyagot. A jegyzeteim egyben a forrásmunkám. Megtanultam a könyv írásánál is, hogy nagy alázattal és türelemmel kell minden egyes információ után mennem. A napokban ért ilyen öröm, mert segítőim kihoztak nekem egy 1944-ből származó légi felvételt a Hadtörténelmi Levéltárból, amely a Svábhegyi golfpályáról készült. Szintén hosszas kutatás után talált meg egy olyan Bobby Jones kép, amelyet 1922-ben egy magyar fényképész, Muray Miklós készített és kincseim közé került Boros Gyula fényképe is 1951-ből. Boros a mai napig az egyetlen major győztes magyar származású golfozó. Nemcsak a könyvem okán van a gyűjtő szenvedélyem, hanem azért is, mert szerintem az idén volt 100 éves a magyar golf. Ahogy ápoljuk történelmünket, úgy gondolunk a jövőnkre.

Sohasem akartam író lenni, azonban olvasónak igenis készültem. Ötéves koromra megtanultam a betűket. Apám esténként egy-egy oldalt fölolvasott a mesekönyvből, melyet előző születésnapomra kaptam. Egy kislányról szólt, aki Babavárosban élt és időnként vonaton utazott. Nagyon irigyeltem ezért. Újra meg újra kiköveteltem a fölolvasást. Hamarosan fejből tudtam a szöveget, a fáradtságtól meg-megakadó apámnak én adtam lendületet. Méltatlankodott: Minek olvasson, ha úgyis fejből tudom?

Sokszor nézegettem magányos délutánjaimon egymagamban is a nyomtatott sorokat. Ujjbegyemmel végigsimogattam a papíron vonuló betűket. Anyám és kisöcsém a kórházban, Apám úton a kamionjában, nagyanyám nem ér rá felolvasni. Így történhetett meg egy furcsa és meleg fényű délutánon, amikor a könyv felé kuporodtam, hogy összeálltak a betűk és el tudtam olvasni.

Ezt a könyvet magamnak már erre a karácsonyra ígértem, miközben fontos tárgyalások is noszogattak az Alexandra Könyvkiadóval. Aztán fizikailag is alkalmatlan lettem a határidőket tartani, mert napi nyolc órám is kevés lett volna a szövegek megírásához. A koncepcióm nem új, hiszen a pedagógusok évezredek óta használják. Kérdéseket kell feltenni és az emberi kíváncsiság miatt a válaszok jobban rögzülnek. Ez a tanulás folyamata. Érdekel a válasz. Talán az emberek első golfkönyvének ilyennek kell lennie, hogy felkeltse az érdeklődést. Barátaim cöcögnek. Gazdasági válság idején magánkiadással kísérletezni? Azt gondolom, hogy nem érdemes pánikstratégiákat alkalmazni. Továbbra is ragaszkodnunk kell a minőséghez, és akkor is érdemes dolgozni, amikor csökken a vásárló kedv. Arra keresem a választ, hogy nekünk, egyszerű embereknek milyen kihívásokkal kell szembenéznünk a nemzetközi pénzügyi világválság miatt. Ott volt a New York-i terrortámadás, itt van az iraki háború és mégsem csökkent az emberek utazási kedve. Talán a szokásaink alakultak át.

A fülszövegben már jól eltaláltam azt a pár mondatot, amit ide is idéznék: Semmi újdonságot nem tartalmaz ez a könyv a golfról, mint amit már mások is elmondtak és leírtak. Mégis időt és pénzt spórol meg az olvasó ezzel a könyvvel, mert a többiek azt a sok érdekességet több ezer cikkben és könyvben írták meg. A kérdések és a válaszok jobban segítik a tudás megszerzését és megtartását. Az ábrák és a képek pedig mélyebben rögzülnek a szavaknál. A fordíthatatlannak tűnő, eredeti angol kifejezések helyett magyar szavakat használtam tudván, hogy játékos nyelv a magyar. Ennyi újdonság már elég volt, hogy egy új formájú, érdekes könyv szülessen.

Egyesek szerint a játék Angliából származik. A fenti képre hivatkoznak, ugyanis a gloucesteri katedrális Crécy-ablakán érdekes ábra látható. A hatalmas ólomkeretes táblában valóban egy ütőt tartó figura áll lendítés közben. Mai szemünkkel sematikus ábrázolású golfjátékos, aki még a fejét is jól tartja. Az ablak 1340 és 1350 között készült, így jelenleg ez a legelső európai golf ábrázolás és egyben mottóm bizonyítéke is. A könyv ablak a világra.

Itt olvashatsz bele >>>