Fodor Krisztina blogja

Forrás: worldgolfers.hu

Ma hajnalban kakasszó helyett a szomszéd kutyusára ébredtem. Mint mindig, most is hat órakor követelte a kis fehér szőrpamacs a pisiléshez való jussát. Kis termetéhez illő fülsüketítő vinnyogással buzdítva gazdáját. Mi a Zsolt utca 8/b harmadik és ötödik emelet között forgolódó lakók is szeretnénk, ha a szomszéd gyorsabban kapná fel a gatyáját. Ez az ébresztő típus azért kellemetlen, mert nem én irányítom. A távolodó csaholást ugyan elnyeli a liftakna, de szemeim kipattantak. Ennyi. Fölkelek. Én is megjelölöm a vécécsészét, kávéfőzés, mosakodás. Mire visszatér a kutyára megtévesztésig hasonlító riasztó, addigra én a számítógép előtt ülök és bloggolok.

Az érdekes, hogy azok előbb eszembe jutnak, miről nem írok. Elárulom, hogy van egy titkos naplóm is. Nem publikus, mert sok ember hitvány történeteit rejti. Leírom azonban magamnak, mert nem szeretném elfelejteni, hogyan tesznek keresztbe a magyar golfnak. A kiírásuk magamból inkább egyfajta gyógymód, hogy ne tikkeljen a szemem. Egyébként nevetséges történetek, pár hét múlva elfelejtenénk. Egy kaptafára születnek. Van egy alkalmatlan valaki, aki leplezve tehetségtelenségét szívatja a többieket. Csak arra kell figyelnünk, hogy ne vegye kedvünket a sok „jószándék”.

Ez utóbbiból kijut most szegény Dr. Bohács Zsoltnak is, akit a magyar sajtó kikiáltott amatőr golf-világbajnoknak. A civilben ügyvéd, egykori kenus világbajnok a Szegedi Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsának az elnökeként is biztosan tiszteli a tényeket. Úgy is nyilatkozott, mert a délmagyar.hu honlapján vele készült beszámoló Süli Róbert tollából nagyon szerény és korrekt képet fest a sikeréről. Azonban a blikk.hun egy Mészáros István nevű sajtómunkás már november 6-án elkezdte a ferdítést, mert a szimpatikus 44 éves sportembert magyar amatőr bajnoknak címkézte és világbajnokságra küldte Orlandóba. A magyar golfozó férfiak 2008-as ranglistáján 95. Zsolt a Budai Golf Club versenyzője a Gödön tartott előselejtezőt még 23,2 induló Hcp-vel nyerte a stableford számítás alapján 44 nettó pontot gyűjtve. A nem golfozóknak elmagyarázom az utolsó mondatot. Bohács Zsolt hendikepje azt mutatja, hogy általában a 72 ütésre felmért golfpályákat 96 ütésből tudja teljesíteni. Gödön ez tíz ütéssel jobbra sikeredett, ezért lett kategóriájában (20,1-25,0) első, abból kiesve, mert pont 20,0-ra javította ütéselőny szám mutatóját. Ezúton is gratulálok hozzá, mert sok munka van benne.

Az amerikai viadalra egy jó csapat állt össze a magyar színeket képviselve. A küldöttségben helyet foglalt a két idei magyar bajnok Kocsis Réka és Baranyai Róbert, valamint Pólus Szvetlana, Reményi Tibor volt még Dr. Bohács Zsolton kívül a kiutazó. A folyamatosan frissülő és élőben követhető ütésszámok meglepték a magyar golf közvéleményt. A „Világ Golfozóinak Bajnoksága” elnevezésű verseny honlapján olvashattuk, hogy a gyengébb játékosok megtáltosodtak és körönként szórták a négy-öt birdie-t, egy-két eagle-t. Bohács Zsolt neve mögött albatroszt és hole-in-one-t is felfedezhettünk. A csoda megfejtése az volt, hogy a szakaszonként leírt eredmény nettóban adták meg, levonva belőle a játékos ütéselőnyét. Vagyis, ha az adott par 3-as szakaszon a két ütéselőnnyel érkező golfozó par-t ért el, automatikusan hole-in-one-t írtak be neki. Bevallom irigykedve néztem honfitársaim eredményjelző kártyáit és magamban dicsértem a marketing ötletet.

Dr. Bohács Zsolt a háromnapos viadalon nagyon jól játszott, amit pedig nehezített az a tény, hogy minden nap másik pályán kellett teljesíteni. A kategóriájában tehát ő volt az, aki a hendikepjének megfelelő legjobb ütésszámot produkálta. Ez a teljesítmény nagyon szép és dicséretet is érdemel, ugyanakkor minden golfozó megéli, akinek folyamatosan javul a hendikepje az edzéseknek és a gyakorlásnak köszönhetően. Bertényi Balázs írta jól a golfozom.hu fórumán: „… azért tegyük hozza hogy nettó-ban vannak a score-ok, de meg így is vállalható… Kellemes kis buli nettó verseny a floridai napsütésben… „

Hazajött a magyar csapat és valaki nagyon helyesen tájékoztatta az MTI-it, mert úgyis ritkán hallhatunk a magyar sajtóban a hazai golfról. Amit azonban nagyon helytelenül tett, hogy félre informált, hamis állításokat adott a mérvadó nemzeti tájékoztatási iroda hírfolyamába, amit átvett boldog boldogtalan (168 óra, Telesport.hu, Népszava, 24 óra, ECHO TV)
Miközben a verseny magyar hivatalos honlapján remek beszámolókban értesülhettünk a történtekről. Feltételezem Hegyi J. Attila a csapat vezetője, a hazai kvalifikációs versenyt rendező Golf Events tulajdonosa majd utána néz, ki akarja lejáratni a nagy nyilvánosság előtt ezt a színvonalas és itthon is népszerű versenyt.

Kis glossza szurkálja az oldalam. A jegyzet témája lenne, hogy mit keres a golf a bulvárban? Mert engem az bosszant, hogy a magyar sztárokat a háztájiból kiengedik a golfpályára. Tisztelet az értékteremtő kivételeknek, művészeknek, sportolóknak! Villalakók, megafalsok és sztájlisztok ki a range-ről! Mi ez a népvándorlás? Kinek van erre szüksége? Ha nem a saját szememmel látom, el sem hiszem. Egyik névtelen zenekar, felejthető gitárosa hanyatt fekszik a driving range műanyag szőnyegén. A sliccébe illesztett műanyag tee-n golflabda, amit egy mozgáskoordinációs problémákkal küzdő énekes fenyegetett hadonászó ütőjével. A tavalyi golfnapunkról ezt az üzenetet rögzítette a jelenlévő egy tucat fotós. Szomorú.

A golfpálya olyan varázslatos hely, amely a kívülállónak utazási katalógus poszter, de leginkább a belső hangulatunk vidéke. Az élet egyik legnagyobb felfedezése, a golf-labda. Nemcsak mi játszunk vele, hanem az is velünk. Vagy ha nincsen, tenném hozzá, akkor lelkünkben ott a labda alakú űr, mely az örök rosszkedv kifogyhatatlan forrása a Magyarországhoz hasonló szegény golfkultúrájú országokban. A golfpályán tehát titkos törvények uralkodnak, melyek hatására egy világsztár - nagy ritkán - képes a lyuk mellé gurítani fél méterről, míg egy tiszteletre méltó magyar senior hölgy már a harmadik Hole-in-One labdáját teheti a vitrinjébe. Jó érzés arra gondolni, hogy minden egyes pillanatban valahol a világon valamelyik golfozó üt egy különlegesen szépet.

Van egy ellentmondás a golfírások terén: minél közelebb jut az ember magához a játékhoz, annál kevésbé érdekfeszítő a története. És itt jön a második bökkenő: hogyan lehet leírni valamit, ami ennyire tökéletesen személyes, bízva az olvasó megértésében? Egy kívülállónak ezt kutya nehéz elmagyarázni, de még két golfozó között is aligha oszthatók meg ezek az élmények. Ha téged nem érint a dolog, akkor nem több mint egy véletlen meghallott történet. Ráadásul mindig ugyanaz a történet.

Végül egy hölgy leveléből idéznék, amely tegnap érkezett: „Régi álmom, hogy golfozhassak, eddig időm nem volt, most viszont futok az idő után. Képzőművész vagyok, szükségem lenne intelligens sportra, golf az ami csábit, de nem tudom hogyan és hol kezdjem? Igaz ezelőtt 20 évvel jártam ki a kisoroszi pályára, de tudásra nem igen tettem szert. Most már a koromra is utaltam nem vagyok “annyira” fiatal (62), de a kondícióm kifogástalan. Kérlek, tájékoztass érdemes-e tanulásra adni fejem, vagy csak maradjon álom a golf?” Ma felhívom és eggyel többen lettünk.