A könyv ablak a világra
szerda, november 26th, 2008
Sohasem akartam író lenni, azonban olvasónak igenis készültem. Ötéves koromra megtanultam a betűket. Apám esténként egy-egy oldalt fölolvasott a mesekönyvből, melyet előző születésnapomra kaptam. Egy kislányról szólt, aki Babavárosban élt és időnként vonaton utazott. Nagyon irigyeltem ezért. Újra meg újra kiköveteltem a fölolvasást. Hamarosan fejből tudtam a szöveget, a fáradtságtól meg-megakadó apámnak én adtam lendületet. Méltatlankodott: Minek olvasson, ha úgyis fejből tudom?
Sokszor nézegettem magányos délutánjaimon egymagamban is a nyomtatott sorokat. Ujjbegyemmel végigsimogattam a papíron vonuló betűket. Anyám és kisöcsém a kórházban, Apám úton a kamionjában, nagyanyám nem ér rá felolvasni. Így történhetett meg egy furcsa és meleg fényű délutánon, amikor a könyv felé kuporodtam, hogy összeálltak a betűk és el tudtam olvasni.
Ezt a könyvet magamnak már erre a karácsonyra ígértem, miközben fontos tárgyalások is noszogattak az Alexandra Könyvkiadóval. Aztán fizikailag is alkalmatlan lettem a határidőket tartani, mert napi nyolc órám is kevés lett volna a szövegek megírásához. A koncepcióm nem új, hiszen a pedagógusok évezredek óta használják. Kérdéseket kell feltenni és az emberi kíváncsiság miatt a válaszok jobban rögzülnek. Ez a tanulás folyamata. Érdekel a válasz. Talán az emberek első golfkönyvének ilyennek kell lennie, hogy felkeltse az érdeklődést. Barátaim cöcögnek. Gazdasági válság idején magánkiadással kísérletezni? Azt gondolom, hogy nem érdemes pánikstratégiákat alkalmazni. Továbbra is ragaszkodnunk kell a minőséghez, és akkor is érdemes dolgozni, amikor csökken a vásárló kedv. Arra keresem a választ, hogy nekünk, egyszerű embereknek milyen kihívásokkal kell szembenéznünk a nemzetközi pénzügyi világválság miatt. Ott volt a New York-i terrortámadás, itt van az iraki háború és mégsem csökkent az emberek utazási kedve. Talán a szokásaink alakultak át.
A fülszövegben már jól eltaláltam azt a pár mondatot, amit ide is idéznék: Semmi újdonságot nem tartalmaz ez a könyv a golfról, mint amit már mások is elmondtak és leírtak. Mégis időt és pénzt spórol meg az olvasó ezzel a könyvvel, mert a többiek azt a sok érdekességet több ezer cikkben és könyvben írták meg. A kérdések és a válaszok jobban segítik a tudás megszerzését és megtartását. Az ábrák és a képek pedig mélyebben rögzülnek a szavaknál. A fordíthatatlannak tűnő, eredeti angol kifejezések helyett magyar szavakat használtam tudván, hogy játékos nyelv a magyar. Ennyi újdonság már elég volt, hogy egy új formájú, érdekes könyv szülessen.
Egyesek szerint a játék Angliából származik. A fenti képre hivatkoznak, ugyanis a gloucesteri katedrális Crécy-ablakán érdekes ábra látható. A hatalmas ólomkeretes táblában valóban egy ütőt tartó figura áll lendítés közben. Mai szemünkkel sematikus ábrázolású golfjátékos, aki még a fejét is jól tartja. Az ablak 1340 és 1350 között készült, így jelenleg ez a legelső európai golf ábrázolás és egyben mottóm bizonyítéke is. A könyv ablak a világra.
Itt olvashatsz bele >>>