Fodor Krisztina blogja

Tegnap felhőtlen égboltra ébredtünk. A Napos Part régi halászfalucskái, öreg kikötői sütkéreztek az ajándék téli melegben. Mint egy gyöngyfüzér, úgy sorkakoznak Marbella városnévben összeolvadva a tengerparton: Riviera, Calahonda, Cabopino, Las Chapas, Elviria, El Rosario, Los Monteros. Costa del Sol, ahogy Andalúzia tengerparti sávját hívták leánykori nevén, mostanában Costa del Golf névre hallgat. Mosolyognak a narancssárga mandarinok az út mellet és még a Policia local de Marbella egyenruhásai is mosolyognak gépjárműellenőrzés közben. A gépjárművezetői engedélyem és a forgalmi nem érdekli a magas és csinos rendőrt, de az útlevelemmel eltűnik egy percre a fehér-zöld terepjárójukban. Előttem egy megszeppent idős holland házaspár várja az azonosítás eredményét. Valamennyiünkről kiderül, hogy nem vagyunk nemzetközi körözés alatt, folytathatjuk utunkat.

Mi a szomszédos Elviria városközpontjában fordulunk le a forgalmas autópályáról északnak, be a hegyek közé. A GPS-be a biztonság kedvéért bepötyögtem a Greenlife Golf Club koordinátáit, de erre nem volt semmi szükség. Eltévedni lehetetlen, mintha egy bobpályán menetelnénk. A tengerpartig lenyúló völgyben fölfelé kellett kapaszkodni a szurdokig, ahol egy piciny tavacska és a ráhajoló klubház várja az extrémgolf rajongóit. Ugyanis a szűk katlanban egy 9 szakaszos, 1142 méter hosszan kanyargó par 3-as rejtvény a megfejtendő feladvány. A 90 métertől a 170 méterig váltakozó szakaszok nehézségét az adja, hogy szinte nincs fairway az elütő és a greenek között. Keresem a szót, hogy milyen is ez a környezet, mert az ékszerdoboz nem fejezi ki jól a növényzet káprázatos gazdagságát. Édenkert! Mi két kört mentünk. Sétánk megfelelt a Gellért-tér Citadella túrának oda-vissza, miközben kézikocsijainkat ráncigáltuk magunk után. A 2000-ben megnyitott golfpályára találtak az üzemeltetők egy jó jelzőt, prémium par 3-asok. Virág a második körében már csak +4-et ért el, alacsony ütésszámát két birdie-nek köszönhette. Ez egy golfjátszótér, élvezetes, kihívásokkal teli.

Szendvicslakoma délben, majd irány bázisunk, a Santa Clara Golf Club, amelynek driving range-n nekem még volt erőm korrigálni és gyakorolni hibáimat. Elütöttem vagy száz labdát, miközben videón ellenőriztem a mozgásom. Alig három hetem van a Ladies European Tour kvalifikációs elődöntőjéig, ami itt lesz Spanyolországban, az alig négyszáz kilométerre lévő Murciaban. A nevezési lista már megjelent a LET honlapján. Technikázásom alatt a többiek puttversenyt rendeztek. Virág itt is győzött, ihletett napja volt. Hazafelé beugrottunk a szomszédos közértünkbe elemózsiáért, amikor a parkolóban összefutottunk megint Ernyeiékkel. Meséltem neki, hogy Óbudára is ilyen prémium pár hármasokat kívánnék a golfközösségünknek. Helyeselt, ő is jól ismeri Greenlife-ot. Este korán feküdtünk, mert céljainknál csak álmaink fontosabbak. Virág ma reggelre úgy ébredt, hogy nem emlékszik mit álmodott, Öcsi Madonna koncerten járt és közben főtt tojást evett, én pedig a swingemet javítgattam sikeresen.

Kinek, milyen hosszú a szezon? Nos, a balatoni lángossütőhöz képest a golfoktatók nem panaszkodhatnak. Március elejétől november végéig tart. Itt a Highland Golf Club-ban Szigeti Csaba vezető edzővel és a többi kollégával összenézünk nagy sóhajtások közepette. Mint a maratoni futó, aki beosztva erejét még az utolsó egy kilométeren hajrázik. Három hét és vége életem első golfoktatással töltött szezonjának. Pont jó volt. Ha az időjárás valamilyen okból megtréfálna minket és érdeklődés hiányában elhalasztaná a telet, összefércelné az őszt a tavasszal, én feltenném a kezem. A hétfői pihenőnapokból jártam a PGA iskolába és szerveztem a havi egyszeri női klubot. Igazából havonta egy napom volt magamra. Nem panaszként mondom, tán dicsekszem is.

Amatőr golfozóként sem kellett sok a golféhség kialakulásához. A novemberi leállást követően, két hét pihenő után már viszketett gripp után a tenyerem. Télapó hiába rázta a szakállát, Mikulásra én már a napfényes Kaliforniában terelgettem a labdáim a pálmafák alatti greenek-en. Costa del Sol sem hangzik rosszul és 34 golfpálya okán joggal hívják a spanyol fövenyt újabban Costa del Golfnak.

Természetesen beszámolok majd blogomban mindenről, ami az utazás során majd történik velem. Három naposra tervezem az autós kirándulást Budapestről Marbella-ra. A leküzdendő távolság 2942 kilométer, amit az útvonaltervező 28 óra 4 perc utazásra kóstál. Letenyénél ki, majd Ljubjana, Fiume, Velence, Verona, Monaco, Cannes, Marseille, Barcelona, Valencia, Alicante, Granada, Malaga útvonalon az új otthonomig. 414 eurós költséggel jár az autózás ViaMichelin szerint, amiből 128 € az útdíj és 276 € a tankolás. Csak alig 60 kilométert kell gurulnom autópályán kívül, a terv szerint. De Michelin tervez, Kriszta végez alapon, sok látnivalót szeretnék megnézni út közben, lencsevégre kapni és a hűtő mágnes gyűjteményemet is gyarapítanám. Jut, eszembe itt is megköszönöm kedves klubtársaimnak és golfozó barátaimnak, hogy a Maldív szigetekről megleptek a frizsider ajtómra egy halacskával.

Amikor elkezdődnek a hideg szelek, zord pára, dér lepi el az őszi golfpályát, a Tétényi fennsíkot, a görög mitológia szerint Adónisz, a küproszi királyfi és kedvese Vénusz, a szépség és a szerelem istennője sírva intenek búcsút egymásnak. Egy őszvégi vadászaton elhunyt ifjút csak tavasztól őszig engedik fel az Alvilágból, hogy szerelmével lehessen. Azonban most elmegy és hosszú útján ég felé könyörgő karú fák, pergő, színes, lehulló levelek kísérik. Szomorúan bújnak el téli vackukra a kis állatok, madarak, s reménykedőn várják az újabb ébredő találkozást. Az életigenlő görögöket ismerve nemcsak az Olümposzra képzeltek volna golfpályát, ha ismerték volna ezt a játékot, hanem az Akherón folyón túlra is, a Kerberosz őrizte halottak birodalmába. Mert lássuk be, hogy a pokol fogalomkörébe, az emberre mérhető büntetések tárházába is illeszkedik ez a játék, hiszen a folyamatos remény, a jobb játékhoz vezető út felér magával a tisztító tűzzel is. Ennek okán kezdődik a következő szezon már idén, december elején.

Bemutató videó >>>