Fodor Krisztina blogja

Tegnap arról írtam, hogy a két szabályalkotó szervezet (R&A és az USGA) együttműködése nem mindig felhőtlen. Ennek gyökerei a függetlenségi háborúig nyúlnak vissza, amikor a golf pont a Brit hagyományok miatt volt népszerűtlen a telepesek között. A II. Világháború utáni győzelem a golfban is jobban szövetségessé tette az Atlanti óceán két partján élő golfozókat. Azonban az új világ golfozói csak partneri alapon tudták elképzelni az együttműködést, arról nem is beszélve, hogy a Ryder Kupában 1935-től 1983-ig megszakítás nélkül győzedelmeskedő amerikaiak joggal gondolhatták, hogy felnőttek az Óhaza sportjához. Az utolsó botrányos és asztalcsapkodós egyeztetésre 1998-ban került sor, amikor a driverek rugalmassági mutatójában az angolok nem engedtek. A kezdő nagyfejű ütők „spring-effect”-je, a homlok rugózása jobban kilövi a labdát. A jelentős technikai újításnak a legjelentősebb támogatói a felszerelésgyártók voltak. Ki ne cserélné le a driverét egy újabbra, ha edzések nélkül is megnyúlik a kezdő ütése.

Az angolok érvelésében is volt logika. Golfpályáik zöme a 200 yard-os (kb. 180 méteres) kezdőütésekre épült. A labdák lehullásának területei, az akadályok és a 18 szakasz nehézségi mutatója mind ebből következik. Akkoriban a 300 köbcentis rugalmas felületű driverekkel egy jó amatőr is elreptette 300 yardig (kb. 270 méter) a labdáját. Az USGA elment a „falig” és jegyzőkönyvön kívül megpendítették még a British Open bojkottját is. Az egyik főszponzor (ROLEX) józan gondolkodású elnöke Walter Fischer hűtötte le az urakat és üzente meg nekik, amíg nem egyeznek meg, nincs támogatás. Megegyeztek. A 15 foknál kisebb dőlés szögű (Loft) “Driver” nem rendelkezhet -a R&A által jóváhagyott készülék mérése alapján meghatározott- 0,830-as értéknél magasabb rugalmassági tulajdonsággal. Nem untatva a kedves olvasót műszaki adatokkal, a vitapartnerek valahol középen találkoztak. Az már egy másik kérdés, hogy Tiger Woods játéka ezután mindent felülírt. Amíg az angolok nem kaptak észbe, neki „rövidebbek” voltak a szigetországi bajnok pályák is.

Ma van az utolsó idei PGA elméleti oktatásunk a TF-en. Magamtól már egy hete Spanyolországban lennék, de fontos, hogy az egyetemi előadóktól személyesen hallhassam az anyagot. A jegyzeteim egyben a forrásmunkám. Megtanultam a könyv írásánál is, hogy nagy alázattal és türelemmel kell minden egyes információ után mennem. A napokban ért ilyen öröm, mert segítőim kihoztak nekem egy 1944-ből származó légi felvételt a Hadtörténelmi Levéltárból, amely a Svábhegyi golfpályáról készült. Szintén hosszas kutatás után talált meg egy olyan Bobby Jones kép, amelyet 1922-ben egy magyar fényképész, Muray Miklós készített és kincseim közé került Boros Gyula fényképe is 1951-ből. Boros a mai napig az egyetlen major győztes magyar származású golfozó. Nemcsak a könyvem okán van a gyűjtő szenvedélyem, hanem azért is, mert szerintem az idén volt 100 éves a magyar golf. Ahogy ápoljuk történelmünket, úgy gondolunk a jövőnkre.

Bodor Tibor tanár úr szabályismereti előadásában hallottam először emlegetni, hogy a Randa így rendelkezett, ezt meg ezt engedélyezte és azt pedig megtiltotta. Elgondolkodtam, hogy milyen úri sport a golf, ha a legfőbb szabályalkotót ilyen gengszter becenévvel illetik. Még jó, hogy nem Sebhelyest vagy Ragyást emlegetünk. Tanár úrtól nem állt távol az abszurd és a fanyar humor, de hamar elárulta, hogy egy angol szervezet rövidítéséről beszél.
Randa – R and A – R&A - Royal and Ancient Golf Club of St Andrews.

Az R&A eredetileg a 22-strong Society of St Andrews Golfers elnevezéssel alakult privát klub, aminek a történelme visszanyúlik egészen 1754-ig. A ma használatos nevüket pártfogójuk IV. Vilmos adományozta 1834-ben. Első elnökei között volt Sir David Brewster tudós és a kaleidoszkóp feltalálója, több mikroszkóppal és teleszkóppal kapcsolatos technológiai újítás bevezetője, a Királyi Akadémia tagja. Portréját a szabadságharc után emigráló, Szabó Iván magyar származású fiatalember készítette el 1856-ban. Az edinburgh-i temetőben sírkövén a következő felirat áll: Artem photographicam per cursum nimium breven summa coluit laude (A fényképezés művészetét rövid működése alatt igen nagy dicsőséggel művelte). 1860-ban az Erdélyi Naptár így ír róla: „Szabó Iván M.-Vásárhelyi hazánkfia, mint photograf, nagy hírt vívott ki magának Skóciában, az edinburgi lapok igen dicsérik a golfclub kiállításában közszemlére ki tett képeit.”

Amikor a Gentlemen Golfers of Leith hanyatlásnak indult az 1800as évek elején, a St Andrews egyesület került vezető pozícióba. Átvették az eredei Leith szabályokat, de az 5-ös számú szabályt helyesbítették, oly módon, hogy a labdát a vízből kivétele után inkább leejtik ahelyett, hogy újra ütéshez helyezzék. Ez az új tétel később az egész világon elterjedt és a klubot kis idő után elismerték, mint a golf szabályok hivatalos fő irányító szervét. A szokásjog írásos elfogadása csak 1897-ben történt meg, amikor a klub, a közkívánságnak eleget téve, az első Rules of Golf bizottsággá alakult át.

Az R&A irányította a szabályok kialakulását és a technikai fejlődés miatt modernizálódó ütőkészletek és labdák egységesítését. Az amerikai kontinensen az USA és Mexikó golfklubjainak szövetségei nem vettek tudomást sokáig az elődökről. Eleinte az USGA csak ritkán vette tudomásul az R&A játékra vonatkozó javaslatait. Egészen 1950-ig kellett várni, amikor is közösen megalkották az első, egész világra vonatkozó szabálysort. Még ezek után sem sikerült a labda minimum méretén megegyezniük. Az 1, 62 inches méret volt általánosan használatban Britanniában, míg Amerikában előnyben részesítették a nagyobb 1,68 inches méretet. A különbség másfél milliméter. Ez az apró ellentét nem tudott kisimulni csak 1974-ben, mikor is a British Openen az R&A engedett és kötelezővé tette a ma is használt 1,68 inches labdaméretet. Ez a két szervezet azóta szorosan együttműködik és minden negyedik évben hivatalos konferenciát tartanak, ahol áttekintik a játékszabályokat. A nemzetközi golfélet fejlődése miatt is mostanában már barátságos viszonyban vannak egymással. A jónak mondható kapcsolat ellenére olykor kiújulnak az ellentétek, például a spring-effect drivers ügyben, 1998-ban. De erről majd legközelebb.

Kedvében szeretnék járni az erre barangoló olvasónak, hogy megismerje a golfvilág legimpozánsabb szentélyeit. A földön 33 ezer golfpálya található és ezek jelentős részén bármikor játszhatnánk. Ugyanakkor a vérbeli golfozót csak pár tucat helyszín pezsdíti fel. Nézzük a televízióban a szebbnél szebb golfparkokat, a tengerparti klasszikus links-eket és újabban a trópusi egzotikus pályákat. Elárulom, hogy hol van a három kedvencem, ahol még nem játszhattam, de minden vágyam, hogy kipróbálhassam ütőimet gondozott szakaszaikon. Ez egy szubjektív válogatás, egy célcsoport, amiért érdemes ütőt ragadni, vagy ma reggel számítógép klaviatúrát.

Muirfield, Skócia

A híres Firth of Forth öböl déli partja Skóciában, a golfjáték bölcsője. A világ legöregebb golfklubja ma is Muirfield-ben található. A Honourable Company of Ediburgh Golfers a Duncur Road és a tengerparti föveny között mindenki által látogatható. A mostani helyszín immár a harmadik alapítása óta, mert a városka növekedésével folyamatosan kiszorult. A jelenlegi pályát 1891-ben alapította ugyanis Old Tom Morris, de egészen két évtizedig nem vált híressé. Az első világháború előtt Harry Colt és Tom Simpson építette át a szakaszokat és úttörő munkájuk eredménye még ma is nyilvánvaló, hiszen a legjobb golfozók véleménye szerint is ez a legjobb pálya a British Open jegyzékében. 1892-ben tartották itt, Muirfieldben, az első brit nyílt bajnokságot, ahol az amatőr Harold Wilton győzött, 305 ütéssel, amit összesen 4 körben gyűjtött össze. Ettől kezdve 2003-ig ez a pálya adott otthont további 13 nyílt bajnokságnak. A bajnokok között vannak például: James Braid, Walter Hagen, Henry Cotton, Gary Player, Jack Nicklaus, Lee Trevino, Tom Watson, és Nick Faldo. Előkelő lista, egy előkelő pályához. A honlapjukon megrendelhető az eredeti 13 golfszabály fakszimile másolata 400 Ł-ért. A gree fee ezekben a napokban 100 Ł, de tavasztól 175 Ł-ot kell fizetnie a golfturistának.

Royal Birkdale, Anglia

Több mint négy óra autózásra találhatjuk Londontól észak-nyugat Angliában. A modern golfra tervezett pályavezetése már alkalmazkodik a fémnyél bevezetése utáni korszakhoz. A klubot ugyan 1889-ben alapították, de a jelenlegi szakaszok kialakítását 1922-ben véglegesítették akkor 19 000 Ł-ért. A lyukakat a homokdűnék között, nem pedig rajtuk át vezették el, hogy az eredmény minél igazságosabb legyen. És valóban mindent kihoztak ebből a partszakaszból. Ilyen homokdombok, ennyire nehéz helyzetek egyedülállóak a világban. Ezt frissen csodálhattuk, mert az idei British Opent is itt rendezték. A pálya nehézségét mutatja, hogy a legnagyobb múltú major verseny 83 fős mezőnye a négy nap során csak 21 alkalommal került (332 körből) par alá. Padraig Harrington-nak ez kétszer is sikerült, de még győztesként sem végzett mínuszban.

Royal County Down, Észak-Írország

Az Ír-tenger és a Mourne impozáns hegységével határolt Royal County Down az a fajta hely, ami arra készteti a golfozót, hogy köszönetet mondjon a sorsnak azért a napért, amikor elkezdett golfozni. Semmilyen más sport nem tud ilyen gyönyörű vagy elbűvölő pályával büszkélkedni. A County Down majdnem teljesen természetes és eredetileg id. Tom Morris építette 1889-ben, négy fontért. Számos blind shot van a pályán, talán néhányaknak túl sok is, de ez egy régi tengerparti pálya, ahol a blind shotok szó szerint hozzátartoznak a területhez. Az amerikai Tom Watson (8 major győzelem) egyszer úgy írta le az első kilenc szakaszt, mint a legjobbak, ahol valaha játszott. Aki arra jár, készüljön fel a legszigorúbb öltözködési szabályokra. A tavaszi green fee ár 180 Ł jövőre, de kalkuláljunk hozzá még 25 Ł-ot caddie-re, mert első bálozóként nem fogjuk élvezni a játékot segítség nélkül. A 14-es green-eken gyakori a 4-5 putt is.

Észrevehető, hogy nálam mindhárom kedvenc links pálya. 2006-ban láttam ilyet először az Ír Amatőr Nyílt Bajnokságon és ezeket jobban értékelem. Úgy vagyok vele, mint a síelésnél, hogy a piros lejtőkön tanulunk, de a fekete pályák jelentenek nagyobb kihívást.

Ji-Yai Shin sárga galléros pólóingben és fehér sapkában győztesként pózol a fényképeken, mindegyiken a koreai hangul nyelven a feliratok. Szponzorai – sejtem. A magyarországnyi területen 50 millió koreai él és a RICOH Women’s British Open győzelmi dobogójára is ketten állhattak fel az ország lányai közül. Példátlan nyomulás, hogy az első huszonegy helyen tíz koreai golfozó nő található. A másik ázsiai ország, Japán golfozó hölgyei is letették a névjegyüket a 3., 5. és 7. helyezést megszerezve. A kínai (tajvani) második Ya-Ni Tseng-ről nem is beszélve. Egy szó, mint száz nehéz nem észre venni, hogy a British Open legjobb öt golfozója Ázsiából érkezett.

Ezek a lányok, asszonyok tudatos golfipari fejlesztések nyomán tanulhattak meg ennyire golfozni. A végső csiszolást szinte kivétel nélkül az Egyesült Államok egyetemi műhelyeiben kapták meg, de kellett a hat, nyolc éves koruk közötti rajt, ami a hazai golfpálya fejlesztéseknek és az edzőképzésüknek volt köszönhető. A British Open-en csak a jéghegy csúcsát vehettük észre. A bumm, a nagy robbanás majd csak most fog következni. Az egyik sejtésem, hogy nem nekünk európai és észak-amerikai televízió nézőknek golfoznak, hanem a dinamikusan fejlődő többszáz milliós ázsiai piacnak. Erről árulkodnak a nemzeti szponzor feliratok. Nehéz lehetett annak idején megélni, hogy nemcsak a brit szigetekről származó golfozók nyerhetik a nagy major kupáit, hanem az USA és Ausztrália golfozói is megtanultak győzni. Száz év után eljött a sokaknak sokkoló pillanat, hogy a golf fejlődésének centruma áttevődött Ázsiába. Nem vagyok jós tehetség, de alig évtizedet kell majd várni, hogy a LET és az amerikai LPGA periférikus torna sorozat legyen a színvonalában kiemelkedőbb koreai és japán LPGA versenyekhez képest. Az átrendeződés természetesen gazdasági alapú és a golfpálya építésekre, a kezdő golfozók felszerelés vásárlására, a versenyek televíziós nézettségére alapul. A világ népességének 60%-a Ázsiában él. Ennyi.

A verseny egyébként izgalmasan alakult, mert az első helyet Ji-Yai par alatt 18 ütéssel szerezte meg, amihez kellett a vasárnapi 66-os teljesítménye is tisztán hat bidie-vel. A 20 éves lány a British Open legfiatalabb győzteseként megkapta az első hellyel járó 160 000,- angol fontot is.

Sok barátomtól hallottam, hogy gyermekét kínaira taníttatná, követve a globalizálódó gazdaság kényszerét. A világ emberi sokadalmából minden ötödik kínai. A női golf világában is változás előtt állunk, mert aki úgy érezte, hogy az angoljával itt elboldogulhat, az kezdhet idegeskedni. Itt még a koreai nyelv is jól jön. A RICOH Women’s British Open döntő napja előtt a mezőny legjobb 14 golfozója között 6 koreai, 3 japán és egy tajvani (kínai). Három amerikai és egy mexikói hölgy fér a dobogó közelbe, de ma nagyon össze kell magát szednie Cristie Kerr-nek és Julie Inkster-nek, hogy három ütés hátrányukat ledolgozzák, Natalie Gulbis-t négy ütés választja el. A világelső Lorena Ochoa-ról nem is beszélve, mert ma reggel még legalább öt ütés választja el a reménytől, hogy legalább megküzdjön a japán Yuri Fudoh-hal.

A pici japán hölgy par alatt 13 ütésnél tart (66, 68, 69 – 203). A tegnapi eredményébe még két bogey is belefért az öt birdie mellé és így is ellépet egy ütéssel az addig holtversenyben álló koreai Ji-Yai Shin-től. Ha ez a távol-keleti nyomulás állandósul, nehéz lesz a kiemelt női márkák hirdetőinek megfelelő golfozó nő idolokat találni. A televíziós közvetítés rendezője is láthatóan zavarban van, mert mutatná az ismert amerikai és európai sztárokat, de jelenleg nem ők adják a vezető flight-okat. Ugyanakkor az ázsiai országokban az amúgy is nagy fordulatszámon pörgő golfüzlet most még nagyobb lendületet vesz. Az például üzenetértékű volt, hogy az EVIAN Masters honlapján a francia mellett a japán nyelvű opciót emelték ki.

Sokat beszélgettem külföldi edzőkkel a tehetség kiválasztás módjáról. Szent meggyőződése mindenkinek, hogy az amerikai és európai nagyvárosokban élő, jómódú családok tehetséges gyerekei nem érhetnek fel a csúcsra, mert nem tart ki a motiváció és sok a csábítás. Középosztálytól lejjebb, pedig nem nagyon golfoznak. Az ázsiai kislányokban ráadásul még a monoton golf gyakorlatok tűrésének is magas a küszöbe. Ezzel nehéz lesz versenyezni a jövőben.

Félútról visszanézve a RICOH Women’s British Open mezőnyére tömören csak annyit mondhatunk, hogy változnak az idők és cserélődnek a golfozók. A pénteki nap után 78-an kerültek a döntőbe, amihez +1 ütéses teljesítményre volt szükség. Ez a tegnapi esős, szeles, változékony időjárást figyelembe véve nem lehetett egyszerű. Morgan Pressel a fiatal amerikai tehetség az egyik áldozata a mezőnyt kettévágó vonalnak, mert egyenletes játéka ellenére (74, 74) kiesett.

A London belvárosától mintegy 50 kilométerre fekszik a történelmi Sunningdale Golf Club, amelynek közvetlen környezetében található a Windsori kastély és a Királyi Ascoti Derbynek otthont adó lóversenypálya. A hagyományok ápolására sokat adó brit golfszerető közvélemény azonban most japán és koreai nevek átírásával és helyes kiejtésével van elfoglalva. Yuri Fudoh japánból és Jin-Yai Shin koreából vezetnek. Mindketten par alatt tíz ütéssel teljesítettek (66, 68 - 134). A nemzetközi ranglista 22. és 10. helyezettjei nem ismeretlenek a szakmában, de valahogy az amerikai és az európai szaksajtó és televíziók is szívesebben foglalkoznak a hazai versenyzőkkel. Távol keleti golf magazinokat és műsorokat nem nézünk egyelőre. A két alacsony termetű és magyar szemnek nem éppen megszokott csábító külsővel rendelkező hölgyek zseniálisan golfoznak.

Yuri Fudoh 31 éves és hat alkalommal végzett a japán profi hölgyek golfverseny sorozatának az élén. Összesen 40 tornán győzött, beleszámolva az idei két elsőségét is. Reményei lehetnek, hogy ő lesz a második nő a felkelő nap országából, aki major kupát vihet haza. Elődje Chako Higuchi 1977-ben nyerte az LPGA Championship-et.

A pénteki nap meglepetés embere az amerikai Cristie Kerr volt, aki a legalacsonyabb ütésszámmal, azaz 65-tel érkezett a klubházba. Eredményjelző kártyáján egy eagle, hat birdie és egy bogey került a tíz par mellé. Harmadik helyre tudott feljönni par alatt nyolc ütéssel az ennél eggyel kevesebbet teljesítő és második Juli Inkster mögé. Az amerikai Natalie Gulbis és a mexikói Lorena Ochoa is reményekkel vághat neki a mai napnak, mert négyütéses hátrányukat két nap alatt le lehet dolgozni. Jelenleg a holtversenyes hatodik helyen tartózkodnak a japán Ai Miyazato-val együtt.

Az amerikai Juli Inkster 48 évesen nem tartozik a fiatal generáció tagjai közé. 1983 óta profi golfozó és a második hölgy lehet a világon aki életművében feltudja mutatni valamennyi major torna győzelmét. A karrier Grand Slam is óriási dolog ebben a műfajban. Emberi nagyságához tartozik, hogy komoly rákbetegségből felépülve tért vissza a golfpályákra, nem az a feladós típus.

Tegnap, a RICOH Women’s Biritsh Open első napján szenzációs játékkal ment végig a Sunningdale Golf Club par 72-es Öreg pályáján. Itt látható az eredményjelző kártyája>>>. A rutinos és 31-szeres torna győztes Juli 65 ütéses eredménye mindjárt rekordot állított fel az Open történetében, mint az első 18 szakaszon elért legalacsonyabb ütésszám. Hét alkalommal nyert major tornát. Tegnap is hibátlanul golfozott. Élményszámba ment és a televíziós csatornák sokszor fogják ismételni a 9 szakaszon (par 4 – 250 méter) elért eagle-jét. A driver-ével elérte a zöld gyeptálcát és a mintegy hatméteres gurítást nem hibázta el. A hátsó szakaszokon is megőrizte hibamentes par játékát, sőt a 10, 12, 14-es lyukaknál birdie-ket csinált. Egy ütéssel vezet hat másik játékos előtt, akik 66-tal érkeztek a klubházba.

Az üldöző csapat egyik tagja a japán Momoko Ueda, akivel az a csoda esett meg a brit nyár szép csütörtökén, hogy az első és a hátsó kilenc szakaszon is egy-egy eagle-t írathatott fel a főtáblán szereplő neve mögé. A profi életét az LPGA-ban idén kezdő hölgy ezzel olyat tett, amivel a szervezet összes játékosa közül fennállásuk óta csak 15-en dicsekedhetnek el. A címvédő mexikói Lorena Ochoa 69-cel nyitott és eredményével a 22. a sorban. Sajnos a 16. és a 17. szakaszon egy-egy bogey-val rontott az addig öt birdie-t tartalmazó eredményén.

Angliában, a British Open előselejtezőjén kellett újra rádöbbenem, hogy milyen kevés munka és tudás van a golfomban és a nemzetközi profi mezőnytől fényévekre el vagyok maradva. Nagyon irigyeltem akkor ott egy 21 éves angol lányt, Charlotte Ellis-t, aki 66 ütéses pályarekorddal (-6) jutott be amatőr létére a selejtező döntőjébe. Szkeptikus beszélgetést hallottam a klubház söntésében arról, hogy ez komoly probléma neki és tán emiatt nem tud majd tovább lépni. Nem is értettem, hogy miként lehet erről így beszélni.
Ezen a héten hétfőn rendezték a British Open főtáblájára való bekerülésért a Berkshire Golf Club-ban a tőlünk továbbjutó 30 szerencsésnek és az 50 lemaradó profinak a versenyét. Arra számítottam, hogy a tavalyi angol amatőr bajnoknő simán veszi ezt a fordulót is. Hármas együttállásban utolsó előtti lett 81 ütéssel (+9), miközben a legjobb 20 golfozó nő juthatott tovább par (72-es) játékkal. Az eredménye a hátsó kilenc szakaszon lilult el a dupla bogey színezése miatt, ugyanis még +2-vel fordult. Gondolom tudatában volt, hogy nem az eredményt kell megtartania, hanem kockáztatni kell, ha tovább szeretne jutni. Nem sikerült! Itt nézhető meg az eredményjelző kártyája. >>>
Biztosan mindenkinek a fejében más és más van golf közben. Nem hiszem, hogyha azt hajtogatom az elütőn, hogy szerény vagyok és alázatos, akkor majd jobban megy a játék. Így Olimpia előtt különösen aktuális, hogy az nyer, aki nyerni megy oda! A kiemelkedő eredmény után azonban már kötelező a visszafogottság. Ebben Charlotte Elis is jó példa, mert nyilatkozatait olvasva nem szállt el, pedig egy 101 éves klubban pályarekordot beállítani nem kis dolog. Mi a siker receptje? Akkor is megcsinálni, amikor mindenki azt várja tőled, hogy megcsinálod és akkor is, amikor mindenki arra számít, hogy nem? Könnyű válasz, hogy ezzel egyáltalán nem szabad foglalkozni.

A RICOH Women’s British Open holnap kezdődő négy napját a hétvégi büki verseny ellenére tudósítani fogom itt a honlapomon, mert nagyon szeretném az erre járó golf iránt érdeklődőket közelebb hoznom a játékhoz. Dráma és vígjáték fonata lesz, hősök és bukottak sorsa kapcsolódik össze e páratlan előadásban. Minden reggel nyolc órára szállítom az előző nap történéseit.

Padraig Harrington megvédte British Open bajnoki címét a Royal Birkdale Golf Club-ban vasárnap egy gyönyörű záró eagle-par eredménnyel. Az utolsó körét 69 ütéssel teljesítette, így négy ponttal győzött az angol Ian Polter előtt. Az Ír golfozó lett az első európai versenyző, aki James Braid 1906-os győzelme óta meg tudta csinálni a soron következő évben is a kupa elhódítását. Megérdemli, hogy helyesen ejtsük magyarul a nevét. Forrás: The Guardian

Mindenre elszántan küzdött Harrington, ugyanis már a tavalyi győzelmét követően a Carnustie 18. green-jén azt nyilatkozta, hogy megvédi a bajnoki címét. Utólag nem tűnik nagydolognak, hogy ígéretét megtartotta, de még a 9. szakasz után sem tűnt cseppet sem biztosnak az első hely. A 17. szakasz elütőjére érkezve már nyugodtabb volt a helyzet, mert Ian Porter előtt vezetett két ütéssel, aki ekkor a klubházban várta a végkifejletet. Greg Norman-t, a fligh-társat pedig három ütéssel előzte meg. Ilyenkor minden szakkönyv, edző, caddie és tévériporter azt tanácsolja, hogy nagyon biztonsági golfot kell játszani, mert innen csak elveszteni lehet a bajnokságot. Az ír lelket ismerők azonban nem csodálkozhatnak azon, hogy Harrington kockáztatva elővette kedvenc 5-ös fáját és ütött egy csodálatos közelítőt, majd az eagle-gurítását értékesítette. Elmondta, hogy azért vállalta a kockázatot, mert az ütés előtt az motoszkált a fejében, hogy mi van, ha Norman itt eagle-t üt és csak ez ütésre apad az előnye. Azt izgalmában elbukná és akár play-off-ra kényszerülne a Nagy Fehér Cápával. Az eagle után már egy par is elég volt a boroskancsóhoz vezető úton.

A 137. Nyílt Brit bajnokságra sokáig fogunk emlékezni. Tiger Woods hiánya sokesélyessé tette a versenyt. A négy nap során állócsillagok hullottak. Ernie Ells és Phil Mickelson az első nap elintézte magát. A Dél-afrikai 80 ütéssel, míg az amerikai 79 ütéssel hívta fel magára a figyelmet. A második nap a skót Colin Montgomerie játszotta el az utolsó szabadkártyáját, mert jövőre már kvalifikálnia kell magát. Pénteken meglepetésre még a kolumbiai Camilo Villegas vezette 65 ütéses körével a mezőnyt, majd szombaton csatlakozott a nap veszteseihez 79 pontjával. Ugyan nem tudta felül múlni az angol Justin Rose-t (82) és az amerikai David Duval-t (83), akik szintén eltemethették dobogós reményeiket. Nemcsak a nagy nevek lenullázása miatt emlegetjük majd a 2008-as Royal Birkdale-i küzdelmet. A hagyományosan a legjobb amatőrnek szánt ezüst medált ezúttal egy bristol-i fiatalember, a 20 éves Chris Wood kapta holtversenyes ötödik helyéért, ami nem semmi. Amatőrök ezen a versenyen az első ötvenbe nehezen férnek. Ennél jobb eredménnyel, holtversenyes negyedikként, ugyancsak amatőrként Justin Rose büszkélkedhetett 1998-ban.

Mindezt bepötyögve elgondolkodtam, hogy milyen Magyar Nemzeti Profi Bajnokságot rendeznék, ha rajtam múlna bármi is. Eljátszogattam az ötlettel. Nyílt legyen, indulhassanak rajta amatőrök hendikep limittel vagy előselejtezővel, melyik pályára vinném? Mégiscsak az elsőt szervezi a Profi Magyar Golf Egyesület augusztus 4.-5.-én Gödön.

Greg Norman-t, ha golfszempontok alapján igyekszünk kiismerni és hagyjuk a válását a bulvár magazinoknak, akkor semmi mással nem kell foglalkoznunk, mint az elmúlt három munkanapjának a teljesítési igazolását átnézni. A bulvárnak persze ez latinul van, mint egy kórházi zárójelentés, ezért szót sem vesztegetnek a Nagy Fehér Cápa eredményéről. Ellenben fontosnak tartják megírni, hogy sajnálatos válása miatt 103 millió dollárral lett szegényebb. Általában nem illik mások anyagi helyzetét elemezni, aki mégis teszi, ezért bulvár.

De vegyük kezünkbe a statisztikai lapokat, amelyek a British Open hivatalos honlapján olvasható eredménylistából nyílnak. Csak rá kell kattintani az illető nevére és máris szemünk elé tárul az eredményjelző kártya. Szép színes. Piros a birdie, sárga a par, világoskék a bogey és sötétkék duplabogey. Megtudhatjuk, hogy a par 70-es, 18 szakaszos golfpályát az ausztrál golfozó 70, 70 és 72-re teljesítette a három nap alatt, vezetve a mezőnyt két ütéssel. Az időjárási körülmények, az esős viharos szél nehézzé teszi a 6556 méter hosszú Royal Birkdale Golf Club pályájának a megjátszását. A London Glasgow dél-észak tengely felénél, Leeds magasságában a nyugati parton fekszik a királyi klub.

Greg Norman-nek ezek a körülmények ismerősek, mert Ausztrália észak-keleti partjainál húzódó Quinsland megye egyik aranybányász településén látta meg a napvilágot 1955-ben. Nem hibázunk, ha feltételezzük, hogy links pályákon tanulta a golf alapjait. De vissza a beszédes statisztikákhoz. Nem annyira a mikor mit játszott, hanem a miértje érdekel. Hogyan érte el, hogy a jobbára mostoha körülmények között alacsony és egyenletes ütésszámmal végzett az 54 szakaszon? Az első szembeszökő adat a kezdő ütéseinek hosszúsága. Tegnapra elérték drive-jai a 280 méteres átlagot. A fairway-eket nem sikerült pontosan eltalálnia, mert a 14 lehetőségből (a 18 szakasznál négy par 3-as esetében nincs fairway találati statisztika) csak 3 esetben érkezett a nyírt útra. Küzdő képességét mutatja, hogy a többnyire lehetetlen helyzetekből 11 alkalommal jutott fel a green-re. (A szabályos érkezés a gyeptálcára par 3-as pályán egy ütésből, par 4-es szakaszon két ütésből, míg par 5-ös lyukon harmadikra valósul meg. Két gurítást feltételezve a par eléréséhez.) A 11-es statisztika fél-bogey játékot feltételezne, vagyis legjobb esetben 77 ütést produkált volna az Ausztráliában a XX. század sportolójának megválasztott „Nagy Fehér Cápa”.

A becenevéhez méltóan a csúcsragadozók szívósságát mutatja, hogy a befejezés mestere. Mert a nagy szélben mindenki csalinkázik a távolságot keresve, de a mentésekben, a pálya elleni végső harcban felőrlődnek az idegek. A június 28.-án megtartott második esküvője és új párja, az amerikai teniszcsillag Chris Evert azonban láthatóan nyugtatóan hatott rá és új korszakot nyitott golfpályafutásában. Greg tehát hét alkalommal nyúlt a pázsit mellé, amit jóvátett ötször, mert egy gurítással tudta hozni az eredményt. Nem volt három gurítása, ami fontos. Az egy szem duplabogey-ja a 10-es szakaszon született, ami balra kanyarodó, rövid (360 méteres) par 4-es. A teniszben ki nem kényszerített hibának mondanánk. Tehát vannak tartalékok a végső győzelemhez.