Dobverők
vasárnap, november 16th, 2008
Kísérletezem. A honlapomat a kedves Olvasó alakítja – ez a cél. Az első oldal bal felső sarkában van egy kérdőív, amelyet az elmúlt két nap 338-an töltöttek ki. Benjamin Disraeli néhai Brit miniszterelnök híres mondása kívánkozik ide: „Háromfajta hazugság van: hazugság, átkozott hazugság és statisztika.” Nos, nézzük az én „füllentéseimet”. Halvány dunsztom sincs ugyanis, hogy kik és mennyire őszintén adták a válaszokat. Az biztos, hogy egy felhasználó anonim módon egy számítógépről csak egyszer tölthette ki a kérdőívet. A válaszadók 1/6-oda elégedetlen, viszont 1/3-da elégedett a honlapommal. 43%-uk szerint véleményformáló az oldal tartalma, 60% a munkahelyén és naponta olvassa. A blog színvonalára 1-től 10-ig osztályozhatóan 7-es minősítést kaptam. A kitöltők 43% szeretné, ha blog témaválasztása a golféletünk ellentmondásaival foglalkozna. Két konkrét vélemény: „A régebbi nyíltabb kritika (hiányzik), bár értem, hogy ez nem veszélytelen.”, illetve „ A honlap megjelenése, kissé gyerekes hangulatot közvetít, nem a hozzáértés, szakmaiság jelenik meg rajta.” Köszönöm. A terv szerint karácsonyig lehet nekem tükröt tartani.
Tegnap azért nem naplóztam, mert a honlap rovatosításán fáradoztam reggel és elszaladt az idő. Oktatás közben meghallom a golfozók között legmegnyerőbb férfi orgánumot. Duska Sanyi jött ki ütögetni a Highland Golf Club-ba. Rég láttam és elújságolom neki, hogy rendszeresen járok barátaimmal a Via Luna nevű belvárosi éttermébe. Megdícsérem az étlapról az Aquadella ai ferri-t (előétel) és a Zuppa di tortellini (leves), majd áradozom a Sugo Frutti di maret-ról, amit és mindig Penne Rigate-val fogyasztok. A könnyed olasz asztali borral, a chianti-val öblögetve mindez fenséges. Jó magam chianti-ban a puritán, sangiovese vonalat szeretem a Firenze és Siena között meghúzódó vadregényes Toszkán lankákról. Sanyi büszkén meséli, hogy egy újabb vendéglőt nyitott a belvárosban. Tigris néven egy tradicionális magyar gourmet boréttermet a Mérleg utcában. Tiger jól csengő név a golfban. Innen a bizalom, hogy a jövő héten az egyik főszponzori üzleti ebédet oda szervezem.
A korai sötétedésre már haza értem. Igyekeznem kellett, mert Monorra szólt egy kedves meghívás a Budapest-Ferihegy Rotary Club jótékonysági báljába. A rendezvény célja volt, hogy a Fáy András Művészeti Iskolát támogassuk. A három ezer lelket számláló Gomba község oktatási intézménye 9 kilométerre található Monortól, így eset a választás a Nyerges Hotel éttermére. A báli ruhámhoz kötelezően viselendő konty alá egy helyi ágyas barackpálinka csúszott kezdésként. Vidéken vagyunk. Itt nem elálló kisujjal fogják a talpast. A Gödöllői dombság déli lejtője itt simul az Alföldbe, Monor a mai Magyarország mértani közepe. Zömében vidéki vállalkozók, helyi értelmiségiek gyűltek össze. Sokszor célpontjai a pesti stand up comedy-nek és egész este sikeresen kerültük nagy ívben a protokollt. Hamar lekerültek a zakók, kioldódtak a nyakkendők, pirosodtak az arcok. Azonban az alsó tagozatosok népi játékokból összegyúrt tánca káprázatos volt, egyedi és hamisítatlan, eredeti és élő hagyomány. Nyíltak a pénztárcák és vettük a tombolajegyeket. Zömében minden résztvevő felajánlott valamit, én is egy golflecke csomagot. 500 forint volt egy sorsjegy és összesen 1200 darab került a kalapba. A piros 13-sal én is nyertem két dobverőt. Az est másik fénypontját jelentő Drumsters Együttes (brazil szamba dobosok) vezetője felajánlotta ugyanis használt pálcikáit, amivel a műsorukat püfölte végig. Nem bántam, hogy nem én mehettem ki a Teneriffe-re szóló álomutazásáért vagy az egyik bank félmilliós hitelkártya ajándékáért. Adni mentem és nem kapni. Hajnali fél háromra értem haza. A dobverőket beállítottam egy üres vázába, mint a szeretet és a segítség virágait.