Fodor Krisztina blogja

Az év utolsó hétfője kezdődik ma és rákanyarodtunk edzőtáborunk negyedik hetére. Minden reggel mérjük a testsúlyunkat, vasárnaponként a vérnyomásunkat és az ébredési pulzusunkat, illetve havonta egyszer egy csepp vérből megnézzük milyen magas a vércukorszintünk. Az adatok mindhármunknál mutatják, hogy jó úton járunk. Öcsivel fogyunk az ünnepek ellenére, Virág pedig egyre jobban eszik, feszesednek az izmai. Ha nem írogatnánk az egészségügyi naplót azt sem tudnám ma milyen nap van. Nem nézünk televíziót, így nem árulkodik a műsorújság, nincs a falon és az íróasztalon naptár, ahol ellapoznánk a napokat. Mégis tudom, hogy 11 hét van hátra. A z eső elállt, ahogy kinézek a nappali ablakán a sötét marbella-i hajnalba, de a járdák és az úttest frissen lakkozva a nedvességtől. Átkukkantok az időjós csatorna oldalára és még egy hetes esőzést helyez kilátásba, pont a Ladies European Tour kvalifikációs elődöntőjére süt ki a nap szerintük. Az esős hetet 60% eséllyel adják, a távoli napsütést 10%-kal.

Értem én. Az, hogy indulok a versenyen 100%, mert ma reggel a bankom megcsipogtatta sms-ével a mobiltelefonom jelezve, hogy a 900 eurós nevezési díjat leemelték a számlámról. Az elődöntőből a döntőbe jutásom esélye talán 10% és higgyétek el nem vagyok kishitű, csak realista. A döntőben pedig a kártyájukat vesztett profikkal kerül össze az a pár szerencsés amatőr és reménykedő, mint én. No ott jól teljesíteni és kártyához jutni talán 1% esélyem. Pestiesen szólva ez a villamos nekem már elment, nem gondolom én sem komolyan, hogy akár az ütközőre is felugorhatnék. Azonban fontosnak tartom leendő tanítványaim miatt az élményeket, tudni szeretném, hogy a főként európai női mezőny fiatal 18 és 25 év közötti legjobbjai a hátuk mögött 10-15 év edzésmunkával mit értek el. A hotel bárjában az őket kísérő edzők is közlékenyebbek, mint a driving range-n.

1. szakasz, 2. szakasz, 3. szakasz, 4. szakasz, 5. szakasz, 6. szakasz, 7. szakasz, 8. szakasz, 9. szakasz, 10. szakasz, 11. szakasz, 12. szakasz, 13. szakasz, 14. szakasz, 15. szakasz, 16. szakasz, 17. szakasz, 18. szakasz.

Megtaláltam a La Manga Golf Club déli pályájának internetes birdiebook-ját. A szakaszokat ide másolom, hogy nektek ne kelljen keresgélni. A par 73-asra tervezett pálya hossza nekünk 5749 méter lesz, Course Rating 76,7, Slope 141. A vonalvezetést 1992-ben Arnold Palmer álmodta a tengerpartra. Rendeztek már itt Spanyol Opent férfiaknak és nőknek, járt itt az European Tour és a LET is hivatalos versenyekkel. Ez a golfpálya a nemzetközi profi mércével nézve közepes. Ruiz, a Santa Clara Golf Club vezető edzője szerint, aki egyeneseket üt, annak nem kell majd szégyenkeznie. Szerinte a Los Arqueros-nál könnyebb és ott játszottam elsőre a sárga elütőről (5306 méter) 86-ot. Kedves biztatás, de nem az önbizalmam hiányzik, hanem az a két évtized, amikor azt sem tudtam, hogy a golfot eszik vagy isszák. Ezért drukkolok minden magyar fiatalnak, akik jókor vannak jó helyen, olykor magányosan. Éppen Kővári Dani golfozik a floridai Boys Junior Orange Bowl Championship-en remekül (75, 75 – 150) nagyon erős nemzetközi mezőnyben.

Szorítok a jó befejezésért és a jelenlegi együttállásban 40. helyezését szívesen elfogadnám magamnak a LET QS-ra. Majd január 10-ére kiderül, addig meg csinálom a dolgomat.

Tegnapi bejegyzésemet követően sok email-t és telefont kaptam ismerősöktől és tanítványaimtól, hogy értik a legszebb pályákról írt szubjektív listámat, de objektíven szemlélve melyik a világ legnehezebb pályája? Van-e közmegegyezés a szakírók között, hogy melyik 18 szakasz rémisztheti el leginkább a golfozókat? (Talán itt jobban hangzana széntablettáért kiáltó szó, a golfosokat. De hét eleji ételmérgezésem miatt sem fogom leírni így. Azonban helyettem ezt mások és másutt gyakran megteszik a képi asszociációk lehetőségére nem is gondolva.)

A világ 33 ezer golfpályájának feltérképezését, elemzését az elmúlt évszázad során módszeresen megtették. A szakírók egy része jeles amatőr, avagy profi múlttal rendelkezik. A személyes benyomásokon túl azonban van egy nagyon jól látható értékmérő, a score card. A legnehezebb pálya címet az kapja tehát, ahol általában mindenki, profi és amatőr jóval többet üt szakaszonként, mint az elő van írva. Ilyen alapon is sok száz pálya követelhetné joggal a babérokat, de az egyetlen, ami a statisztikák szerint a golfozók többségének szavazatát megkapná: Pine Valley, Clementonban, New Jersey államban. A sportág szakmai elitjének körében nagyhírű szentély azonban világszerte szinte ismeretlen. Az Augusta National vagy a St. Andrews-i pályákkal ellentétben csak ritkán jelenik meg a televízióban, ugyanis a sűrű erdőből kivágott Pine Valley szakaszairól lehetetlen közvetíteni a golfot, úgyhogy majdhogynem mitikus maradt – a legendák és mondák helye. A világ legszebb pályája címet már többször is elnyerte (Golf Magazine 2003, 2005, 2007; Golf Week Magazine 2005; Golf Digest Magazine 2006, 2007)

George Crump álmodta meg. Egy olyan szállodatulajdonos, akinek semmilyen golfpálya építési tapasztalata nem volt. Aki eladta philadelphiai házát és vállalkozását, hogy be tudja fejezni az építkezést. Crump túlvállalta magát és a 14. lyukig tudta csak követni a fairwayek útját, amikor az idegeskedés miatt elhunyt. Történetünkben ekkor 1918 januárját írjuk. Az általa alapított klub azonban megszerezte a tőkét a pálya befejezéséhez. Az egy évvel későbbi megnyitón már úgy köszöntötték, mint a világ legnagyszerűbb pályáját.

Pine Valleyben olyan komoly kockázatok vannak, a hibahatár meg olyan szűk, hogy a klubtagok gyakran fogadnak a pályán újnak számító játékosokkal, hogy par felett 80-at érnek el. A profi férfi elütőről 6400 méter hosszú 18 szakaszt 70 ütésből kellene teljesíteni, de az amatőr férfiak is kapaszkodhatnak az 5940 méterben megszabott pályán, hogy teljesítsék a par 70-et. Az elmúlt 89 év amatőr klubbajnokságai között a legjobb eredmény két nap során a 173 volt, ami 33 ütés par felett. Arra vetődő idegeneknél előfordul gyakran, hogy egyik másik par 3-as szakaszt 20-30 ütéssel teljesítenek. A profik is kerülik a megalázó helyzeteket. Csak kétszer rendeztek itt nemzetközi golfversenyt, jelesül a Walker Cup-ot (USA és Nagy Britania & Írország profi férfi válogatottjainak mérkőzését) 1936-ban és 1985-ben. Majdnem ötven évnek kellett eltelnie, mire visszamerészkedtek Clemontonba.

Arnold Palmer első látogatása azonban kivétel volt. Mint fiatal, zöldfülű amatőr Palmer belement egy fogadásba, így próbálva megszerezni a pénzt, ami az esküvőjéhez kellett. Par alatt kettővel, 68-at ütött és nyert 800 dollárt (mai értéke 16 800 $), ami 1954-ben elég volt a későbbi feleség Winnie megszöktetéséhez és a jegygyűrűhöz.

De a leghíresebb Pine Valleyhez kötődő történet egy helyi férfiról, Woody Platt-ről (1899-1959) szól, aki 1931-ben az első négy lyukat hihetetlen”hattal par alatt” játszotta. Miután birdie-t ért el az elsőn, eagle-ként ért lyukba a második szakaszon, majd hole-in-one-t ütött a következő par hármason. Egy újabb birdie-vel fejezte be a negyedik szakaszt, majd úgy döntött, hogy visszamegy a klubházba, mielőtt folytatná a játékot. Sohasem folytatta.

Mellékesen a 7. szakaszon látható a világ legnagyobb (nem tengerparti) kiterjedésű bunkere (0,7 km2) és a 10. lyuk mellett az ördög fenekének becézett homokcsapda, amitől tartanak a golfosok.

Akit a pályaleírás érdekel, az itt megtalálhatja lyukról lyukra haladva képekkel >>>