A gurításról lódítás nélkül
hétfő, szeptember 29th, 2008Amikor golfról esik szó, bizonyos értelemben kétféle sportról beszélünk. Mindkettőnél ütővel juttatjuk a labdát a lyukba. Az egyiknél azonban eleinte repül a labda, majd pattogva gurul, amíg meg nem áll. A másiknál csak gurul. Ez utóbbit angol nevén putt-nak hívjuk (pattnak ejtjük). A legjobb játékosok egy 72 ütésre felmért golfpályát, amikor nullára játszanak, 72 ütéssel teljesítik. Ebből a klasszikus 18 szakaszos kialakítást feltételezve (4db par 3-as, 10 db par 4-es, 4 db par 5-ös) úgy adódik össze a 72 ütés elvileg, hogy 14 drive után 4 közelítő ütéssel, 18 green-re célzott találattal és 36 gurítással számolhatunk. Statisztikánk szerint tehát a legjobbak 14-szer veszik elő a drive-erüket, 4-szer a fa ütőiket és 18-szor a vasakat, wedge-ket. A 36 alkalommal a putter vezet. Tehát ez az ütő és ez az ütésfajta golfozásunk felét jelenti. Gyakorlásnál gondolunk erre? Verseny előtt sokszor tapasztaltam, hogy van olyan játékos, aki elüt két kosár labdát is bemelegítésnél, de már a gurításra nem jut ideje.
A jó gurítás a jó eszköz megválasztásával kezdődik. Itt nem szabad spórolni, mint a labdáknál javasoltam. Ennél a műfajnál a teljesen kezdőnek is a legjobbat ajánlom, mert a gyakorlásnál úgymond a legjobb szolgáltatáshoz kell alkalmazkodnia. Egy jó ütővel hamarabb meg lehet tanulni a gurítás ritmusát, célzását. Olyan ez, mint a puska. Egy jó lövész már a rosszul beállított fegyverrel is hatékonyabban bánik, de egy kezdő a céltáblát sem találja el vele. Amerikai rövidjáték mesterem Gary Hopkins azt tanácsolta, hogy a világ legjobb golfozóinak a bag-jét lessem milyen putter-eket használnak, mert az ütőgyártók velük tesztelik a legújabb fejlesztéseiket. Az első készletembe (2004) így került Annika Sörenstam által használt, 2001-ben megalkotott Odyssey White Hot 2-Ball. Annika abban az évben ütötte meg az 59-et (par 72-es pályán) nőként a mai napig egyedül tartva ezt a rekordot. 2006-ban Tiger Woods kedvencét, a Scotty Cameron putterét vettem át én is. Ezzel állítottam be a magyar női rekordot (69 Hencsén). Ezt az ütőt adtam át a fél éve golfozó Rózsa Csilla tanítványomnak, aki rosszabb pillanataimban elver a putt-versenyben. Csilla edzésének a felét a puttolás teszi ki és ha így halad, akkor nem lesz ellenfele a green-en. Visszatérve a puttereimhez az idén újra váltottam, visszatértem az Odyssey-hez, akik kijöttek a Black Series-szel. Ez ötvözi a legújabb kutatások eredményeit. Ugyanis mallet és inzert típusú egyben. De nézzük át milyen fajták kaphatóak a boltban és milyen előnyökkel rendelkeznek.
Ha elérhető a puttered, akkor itt a pillanat, hogy vedd elő és teszteljük együtt. A nyél és az ütőfej rögzítésétől kb. 10 centire (az én ütőmön 13 centi) keressük meg a súlypontot, ahol az ujjunkon tartva nem billen le.
Jól látható, hogy az első putterem, az Odyssey White Hot 2-Ball ütőfelülete felfelé néz, és a talajjal párhuzamosan állapodott meg. A tömegközéppontja a nyél tengelye alatt helyezkedik el. Ezzel az ütővel a gurításnál a putter fejét egyenes vonalon kell mozgatni hátra és előre. Ez a súlyozás a célra merőlegesen igyekszik tartani az ütőfelületet. De lássuk be, hogy az ember nem esztergagép és nehezen tartja a síkot. Így kialakították az ütőfelület hegyére súlyozott puttereket, aminek a lényege, hogy az ablaktörlő mozgására hasonló „seprést”, a köríven való mozgatást jól kiegyenlíti, a célra merőlegesen tartva a felületet.
Az Odyssey Black Series ezt tudja, mint látjátok.
A puttereket formájuk alapján is megkülönböztetjük. A hagyományos stílust a blade (penge) putter képviseli. Azt hihetnénk, hogy mára elavult ez a kialakítás. A kezdő játékosoknak valóban nem érdemes ezzel tanulni, mert minden hibát felnagyít. Ugyanakkor a profik ezért használják előszeretettel, mert érzékenysége megmutat minden rossz beidegződést és a leggyorsabb green-eken megbízhatóbban lehet velük dolgozni. A külső súlyozású putternél mesterségesen megnövelték a helyes találati pontot és itt már optimális foltról beszélhetünk.
Profik és amatőrök között egyaránt népszerű, ez a legelterjedtebb típus. Ez a fajta ütővég súlyozású, tehát a köríven mozgatva gurítunk vele. A mallet (döngölő) fajták méretüknél fogva nehezebbek és felületsúlyozásúak. Tömegközéppontjuk a talajhoz közel helyezkedik el, ezért a labda gurításakor a visszapörgést teljesen lecsökkenti. Kevés gyakorlás után is megérezhető vele a pontos távolság. A putter ütőfelületének anyaga is meghatározó. Az egyenletes fém arc számít hagyományosnak. A következő lépcső, amikor ezt a felületet úgy csiszolják fel, hogy a rovátkák az előrepörgést váltsák ki. A szánkázással ellentétben az egyenletesen guruló labda jobban tartja a vonalat.
A betétes putterek a legújabbak és két előnyös tulajdonságuk is van. AZ ütőfelületbe beépített műanyag lapocska egyrészt tompítja az ütéskor jelentkező megugrást és a felület súlykiváltását hátrébb pótolva kiegyensúlyozottabbá válik az ütő. Korábban a nyél elhelyezéssel is variáltak a konstruktőrök arra gondolva, hogy a gurítási vonalat összehozzák a nyél optikai folytatásával. Ezek az öszvérek azonban megbuktak a piacon és mára a leggyakoribb a külső csatlakoztatás. Ennél a putternél a nyelet fogó kéz megelőzi mozgás közben az ütőfelületet és könnyebben tartja a gurítási vonalra mért merőlegest.
Egyébként putter választásnál nem kell figyelembe venni a tudományos vizsgálatokat, mert az árak és a piacra dobás dátuma elárulják, hogy melyik lesz a legjobb.






