Fodor Krisztina blogja

Tegnap este kénytelen voltam a könyvemmel foglalkozni, mert az edzés utáni kései ebéd (rántott gombafejek rizzsel és tartármártással) elkészítése és a kétórás vasalás morcossá tett. Megszerkesztettem két átfogó kérdéskört este tízig. Az egyik azzal foglalkozik, hogy melyek a világ legszebb golfpályái, míg a másik a földkerekség legnehezebb szakaszait sorolja fel. Nem tudom, hogy blogolvasóim átjárnak-e a készülő könyvem legújabb fejezeteihez honlapomon, de maradt mondani valóm a leírtakon kívül.

Egy ötlet fészkelődött belém vasalás közben, amikor már a témákon rágódtam, mondhatni konytyom alá csapott a gőzzel együtt. A golfpályák kialakulása a tengerparti homokdomboktól az ősfás angol parkokig terjedt a briteknél a 18. században, majd ugyanez lejátszódott az észak-amerikai kontinensen is a 19. század végén. Nálunk Lauber Dezső építészmérnök, a magyar golf alapítóatyja nemcsak a száz éve épített kérészéletű tátralomnici golfpályát és a két világháború között működő Svábhegyi 18 szakaszt álmodta meg. A Magyar Országos Levéltárban őrzött korabeli levelezéséből kiderül, hogy felvette a kapcsolatot földbirtokos arisztokratákkal és igyekezett őket meggyőzni a golfpályák létesítésének turisztikai vonzerejéről. A Balaton mellett Füreden és Bogláron, a Mátrában Galyatetőn, illetve a Miskolc melletti Lilafüreden találta meg az alkalmas területeket. Az Andrássy grófok pártfogásának köszönhetően megnyíltak az arisztokraták szalonjai előtte és előszerződések, üzemeltetési kalkulációk, látványtervek születtek. A II. Világháború minden számítást átírt.

Nincs róla írott bizonyítékom, de érzem, hogy ma is tudunk Lauber fejével gondolkodni. Ráadásul legjobb barátja és golf ügyekben tanácsadója volt Richard J. Williams angol ezredes, a budapesti brit követség katonai ataséja. Kizárt, hogy a kor szellemének megfelelően ne links típusú pályaépítésben gondolkodtak volna. Azonban az erre alkalmas területek a fejletlen úthálózat miatt elérhetetlenek és az év nagyrészében járhatatlanok voltak Magyarországon. Bugac és Hortobágy. A két barát, ha végig nézett a pusztán mit látott? Egy végeláthatatlan links pályát. Mint manapság, akiben csak egy csepp golfvér csörgedez. Autózás közben minden elsuhanó táj, domboldal, völgy egy leendő golfpályát ígér. Száz év múltán csak eszébe jut valakinek a magyar kunsági futóhomokon golfpályát építeni. Ha van valakinek 100 hektár szikpadkája bókoló bogánccsal, árvalányhajjal jelentkezzen.

Ma ugyan szombat van, de mi az ünnepek miatt teljes edzésnappal dolgozunk. Holnap pedig 18 szakaszos versenyünk lesz egymás között a Los Arqueros dimbes-dombos pályáján Földközi-tengerre néző panorámával. Jelentem árnyékban napközben 14-15 C fok van, míg napon 20-22 C fok. Ezt csak azért mondom, mert tegnap este otthon borozgató tanítványaim felhívtak telefonon, hogy fogadtak milyen az idő nálunk. Öcsi fején újra megjelent az elmaradhatatlan napszemüvegének nyoma.

Könyvemmel is dolgozgatom délutánonként. Szokásos fodorkrisztás túlvállalásban vagyok. Az alaposságom az oka, hogy lassan haladok. De az ember lánya ne legyen nagyvonalú, ha magyar golftörténetről van szó. Egyrészt eléggé szűz a terület, Szlávy Tibor is több évtizede kutatja, rendszerezi, így én sem türelmetlenkedem, csak a szerkesztők. Tibornak azonban annyival könnyebb a dolga, hogy csak benyúl a családi ládafiába egy-egy történeti dokumentumért, míg nekem komoly forrásmunkát kell végeznem, illetve végeztetnem. Szerencsémre két lelkes egyetemista és a férjem segítségemre van. A minap bukkantak olyan történeti felvételek nyomára, amelyek korabeli sajtóból egyértelműen bizonyítják a Tátra Golf Club 1908-as építését és az első magyar golfverseny 1909-es szervezését, lebonyolítását. Az eredeti tudósítás képeit ide mellékelem, hiszen közkincs. A forrás megjelölést azonban könyvem megjelenéséig nem teszem meg, hiszen információs piacon vagyunk és ez érték, nekem is pénzbe került.

Tegnap a Santa Clara Golf Clubban edzettünk kicsit szeles, de napsütéses időben. A driving rangen magyar szó ütötte meg a fülünket és nagy örömünkre Ernyei Tamás és Éva jöttek le gyakorolni. Tamás régi jó ismerős, egyik tulajdonostársa az óbudán épülő Remetehegyi úti driving range-nek. Mindig mosolygós, vidám örömgolfozó feleségével együtt. Megbeszéltük, hogy a napokban együtt golfozunk majd az egyik pályán. Gyümölcsöket és müzliszeletet ebédeltünk és késő délután ötórakor ültünk otthon az ebédlőasztalhoz. A korai vacsorát az esti golfjógánk indokolta. Hétkor kezdtük a kilencvenperces gyakorlat sorozatot, amely nyújtásokból, erőelemekből áll. Nem könnyű! Az egyensúly és a finom koordináció erőből. Öcsi igazán erős és ügyes, de hajlékonyságát valamikor tízéves korában elhagyta. Most együtt keressük. Virág sem túl hajlékony még, és egyenlőre nehezen bírja el saját testét extrém helyzetekben. Az elmúlt négy évben a Palm Springs-i edzőtáboraim során mindig jártam a Gold’s Gymbe golf- vagy poweryogára. Az élvonalbeli golfozók esküsznek rá. A napi edzések terhelése mellett heti háromszor alkalmazzuk, de otthon az amatőr golfversenyzőknek is jót tenne legalább heti egy alkalom. Ebből a kilencvenperces átmozgatásból következik az a hét perces stretching, ami minden edzés és játék előtt kötelező lenne a sérülések, húzódások elkerülése miatt. Áprilistól tervezem, hogy az egyik budai fitness stúdióban golfjógát oktatok majd heti egy vagy két alkalommal. Jut eszembe, meggratuláltam emailben Katus Attilát, volt versenyzőtársamat, majd kollégámat, aki az UNIQA Charity Golf Kupán is aerobicbemutatót tartott. Megnyerte a Szombat Esti Láz döntőjét és felajánlottam neki, hogy a Highland Golf Club & Academy golfpályáján megtanítom tavasztól golfozni. Régóta szemezget sportágunkkal és már a nyáron ígéretet tettünk egymásnak az újboli közös edzésekre.

Este még Öcsi egy érdekes sportgálát nézett a tévében. Világhírű spanyol sportolók több sportágban összemérték tudásukat élőben egy tömött sportcsarnok lelkes közönsége előtt. Rafael Nadal a világranglista vezető teniszezője, Sergio Garcia a No. 2. Golfozó, Raul Gonzales a Real Madrid csatára, Iker Cassias a kapusa, Fernando Alonso F1 világbajnok pilóta és sokan mások, akiket én nem ismerek fel. Teniszeznek, fociznak, önfeledten viháncolnak, a nép meg imádja. Meglepődöm én is, ahogy Sergio Garcia egy átlépős csel után a kapus felett lágyan átemeli a hálóba a labdát és mindezt lábbal, nem golfütővel. Szép volt Sergio - zúg a stadion. Golfpályán ilyet úgysem hallani.

Tegnap arról írtam, hogy a két szabályalkotó szervezet (R&A és az USGA) együttműködése nem mindig felhőtlen. Ennek gyökerei a függetlenségi háborúig nyúlnak vissza, amikor a golf pont a Brit hagyományok miatt volt népszerűtlen a telepesek között. A II. Világháború utáni győzelem a golfban is jobban szövetségessé tette az Atlanti óceán két partján élő golfozókat. Azonban az új világ golfozói csak partneri alapon tudták elképzelni az együttműködést, arról nem is beszélve, hogy a Ryder Kupában 1935-től 1983-ig megszakítás nélkül győzedelmeskedő amerikaiak joggal gondolhatták, hogy felnőttek az Óhaza sportjához. Az utolsó botrányos és asztalcsapkodós egyeztetésre 1998-ban került sor, amikor a driverek rugalmassági mutatójában az angolok nem engedtek. A kezdő nagyfejű ütők „spring-effect”-je, a homlok rugózása jobban kilövi a labdát. A jelentős technikai újításnak a legjelentősebb támogatói a felszerelésgyártók voltak. Ki ne cserélné le a driverét egy újabbra, ha edzések nélkül is megnyúlik a kezdő ütése.

Az angolok érvelésében is volt logika. Golfpályáik zöme a 200 yard-os (kb. 180 méteres) kezdőütésekre épült. A labdák lehullásának területei, az akadályok és a 18 szakasz nehézségi mutatója mind ebből következik. Akkoriban a 300 köbcentis rugalmas felületű driverekkel egy jó amatőr is elreptette 300 yardig (kb. 270 méter) a labdáját. Az USGA elment a „falig” és jegyzőkönyvön kívül megpendítették még a British Open bojkottját is. Az egyik főszponzor (ROLEX) józan gondolkodású elnöke Walter Fischer hűtötte le az urakat és üzente meg nekik, amíg nem egyeznek meg, nincs támogatás. Megegyeztek. A 15 foknál kisebb dőlés szögű (Loft) “Driver” nem rendelkezhet -a R&A által jóváhagyott készülék mérése alapján meghatározott- 0,830-as értéknél magasabb rugalmassági tulajdonsággal. Nem untatva a kedves olvasót műszaki adatokkal, a vitapartnerek valahol középen találkoztak. Az már egy másik kérdés, hogy Tiger Woods játéka ezután mindent felülírt. Amíg az angolok nem kaptak észbe, neki „rövidebbek” voltak a szigetországi bajnok pályák is.

Ma van az utolsó idei PGA elméleti oktatásunk a TF-en. Magamtól már egy hete Spanyolországban lennék, de fontos, hogy az egyetemi előadóktól személyesen hallhassam az anyagot. A jegyzeteim egyben a forrásmunkám. Megtanultam a könyv írásánál is, hogy nagy alázattal és türelemmel kell minden egyes információ után mennem. A napokban ért ilyen öröm, mert segítőim kihoztak nekem egy 1944-ből származó légi felvételt a Hadtörténelmi Levéltárból, amely a Svábhegyi golfpályáról készült. Szintén hosszas kutatás után talált meg egy olyan Bobby Jones kép, amelyet 1922-ben egy magyar fényképész, Muray Miklós készített és kincseim közé került Boros Gyula fényképe is 1951-ből. Boros a mai napig az egyetlen major győztes magyar származású golfozó. Nemcsak a könyvem okán van a gyűjtő szenvedélyem, hanem azért is, mert szerintem az idén volt 100 éves a magyar golf. Ahogy ápoljuk történelmünket, úgy gondolunk a jövőnkre.

Tudunk úgy élni, golfozni, ahogy hajdanán tudtunk, tudtak? A golfpálya, mint a kávéházi életmód a múlté? Az ember afféle Krúdy-figura volna? A golfozó az élet és főként az idő birtokosa, egy kedves ember, aki mindezeket élvezi és maga is élvezhető, aki nem ragad le a részleteknél. Minek, hisz az egész sem ijesztő, az is olyan, mint ő: kellemes, áttekinthető, független és játékos. A golf jelene nem rossz, a múltja pedig nem jó. Mégis van most valami rossz, ami mintha régen nem lett volna, valami sivárság és nincstelenség, ami csillog-villog, olyan új. A golftól főként azt várnánk, hogy legyen! Mint a napsütés. Mi meg ülnénk a klub teraszán a karosszékekben, barátaink meg könnyen mellettünk, és arcunkat a pálya felé tartjuk. Ez volna a golf – jön, amikor ideje van, harmónia és jóság nő a nyomában, és nemcsak jobbá változunk, de a másik jóságára is rálátunk.

Megint visszakeveredtünk Európa felé! Mi volnánk a golfnemzet maga (azon csodás pillanataiban, melyekből három-négy is akad ezer évenként), egyáltalán: nem volnánk egyedül, egy családhoz tartoznánk, amelyik győzelmét üli a hétköznap fölött. Nem. Mégse így! Nem tekinthetünk ellenségként a hétköznapokra, hiszen az a munkánk, az életünk, több józanság van a golfban, de mégiscsak ez által kap amaz értelmet, e csúcspont, fény és nyugalom által, ahol közösen, néhány társunkkal együtt, megpihenhetünk, szusszanásnyi időt kapunk – nem, így is pontatlan: mert messze nem a pihenés a lényeg, a golf nem egy laza víkend, nem vurstli és nem nyaralás.

Számvetés inkább. Mi lesz holnap? Mit tennének holnap, hogyan döntök, hogyan viselem a jó és rossz ötleteimet? Azaz mi mit teszünk, mit tegyünk vagy kéne tennünk?! A számvetés az nem vidám dolog. A golf az komoly, ami természetesen nem kedvtelenség. Komoly és reménykedő emlékezés és terv. Elhatározás. A mai magyar valóság udvariasan mondva nem ideális. Ezektől nem függetlenül, gyöngült a hagyomány, illetve általában a formák ereje: a tisztelet, a szabályokba vetett hit. A golfban is jó kérdéseket kell föltenni. A válaszokat pedig érdemes meghallgatni, megnézni, elolvasni. Ezen a helyen mindig ünnep lesz, a golf ünnepe. 100 éve napra pontosan ma adták át az első golfpályát Magyarországon: Tátralomnic 1908. október 1.

(A képet Lauber Dezsőről hamburgi golftörténész barátom Christoph Meister küldte. Az ő munkája itt érhető el >>> )

Itt abba is hagyhatnám, egynél többet nem fogok mondani, csak ismételni százszor. Nem mintha a másik kilencvenkilencet egy pillanatra is elfelejtettem volna, illetve pillanatokra mindent elfelejthetünk, csak jelezni akartam, nem vagyok hűtlen.

A magyar golfélet már-már legendásnak mondható figyelmetlensége. Lauber Dezső nincs, Minder Frigyes neve nem mond semmit, Szlávy Béláné Hevesi Erzsébet tíz sorban. Nem ápoljuk rendben kertjeinket. Látszanak a mulasztások. Huszadik századi magyar golf klasszikusok. Utolsó ötven évben meghaltak. Meg nem haltak. Félig. Golfozók. Fiatalok. Középkorúak. Öregek. Kétélűen hangzik, de egy élűen mondom, bizonyosan senki nem fog ránk emlékezni, ha a legnagyobb magyar golfozókról, mindent és mindenkit belevéve soha sehol nincs egy hang sem.

Nagy erőt sugározhatnának ezek a legendák, fényt, és azonnal, tisztán mutathatnának is valamit a magyar golfból. Nem azt, miért, minek a golf, ezzel mi babrálunk, ők már túl voltak rajta, hanem hogy milyen, milyen is a golférzés. Persze ők, mint mindenki, csak a sajátjukat tudják mutatni, s nem golf van, hanem golfok, és ki tudja, mi az a játék: és mégis.
Lauber is változtatott a magyar golfon. Nem szelídítette meg, mint utódai, nem bontotta ki, nem nyeste meg. Húzott rajta egy kicsit. Megfeszítette. Lett egy kis hajlás a golfban; mint egy íj, pattanás előtt. Robbanás előtt. Valamit matatott ott belül a molekulák közt, amitől telitöltődött energiával a kor. Bobby Jones-t hozta ide 1936-ban, mert 25 éves volt a klub. Tiger Woods-tól autogramot nem tudunk szerezni, nem tudjuk, hogy mikor vagyunk 100 évesek és nem ismerjük saját bajnokainkat. Szlávy Béláné Hevesi Erzsébet eredményei pedig azt üzenik, hogy minden ütés mögé oda kell állni mindenestül: ez különbözteti meg a játékot minden mástól. Mindig, mindenestül. Itt vannak tehát halottaink, akik emlékeztetnek minket, a céhet, ezt az alig létező közösséget: önmagára, föladataira, az elvégzendő munkára.

A blograjt 100 napja. Ha kormány lennék mostanra fogyna el a türelem és a levegő. Az ellenzéki padsorokból zaj és közbeszólások élénkülnének. De itt csönd van! A golfparlament üres, képviselőink, ha vannak egyáltalán, házon kívül. Beszélgetek egy okos golfértő úrral. Megtisztelt véleményével, amire rátette a címkét is, hogy nem publikus. Kár, mert egyszer majd sajátomként írom le és elindulhat a párbeszéd köztem és köztem. Én itt tartok a századik bejegyzésnél, fekvőtámaszból és gombócból sok. Belőlem is sok.

Ismétli magát a történelem. Minden egyes korosztálynak olyan érzése támad: vele kezdődik a történelem, s vele ér véget. Ezért nehéz szót érteni velünk, közép-európaiakkal. A tudandó és tudható viszonyában értelmezhető a magyar golf-történet is, amelynek igénye nem tehető át a jeges whiskyt kortyolgató nyugati golfturista kezébe. A blogban-gyökerezés a játék és a játékosok aspektusából nem nyalizás vagy gazsulálás, itt hitelesnek kell lenni! Úgy alakítom a golfhoz kapcsolódó beszédmódomat, hogy a blog olvasóját ne kényszerítsem egyetértésre, az olvasónak éreznie kell a távolság esélyét. Erre majd az ezredik bejegyzésnél visszatérünk. Addig is jó játékot!

A mára rendelt feladat az volna, hogy ünnepélyesen jellemezzük az éppen véget érő évet! Az Óév utolsó napján, a lencseleves kavargatása közben (laptop a konyhaasztalon) írván egy olyan sportágról, ami fontos szerepet játszik az életemben. A Jazzy Rádió 90,9 hullámhosszán szól a swing adva a „jut eszembe átkötést” a golfra. A fakanál nyelét is másképp fogom. A fazékra hajolva látom, ahogy gőzölögnek fölfelé az emlékek és nemcsak az idei 365 nap gőzcseppjei szakadnak el, hanem századunk is jön utána, mint cseppben a lencseleves. Nem kisebb dolgot állítanék, minthogy jövőre, azaz 2008-ban száz éves a magyar golf.

A sportágfejlesztési meg stratégiai kiadványok mellett érdemes fölfedezni ezt a jól kommunikálható évfordulót! Tele lehetne kürtölni a magyar sajtót, okkal kalapozhatnánk a szponzoroknál. Honnan veszem ezt a százast? Forrás a Magyar Golf Szövetség honlapja. Kattints a hungolf.hu-ra, balról a második opció „A Golf”, majd a legördülő menüpontokban a második „A Magyar Golftörténelem” oldalán (összeállította Szlávy Tibor 2007. 11. 05.) a második sorban ez van írva: „…Az első pálya Tátralomnicon épült (1908-09) és az első verseny 1909-ben is itt zajlott le…” Vagyis az akkori Magyarország területén, magyar állampolgárok (Lauber Dezső építészmérnök ötlete alapján) golfpályát kezdtek építeni a mai Szlovák Köztársaság területén, néhai Nákó Sándor birtokán, R. Williams angol ezredes és katonai attasé szakmai irányítása mellett. Ennek pár hónap múlva lesz száz éve.

Lauber többszörösen is csepp. Már maga a golf is csepp a sport tengerében, amely csepp a játékban. Azután az ő negyven éve a százban, amelyet mondjuk így, Lauber évtizedei voltak. A hézagos dokumentációk alapján tizenegyszeres magyar golfbajnok, 1930-tól öt éven át nem talált legyőzőre. Én ezt az embert ismerem. A golf a győzteseké. Idegen a játék szellemétől például azt mondani, hogy inkább játsszunk jól, szépen, és veszítsünk, mint rossz játékkal nyerjünk. Nem. Nyerni kell. És ha nyerünk, azt úgyse lehet mindig rossz játékkal. Van a golfban valami szép, hideg gyakorlatiasság. Talán az úgynevezett életben sem kell állandóan nyerni. De a golfpályán igen. Aki ott nem akar nyerni, az nem tiszteli a játékot. Az élet, pedig megnyerhetetlen. Lauber tehát az, akivel eltűnt valami a világból, más lett, megváltozott, már nem olyan, mint előtte volt, és soha nem is lesz olyan. Az ő géniusza abban állt, hogy azonosulni tudott a játékkal, egy volt vele, vagyis ő határozta meg a világot (a pálya 18 szakaszáról beszélek), építette! Ez ma is a modern álom maga, nem? Ez az időtlen benne.

Lauber Dezső 1936-ban Bobby Jonest hívta meg a huszonöt éves Magyar Golf Club jubileumi versenyére. Mit művelne ez a férfiú egy százas évfordulón?

Gratulálok a Magyar Golf Szövetség honlapjának átrajzolásához. Szép újévi meglepetést szereztek nekünk. Dícsérendő a szándék és remélhetően követi majd a tartalom frissítése is a függőleges opciók átrendezését a vízszintes design-ba. A ráncfelvarráshoz hasonlóan nagyon örülnék egy golftörténeti összefoglalónak levéltári dokumentumok alapján. Például gondolom kevesek tudják, hogy az első magyar golfbajnokság nyerteseit – 1912, Tátralomnic - Karácsonyi Mamy-nak és ifj. Dr. Magyar Lászlónak hívták. Az már más kérdés, hogy 1921-ben visszamenőleg törölték címeiket. Hiányolom a közelmúlt archívumát is. Nagyon érdekes lenne legalább a kiemelt versenyek helyezettjeinek az eredményét megismerni, hiszen itt láthatnánk a fejlődésünk történetét is. Moderált fórumra is nagy szükség lenne, ahová néven és klubtagsági számon lehetne felelőségteljesen bejelentkezni. Galériának is örülnék, amely a szövetségi versenyek, bálok, megmozdulások emlékhelye lehetne. Az arculat egyébként tetszik, mert fiatalos. Talán majd tavasszal az ügynökségi képet érdemes lesz lecserélni, hogy az ismeretlen modellek helyett valós, jó arcú magyar golfozó fiatalok képviseljék az életérzést. Azt hiszem a jövőbeni sikert is itt találhatná meg a szövetség. Nyitnia kellene a tagsága felé és közvetlenebbé tehetné a kapcsolatot. Addig szinte teljesen mindegy, hogy függőlegesen vagy vízszintesen tálalják ugyanazt.

A közvetlen kapcsolatra lenne egy tippem. Nincs pénz a junior válogatottra? Tessenek meghírdetni a ZÖLD ZOKNI mozgalmat. Minden golfozó és szimpatizáns vásároljon egy MGSZ címeres, 2008 hímzésű stílszerűen zöld zoknit, amelynek a bevételéből a fiataljainkat támogatjuk. Csináltatás 500 forint, eladási ár 5000 forint. A potenciális célcsoport háromezer fő. A ZÖLD ZOKNI kampány reklámjában Sugár András úr a golfbálban szmokingban asztalra feltett lábbal kivillanó zöld zokniban. Médiatámogatást szerveznék rá. Az ingyen kapott hirdetési felületekre olyan prémium termékeket árusító cégek kerülnének, akiket megkérnék, hogy vásároljanak fel a zöld zokninkból és adják a saját termékeik mellé ajándékba. Ebből divat is válhatna, mert ritka alkalom, hogy a jótékonyság viselhető legyen. Szlogenünk lehetne: “Támogatásukat köszönjük, könnyű meg_zokni! - Magyar Golf Szövetség”