Par 36
Ez a napkelte köszöntött ma hajnalban.
A holdfény tengeren tükröződő ezüsthídja mint egy hajó reflektorfénye, vagy mint egy világítótorony beragadt fénypásztája bevilágított a hálószoba félrehúzva maradt függönyei között. Még csak hajnali 5 óra és én nézem a plafont. Napok óta virrasztok. Egyre mérgesebben állapítom meg, hogy még alhatnék két órát. Minél jobban erőltetem a visszaalvást, annál több gondolat piszkál fel, hogy keljek már ki az ágyból. Végül is az arany lelés itt indul.
Tegnap betettem a bevásárló kosaramba két üveg pezsgőt. Egyet a vasárnap esti vacsorához, egyet pedig a délelőtti golfjátékhoz. Az itt kora reggelinek számító kilenc órakor a Santa Clara Golf Clubban állunk fel a sárga elütőhelyre. Kurt 74 éves. Barátnőm apósa és én egy búcsújátékra vállalkozunk, holnap már hazautaznak. A nagypapám korabeli úr hihetetlenül kedves. Az első pillanattól kezdve belopta magát a szívembe. Unokái, Sophia és Robi még nem tudják milyen szerencsések. Már abban a korban vannak, hogy tisztán megmaradnak ezek a szép élmények a családi közös nyaralásokról, amikor a a nagypapa magyarázza a játék és a viselkedés szabályait a golfpályán. Az én papikám mindig viccelődött velem, amikor telefon beszámoltatott, hogy mit játszottam a hétvégén: „Az a szerencséd, hogy én nem indultam azon a versenyen!” – mondogatta. Milyen jó lenne, ha csak tíz évvel korábban lennék a jelenlegi golftudásom birtokában és élne még az én drága nagypapám, kivihetném őt a golfpályára, megtaníthatnám, hogy játsszon velem. Ez elmaradt és ő is elment. Nekem már örökre hiányzik ez az élmény róla.
Újra 30 éves lettem ma. Már hatodik éve. Minden alkalommal lecserélem a hármas utáni viasz számot. Jól bírja a nulla, nem olvadt sokat, vigyázok rá. Tudom, hogy ez hiúság és az idő nem állítható le. A nulla utazik velem telente, az utolsó öt évben nem otthon töltöttem a születésnapomat. Sokszor hallom a férjemtől, hogy ne foglalkozzak a korommal. Az öregedés az egyben hasznos tapasztalatszerzés. Jól érzem magam a bőrömben. Nem lépnék vissza az időben, hogy bármit is kijavítsak, másképp csináljak. Minden jó, ahogy van. A hibáimra is szükségem volt, mert azokból sokat tanultam.
Sötét hajnalban, amikor kipattant a szemem az első gondolatom az volt, hogy harminchat éves vagyok. Par 36! Megtettem az első kilenc szakaszt. Ha ilyen tartalmasak lesznek a hátsó szakaszok is, akkor nincs miért aggódnom. Eddigi tapasztalatom szerint a klubház felé mindig jobban játszom. Remélem tartogat a sorsom néhány birdie ütést, hogy javítsak az eredményemen. Sok gyakorlással, kitartó, alázatos munkával és olykor szerencsével együtt hihetetlenül sikeresen lehet játszani. Így van ez az életben is.
Egy véletlen miatt találtam rá a golfra. Hobbim és hivatásom lett. Most már egy életre szól. Látom magam előtt azokat a mosolygós arcokat, akik az elmúlt két és fél évben tanítottam az alapokra. Gyűjtöm a fotóikat, hogy hamarosan feltegyem mosolyaikat honlapomra. Ők is lássák egymást. Golfpálya, életpálya. Ahogy haladok előre, úgy leszek egyre tapasztaltabb, és nem öregebb! Végül is a golfpályán tilos az öregedés, ez a szabály. Én pedig betartom! Kimegyek a konyhába és az elcsomagolt nullás gyertyámat kidobom. Jó az a Par 36.