Self made
Belekanyarodtunk a korai nyárba. Ha eláll a tavaszi szellő és nincs fölöttünk egy bárányfelhő, amely eltakarná a napot, még rövidujjú pólóingben is melegünk van. Tegnap kigolfoztam magam. Délelőtt kilenc szakasz a Green Life-on. Caddieztem a gyerekeknek, fotóztam a családot. Az ilyen csoportos pályastratégia órák nagyon hasznosak, mert mindegyik ütés elemzéséből valamennyien tanulnak. Igyekszem mindenre kiterjedően a tanítványaim pályajátékát támogatni. A hová húzzuk a bag-et, milyen ütőt válasszunktól a célzás, beállás, ütőfogás, lendítés nagyságáig, kivezetésig. Természetesen a divot javítás, a labdanyomok eltűntetése is a program része.
Egy golfklub akkor van jó kezekben, a tulajdonosi viszonyoktól függetlenül, ha tagjai sajátjukként kezelik a játékteret. Ha ez nem működik, akkor lehet az a Marshall bármilyen tábornok, nem nyerheti meg a csatát. Amikor a fairway Ho-Si-Minh ösvénnyé válik és a greenen ott maradnak a labda bombázások nyomai. Nem is akarom nevesíteni, hogy melyik golfpályára jellemző ez otthon, én vagy tíz mélyedést javítottam ki gyeptálcánként a koreai csapatok után. Pedig lenne egy egyszerű és ésszerű megoldás. Ugyan Új-Zélandon láttam évekkel ezelőtt, de biztos vagyok benne, hogy az ésszerű költségvetésű golfpályákon gondolkodás nélkül alkalmazzák. A troli hasára felheggesztenek egy lefelé álló kampót. A troli tároló mellett felállítanak egy vízszintes fa állványt derék magasságban, amely mint egy ruhatárban kabátakasztókkal van végig felszögelve. Mellette egy fa láda, amelyben fűmaggal kevert homok van. A ruhatárkampókon játék homokozó vödrök lógnak. A troli tároló felett kicsiny táblácska figyelmeztet, hogy ne feledjek magammal vinni egy fűmagos homokkal töltött vödröt. Ennyi. Játék közben pedig az elütőhelyen vagy a fairway-en aztán mindig kéznél van a segítség. Ezek a selfmade megoldások a jók. A beszerzési és létrehozási költségek ötvenezer forintot sem érik el, ha száz trolira alkalmaznám, de annyi sehol sem kell. Mekkora értéket óvunk meg vele.
Ma reggel egy kicsit korábban keltem, mert az egyik négyfős csapat hajnalban indult a repülőtérre és segítettem nekik a kulcsok leadásában, mert a lakás bérbeadója nincs itt. Még a díjat sem vette át tőlük, majd azt is én postázom. Golfberkekben nagyobb a bizalom. Megölelgettük egymást a parkolóban és megköszöntem, hogy kijöttek egy hétre. Megkérdeztem, hogy mi volt a legnagyobb élményük az itt eltöltött idő alatt? Rozi első drive edzése után a tegnapi 18 szakaszos pályajátékon sikeresen ütötte a nyílegyenes 150 méteres kezdő ütéseit, Tomi gurításai stabilizálódtak. A másik házaspár hölgy tagja négy nap alatt a teljesen kezdő állapotból eljutott az értékelhető drive ütésekig. Egyenesen szálltak labdái és 140-150 méter távolságra.
Én is játszottam velük és szerencsére érik a gyakorlásom valamint Stephan csiszolása a swingemen. Nincs annál jobb érzés, amikor a golfoktató megmutathatja sikeresen, hogy az elmélet a gyakorlatban miként működik. Három birdie-vel kezdtem az első kilenc szakaszon egy bogey-val tarkítva. A kilencesen pedig egy chipemmel megcéloztam a zászlórudat és a nyelet eltalálva a lyukba pottyant a labdám a teraszon kávézgatók tapsa közepette. Eltáncoltam nekik az indián győzelmi ugri-bugrit, amit külön értékeltek. Rájöttem azért megy ilyenkor tanítványi körben a játék, mert nem foglalkozom magammal. Az autómatizmusaim pedig jók.A kellemes melegben és a csodálatos naplementében családban és barátok között a játék öröme és nem az ütésszám fontos. A fehér bőrű hölgy nem készült az erős napsütésre, de nálam mindig akad magas faktor számú napvédő tej. Megbeszéltük, hogy márciusban innen folytatjuk a Golftanyán.