Fodor Krisztina blogja

Virtuális levélke landolt a postaládámban. Susan Simpson adta fel drótpostára az LGU (Ladies’ Golf Union) által még szeptemberben megrendezett konferencia anyagát. Témája a nemzetközi golfrendezvények szponzorációja. Az érdekes dolgozat az állapotok felmérésével, a golfpiac értékelésével kezdődik és alapvetően a szponzorációval foglalkozó kirakat mögött a sportág globális stratégiai terve húzódik meg. A tegnap estémet elolvasásával töltöttem és aktív szótárazással, mert megbocsáthatóan a szakmai közgazdász marketinges szóhasználatot nem ismerem angolul. Megértve a szöveget és a színes táblázatokat, grafikonokat egyre ismerősebb lett számomra az írás. Azon töprengtem, hogy hol olvashattam ilyet?

Cservák Lászlótól, az MGSZ volt elnökségi tagjától hallottam először a témáról egy kicsit tudományosabban. 2004. november végén együtt golfoztunk a spanyolországi Marbellán majdnem egy hétig. Ő a Mercedes-Wilson Tour egyik nyerteseként én pedig a Damian MacPherson féle edzőtáborba igyekezve koptattam Estepona-ban az Atalaya Golf Club pályáit. Míg a flight-omban Szlávy Barbi ellen rendre alul maradtam, addig Lacinak hála megismertem az akkori Magyar Golf Szövetség stratégiai terveit. A szeptemberi hencsei és a novemberi bükfürdői megbeszéléseken Németh Attila, Hegyi J. Attila és Kovács Titusz alkotta az agytrösztöt Lacin kívül, ha jól emlékszem. A leírt dolgozat most is fent van a világhálón és téma feldolgozását illetően ma is nemzetközi színvonalú. Itt tekinthető meg>>>>

De vissza a dublini konferencia témáihoz. Hogyan működik a mecenatúra? Ki mit vár el és mit ad a partnereinek a szponzoráció során? Leírták a nemzetközi szponzorációs irányokat és a támogatás kommunikációját, illetve ismertették a multinacionális cégek előírásait a sportszponzorációk kapcsán. A támogatás csak akkor lehet sikeres, ha néhány létező és működő kapcsolódási pontot talál és ezeket az összefüggéseket felerősítve mutatja be. Az is nagyon fontos, hogy a cég számára milyen hasznot hoz az együttműködés média-megjelenésben és a márka építésében.

A hazai gyakorlatban a sportszponzoráció azonban a döntéshozók egyéni elképzeléseinek, szabadidő eltöltésük egyfajta támogatására szolgál. Ki kell használnunk a vezetők személyes elkötelezettségét, s azt, hogy nagyon sok cégnél a szponzorációs stratégia nemcsak a márkát építi, hanem a vezető egyéni kedvtelését is szolgálja. Szimpátia, attitűd- és értékbeli hasonlóságok nélkül az egész nem működik. A támogatás odaítélésénél a multinacionális cégek több szempontot vesznek figyelembe. Az ismertség, a nézettség és a győzelmi esélyek mérlegelése mellett rendkívül fontos az adott versenyző, csapat, vagy sportág népszerűsége, elfogadottsága. A sportban a sikereket nehéz forintosítani.

A Mindenszentek (All Hallows) előtti estét jelenti az angol Halloween szó átfordításban. A mai Írország és Skócia területén élt druida törzsek ezen a napon ünnepelték az újévet - egyszerre hódolva a Napisten és a holtak Ura előtt. Hitük szerint ezen a napon tért vissza a földre azoknak a bűnösöknek a lelke, akik az elmúlt esztendőkben haltak meg, és azóta állatok testében “léteztek”. Megfelelő áldozatok bemutatásával ezen a napon engesztelést lehetett szerezni az elhunytaknak.

A boszorkányoktól és a démonoktól való félelmükben nagy tüzeket gyújtottak, és áldozatokat mutattak be, hogy azok jóindulatát megnyerjék. A varázslók a megfélemlített embereket kényszerítették, hogy éjfélkor adjanak nekik feláldozásra egy gyermeket. Az erre kiszemelt család ajtaja elé raktak egy kifúrt és kivilágított tököt. Ha a ház lakói nem teljesítették a kívánságot, gyilkos bosszúra számíthattak. A gyermekáldozatot óriási szalma- vagy rőzsekötegbe kötözve elevenen égették el.

A tömeges kivándorlás a XIX. század közepén átvitte az Újvilágba a Halloween ünnepet. A töklámpás lett az idők folyamán a halloween legfontosabb jelképe. Az ilyenkor használt kivájt vigyorgó töklámpás angol nyelvterületen elterjedt neve: Jack O’Lantern. A történet szerint nevét egy Jack nevű részegestől kapta, aki az ördögtől olyan ígéretet csikart ki, hogy lelke nem fog a pokolra kerülni. Jacket viszont a mennyországba sem fogadták be. Az ördög egy széndarabot adott Jacknek, amit ez egy marharépába rakott lámpásnak. Azóta Jack lelke ennek a lámpácskának a fényénél keresi nyugvóhelyét. Az idők során az eredeti marharépát a jóval látványosabb tök váltotta fel. Európában a halloween sokáig feledésbe merült. Néhány helyen elvétve jelmezbe öltöztek és tökdíszeket helyeztek el a lakásban, de ez a szokás is hanyatlóban volt. Az utóbbi években azonban a halloween ünneplése ismét visszatért, valószínűleg a népszerű amerikai filmek nyomán.

Ma este egy nagyon jó Halloween buli ígérkezik golfozóknak. Már, aki elég tökösnek érzi magát. A Budapest Highland Golf Club & Academy sok szeretettel várja este 18 órától a Halloween Holdfény Kupára és mulatságra az érdeklődőket. A kivilágított Par 3-as gyakorlópályákon lesz a megmérettetés, de előtte a driving range-n egy tökbe beletalálós chippversenyt bonyolítanak le. A halloween-i hangulatról a töklámpások, szellemfüzérek, pókhálók gondoskodnak majd a klubházban. Minden jelmezben érkező vendéget 1 zsetonnal jutalmaznak. Ötleteim lennének a hátborzongató jelmezekhez. Öltözzünk fligh-társainkat elborzasztva például vérfarkasnak, vámpírnak vagy csak egyszerűen hendikep csalónak. Hozzátenném, hogy aki seprűnyélen érkezik boszorkányosan a Tétényi fennsíkra, az akár éves klubtagságit is kaphatna. A halandó többieknek pedig a holnap lejáró rendkívüli akciót ajánljuk figyelmébe. >>>

Dollármilliókat kereső golfsztárok, csillogó-villogó magánpályák, 60 millió golfturista, túlélő golffelszerelés gyártó cégek szárnyaló részvényei a tőzsdén, bedőlt villapark építések, megvalósítatlanul maradt golfpálya tervrajzok, egész napos televíziós golfközvetítések. Most van a világban pénz a golfra vagy nincs? Napjaink golfélete jóval túlmutat a szigorúan vett sportág határain. Milyen most a nemzetközi golfgazdaság?

A golfot gazdasági szempontból két területre lehetne bontani: amatőr és profi sportra. A kezdetekben (a XX. század elején) az R&A és az USGA agytrösztjei úgy gondolták, hogy az amatőrséghez nincs szükség gazdasági tranzakcióra, vagyis nincs pénz- és termékmozgás a szereplők között. A kezdetekben a golfért nem fizettek ugyanis a klub egy-egy vagyonos társaság közös tulajdona volt. Az amatőr státus befagyasztása egyértelműen a gazdag arisztokratáknak kedvezett, mert a tehetséges szegényekkel, akik megélhetésüket is a sportban keresték, nem kellett összemérniük a tudásukat.

A golf azonban mára minden elemében gazdasági tranzakciók összegsége, tehát a gazdasági élet része. Milyen amatőrségről beszélünk, ha mindent, ami ehhez kapcsolódik, vásárolnunk kell? A sportegyesületek szabadidő szervező sportvállalkozások, nyereségre és a fogyasztói igények kielégítésére törekszenek. A fogyasztók jelentős része ma érzelmileg kötődik a klubjához, kedvenc golfpályájához. A kötődés fenntartása fontos a klubok részéről is, mert a fő bevételi forrást az éves tagdíj adja. Magyarországon a szponzorációs bevételek eddig is alacsonyak voltak és a jövőben még nehezebb lesz a golfra hirdetést szervezni.

Itthon furcsa visszafogottságot mutat a média a golfiparral szemben. A golfra szakosodott kicsik szerepvállalása nélkül nem is hallhatnánk magyar golfról. A nagyok pedig túlkínálatra illetve érdektelenségre hivatkoznak. Ördögi körök világgazdasági válsággal fűszerezve. És akkor még az emberi tényezőkről nem is beszéltünk. Milyen sok szakma összefogására, jól olajozott együttműködésére van ítélve egy golfklub. Kertészmérnök, golfedző, barátságos recepciós, reklám szakember, értékesítő, gépszerelő, szakács, pincér.

Amerikai fogadott „nagyapám”, Bill a mozgó büfé kocsis lányon méri le, hogy milyen egy golfklub. Az én szempontjaim között első a mosoly és a barátságos hangnem. Ez pedig nem pénz kérdése. A magyar Golf-áramlat szereplőinek zöme ugyan amatőr játékos, de valamennyi profi fogyasztó.

“Ó, a Balaton, régi nyarakon” - így dudorásztam magamban Cseh Tamás és Bereményi Géza klasszikussá vált dalának a refrénjét pénteken, Balatonudvari felé autózva. Balaton, Balcsi, a tó, a magyar tenger. Mennyi régi nyaralás emléke merül fel! Visszagondolok a gyermekkoromra, ahogy Kenesénél megpillantom a reggeli párával ölelkező nagy vizet. A víz, a parti nádasok, a partra vetett hínár szaga, a jegenyék hosszú sora, az elmenő vonatok hangja. A nádasok, a naplemente a csónakban, az éjszakai fürdőzések. Gyerekként a sötétedésig kihisztizett strandolás, a hatalmas és fekete teher autógumi (Apám szerzeménye a géptelepről), a szürke agyagos homok, a jeges fagylaltok, lyukas tölcsérek, sárga szakállas főtt kukoricák. Aztán később a mólók, a randevúk, a szerelmek, az akác illatú nagy séták, a titokzatos csillagos augusztusi esték. Aztán gyakorlatom a füredi hotelben, vitorlázás a leendő férjemmel. Kövek a vízparton. A tejivók, a lángossütők, a gombák, a vasúti restik. Az idei évtől új fogalma lett a Balatonnak, megnyílt az első golfpálya.

Ifjú Tringer László a magyar PGA elnöke a héten kétszer is küldött sms-t, hogy el ne feledkezzem a Royal Balaton Golf & Yacht Club október 24.-i ProAm versenyéről. Semmi pénzért ki nem hagytam volna, ugyanis először próbálhatom ki magam az újonnan átadott és teljes 18 szakaszon. A verseny amúgy is kötelező a 14 fős PGA asszisztensképzésre járó osztálynak és egyben az utolsó esélyek egyike, hogy értékelhető eredményt adjunk le a játékunkról. Az előírás szerint ugyanis az első évben három darab, +10 alatti score card-ot kell benyújtanunk a PGA Oktatási Bizottságához, hogy folytathassuk a tanulmányainkat. A golfedző képzésben magas a színvonal, nagyon helyesen így szól a mondás: tudja és tanítja!

9 órára értünk a klubházhoz, amely festői panorámával néz a Balatonra, a Sajkodi öbölre és a Tihanyi félszigetre. A golfpálya a régi temető felett húzódik, ahol csaknem ötven szív alakú, fehér mészkőből faragott sírkő látható, valamennyi a XIX. század első felében készült. Lugosi Tamás köszöntötte az egybegyűlteket és rajzottunk ki a „shotgun” indításhoz. Sarlós Tibor a klub alelnöke a kezében lóbálta a fegyvernek látszó riasztópisztolyt, ami az 56-os megemlékezéseket is alkalmas lenne megzavarni. A mi flight-unk a 10-es elütőn kezdett, amint meghallottuk a lövés pukkanását, ami a felhőket is szétkergette. A bágyadt napsütésben és a teljes szélcsendben a 13-as, 23-as és 33-as HCP-vel rendelkező csapatunk kifejezetten vidáman és viccelődve sétálgatott a dombokon. Olykor golfozó társaim elaprózták próbálkozásaikat a lyukakig, de a 9 vagy 8 ütés sem hozta ki őket a sodrukból. Nekem jól ment a játék, a 6. szakaszig +1-ben álltam. A szakadékkal szegélyzett par 3-as azonban ezúttal megtréfált és hat ütéssel adta meg magát. De ezen sem idegesítettem magam, annyira jól esett a klub dolgozóinak a figyelmessége. Három sátorban is szendvicsekkel, almával, banánnal, csokival, forró teával fogadtak minket, a merészeknek Tibor pálinkája okozott perzselő meglepetést.

A kártyák leadása után pogácsa, lecsós sertés szelet és csokoládés fánk volt az estebéd az eredményhirdetésig. Itt is le kell írnom, mennyire nagyra értékelem a Sarlós család vendégszeretetét. Hol gumicsizmában a pályán, hol kötényben a pult mögött, de mindig mosolyogva és hasznosan. Én voltam zavarban, amikor Pataki Gábor elnökségi tag hozta az egyik italrendelésünket, illetve a végszámlát. Mennyire személyes és milyen jóleső, érezni, hogy a vendég az első. Az eredményhirdetésre megérkezett Tringer László is, aki átadta a díjakat az amatőr helyezetteknek, majd felolvasta a Pro kategória első helyezettjének nevét. Fodor Krisztina 76 ütés. Meglepődve mentem ki a pulpitushoz és köszöntem meg az ajándékokat. A legnagyobb örömet azonban az okozta, hogy 77 és 80 után megvan a harmadik leadható kártyám az idei tanévben. Mámor, mint a fiuknál, akik a pálinka sör kombinációban elálmosodtak hazafelé. Én meg vezethettem, a sztrádán is.

Meghekkeltek 2008. október 22.-én 13 óra 30 perckor! A hekker, a klasszikus terminológiában a kivételes ismeretekkel és problémamegoldó készséggel rendelkező szakember, aki váratlan helyzetekben, illetve nem szokványos módokon is képes a felmerülő problémák azonnali kezelésére. Napjainkban a “hacker” szót inkább a tudását negatív módon felhasználó, azzal visszaélő, tipikusan számítógépes rendszereket feltörő szakemberek jelölésére szokás használni. A jóindulatú hackereket “fehérkalapos hacker”, míg a rosszindulatúakat “feketekalapos hacker” néven is szokás nevezni. A fehérkalapos hackerek tipikusan biztonsági cégek alkalmazásában dolgoznak, és sebezhetőségek vagy más gyenge pontok után kizárólag az érintett rendszerek vagy szoftverek tulajdonosának megbízásából kutatnak, a rosszindulatú behatolások megelőzésének céljával.

A feketekalapos hackerek a különböző számítógépes rendszereket azok tulajdonosainak engedélye nélkül, legtöbbször annak érdekeivel ellentétes módon manipulálják, “törik fel”. Ennek során ártalmatlanabb esetekben csak a feltörés tényét bizonyító, illetve arra utaló üzeneteket helyeznek el. Durvább esetekben azonban a sebezhető rendszerben az adatokat vagy a működést manipulálhatják. Esetleg a feltört rendszerből megszerzett bizalmas információkkal (pl. személyes adatok, jelszavak stb.) visszaéléseket követhetnek el.

A webmesterem szerint ez nem ügy, mert nála ez hetente háromszor előfordul. Javítja, kiigazítja, felkészül, árkot húz, szögesdrótot teker, aknákat helyez el stb. Eső után köpönyeg! Feltételezem a támadás és a sikeres betörés oka az 1864 darabos email címlista volt, amely korrektül és naprakészen lefedi a magyar golftársadalmat. Könnyebb betörni és ellopni, mint szorgos munkával gyűjtögetni. - Qui prodest? Kinek az érdeke? – tette fel a kérdést nekem az I. kerületi Rendőrkapitányságon a bűnügyi protokollban jártas vizsgáló tiszt. Ötletem lenne, de vádoljak meg esetleg ártatlan golfmédia tulajdonost, vagy alkalmi golfrendezvények szervezőjét, esetleg egy klub marketingesét, mint felbujtót. Nem tettem, mert minek is? Hallgatva bölcs és előrelátó, az adatlopásokban többszörösen kárvallott barátomra kis kémeket raktam a címlistámra. Olyan neveket, olyan email-címekkel, amelyek nem léteznek csak nálam. Én találtam ki és én élesítettem be őket. Soha sehonnan nem kapnak leveleket az én őrzőim. Majd most! Gondolom, a betörőm nem olvas vissza minden tetthelyre. Nem érdekli a károsult siránkozása. Jól teszi! Alig várom, hogy megkösse üzletét és a gyanútlan bűntárs, felbujtó, orgazda elindítsa spam-jeit, reklám szemeteit. A csapda nyitva. Gyere feketekalapos, leverem a tökfedődet!

1956. október 23. Nemzeti ünnepünk. Ezeken a napokon apám a rádiót bevitte a hálószobájuk mélyére és a Szabad Európát hallgatta, amiért anyám mérgesen kiabált vele a konyhából. A sok gyászzene és a szív küldi magyar nótázás után kiállt az erkélyre és belenézett a várpalotai lakótelepi éjszakába. Szinte egy szippantásra csikké zsugorítva a mezítlábas Symphoniát. Egyik sem jobb! – mondta bölcsen előrelátva az elkövetkezendő huszonöt év történelmét.

Én az óta sem dohányzom és apám is leszokott a cigiről. A ritka családi összejövetelek politika és füstmentesek. Legutóbb beszámoltam szeretteimnek egy közös ebédnél, hogy leadtam a 10. házi dolgozatomat is a magyar PGA Oktatási Programja szerint, így a felénél tartok a penzumnak. A témákat az Oktatási Bizottság állította össze, de lehet majd saját kútfőből is ötleteket meríteni. Kedvelem a történelmet és a golfot, így a hétvége aktualitása nyomán adódott, hogy utána járjak milyen érdekességek kerültek a golfkalendárium 1956-os számába.

Ifjú Jack Burke (33 évesen) ebben az évben megnyeri a Masters-t és a PGA Championship-et. Ebben az évben bukkan föl Ken Venturi (25), aki amatőrként a Masters-en második helyezést éri el úgy, hogy az első három körben még vezetett, majd a döntőben 80 ütésével elszállt. Az óriási küzdelmet és a játék hullámzását a televíziónézők is nyomon követhették, mert ez volt az első alkalom, hogy a Masters képernyőre került.

Peter Thomson (27) a korszakának legnagyobb ausztrál golfozója 1956-ban egymás után harmadszor nyeri el a British Open vörösboros kancsóját. A Melbourne Tiger becenévre hallgató golfozó még 1958-ban és 1965-ben megvédi címét.

Billy Casper (25) ebben az évben megnyeri élete első PGA Tour kupáját a Labatt Open-en, amelyet még 50 követ karrierje során. Az örök ranglistán csak hatan előzik meg.

Az Egyesült Államok Amatőr Golfszövetsége (USGA) 1956-ban megváltoztatja a par értékek meghatározásához addig elfogadott távolságokat. A technikai fejlődés miatt a yard előírásokat növelték: a par 3-as pályákat 250 yard-ig jelölték, míg a par 4-es szakaszoknak 251 és 470 yard közé kellett beférniük hosszúságukkal. A par 5-ös lyukakat 471 yard-nál hosszabbnak kellett átépíteni. Ez akkoriban kétezer golfpályát érintett, de azóta ebben a szellemben építettek meg még 21 ezret.

Mickey Wright (21) ekkor ünnepelte első LPGA Tour győzelmét a Jacksonville Women’s Open megnyerésével, amelyet még 81 kupa követett az amerikai profi nők versenysorozatában. Statisztikája alapján mindenidők második legsikeresebb golfozó nője volt.

1956-ban a golfvilág gyászolt is, mert Babe Didrikson Zacharias (45) a női profi golf legendás bajnoknője elhunyt rákban.

Végül egy érdekesség ebből az évből. A Walla Walla Country Club vezető edzője, Jim Russel szervezett egy klubversenyt, ahol minden szakasz elütőjén egyszerre indította a flight-okat. Pisztolylövéssel jelezte a rajtot. Így hívják azóta is a “shotgun” lebonyolítású versenyeket, amelynek nagy előnye, hogy egyszerre érkeznek vissza a játékosok a klubházba.

Egy hónapja hever az íróasztalomon a Mapa de Carreteras Espana a 135. oldalát mutatva felém. Minden reggel és este jól megnézem magamnak a B 2-es kockát. Szokom a gondolatot, ujjbegyemmel autózok a vastagabb és vékonyabb zölddel, pirossal és sárgával jelölt sztrádákon, alsóbb rendű utakon. Nem tudok betelni a látvánnyal, bár semmi különös csak egy 1 : 400.000 felbontású térkép. Úgy tervezem, hogy a B 2-es kockában fogok lakni legalább három hónapig. A legrosszabb az egészben, hogy a hálózatnak ez a része a hajtásnál van a könyvben, és elég nehézkesen lehet a részletekben eligazodni. A kanyargós vonalakon kívül sok a kék, ez valószínű víz, és fura golfozó formájú kis figurák. Ezek lennénk mi decembertől márciusig kedves olvasóm.

A hétvégén egy komoly magyar üzletember vendégeként odarepültem a Földközi tenger andalúziai tengerpartjára, hogy saját szememmel is megnézzem az ajánlatát. A Costa del Sol szerencsére ott tartózkodásom alatt is napos maradt. Malagán szálltam le a repülőről és bérautóval az A7-es sztrádán fél óra alatt a lakáson voltam. Alle Narcisos, vagyis Nárcisz utca a tengertől száz méterre. Éjszaka 15 fok kellemes hűvös, nyitott ablaknál alszom, a tenger hullámai ütemesen gereblyézik a kavicsokat. Reggelim egy frissen facsart narancslé a kertből és egy banánt szakítok hozzá a teraszon. Aztán sietek föl az öt perces autóútra lévő Santa Clara Golf Club-ba, ahol már vár rám Salvador Ruiz a helyi vezetőedző és beosztott munkatársa Iván Mangas Ortega. Itt fogok edzeni a télen és nem Amerikában. 2004-ben már voltam spanyolországi edzőtáborban ifjú Tóth Janóval, Damian MacPherson-nal és Wilheim Istvánnal egy hónapig és nagyon szép élményeket szereztem, sokat tudtam fejlődni a nagyon technikás pályákon. Szigeti Csabával és barátaival, tanítványaival is golfoztam egy héten át Marbella környékén. Csabának köszönhetem az egyik legfinomabb spanyol ételkülönlegesség megismerését és vele együtt mindig Gambas y Pil-t (fokhagymás olíva olajon pirított rákok) rendelek a helyi éttermekben.

A driving range-n bemelegítettünk, majd irány a 18 szakaszos, par 71-es 5878 méteres pálya. Ruiz gyönyörűen golfozik, egy kicsit ugyan egyenesebb a dereka, de kiderül, hogy egy makacs sérülés miatt nem hajol eléggé előre. Így is par alatt játszik kettővel. Nekem valahogy az ismeretlen pályákon mindig nagyobb szerencsém van, és plusz kettőnél teszem a táskába a kölcsön kapott ütőket. Kései uzsonnára gyűlünk össze a teraszon, mellénk telepszik a golfpálya magyar tulajdonosa is. Na, milyen? – kérdezi Ruizt, aki félreértve dicséri a klubszendvicset. – A csaj, hogyan játszik? – fut neki még egyszer ismerősöm. – A szendvics jobb!– nevet nagyot a spanyol golfedző és barátságosan hátba ver. Elköszönök a sörözés közben egyre hangosabb csapattól, de a klubház panorámás teraszáról a nevetgélésük még messze elkísér a parkolóig. Megnézem azt az apartman házat, amit ismerősöm ajánlott, ahol olcsón lakhatnak majd a hozzám kiérkező rokonaim, barátaim és tanítványaim. A fotókra kattintgatva meg tudjátok nézni nagyobban is a képeket. A látvány hiteles, mert én fotóztam. Minden új és ragyog a tisztaságtól, semmi mediterrán, délies lazaság. A többi képet itt látjátok a galériában >>>.

Este a nappali 28 fok után a még mindig meleg homokban sétáltam a parton. Elcsíptem egy remek naplementét és elmentünk golfozó barátaimmal a Nikki Beach-re, ahol a hétvégén White-party-t tartanak. Az eredeti Miamiban van az One Ocean Drive-on, de ez se rossz. A pálmafák, a napsütés, a kertben termő narancsfa és a teraszon érlelt banán, no meg az a húsz golfpálya, ami félórán belül érhető el a környéken megerősített bennem, hogy itt a helyem. Megköszöntem vendéglátóimnak a lehetőséget és hazaérve el kezdtem szervezni a szilveszteri bulit Marbella-ra.

Alapkő ma már nincs az építőiparban, mert helyette ásnak egy nagy lyukat a földbe, körbezsaluzzák, aztán mehet bele a beton. Az alapkövet a leendő intézmény reklámfelelőse szereti, mert ezzel eseménnyé emeli a beruházás kezdetét. Sajnos fotót nem kaptunk a hír mellé, pedig az sokat elárulna a projektről. A pletykák szerint egy bankvezér, egy autókereskedő és a golf örökifjú és fáradhatatlan marketing guruja fogtak össze. A helyszínválasztás telitalálat. Észak-Buda közepe, Remetehegy, az EuroCenter fölötti domboldal. A területet a Bécsi út – Kiscelli Múzeum – Remetehegyi út – Perényi út határolja. Nem tudok rá mást mondani, mint amikor a Highland Golf Club építkezését megláttam 2007 májusában: sikerre van ítélve! Mondjuk a névválasztást nem értem. Mert lehet egy golfklubnak akadémiája (pl. Highland), meg egy akadémiának (pl. USA Tengerész) golfklubja, de hogy egy golfklub az akadémia nevet válassza az egyedülálló. Miközben ott van körülötte, benne lubickol Óbuda történelmében és földrajzában, tele patinás nevekkel, amelyek egyedivé tehetnék. Csak nekem tűnt fel a Highland Golf Club & Academy és az Academy Golf Club nevek közötti áthallás? Nincs tömeg a buszon, vagyis ketten vagyunk, és a lábamra tetszik lépni? A másik még nem egészen összevezetett két koncepció, hogy nagyon elegáns és zártkörű magánklub lesz a szóbeszéd szerint és közben felkarolná a kevésbé jó anyagi körülmények között lévő fiatalokat. Lelkük rajta, nem lesz könnyű mutatvány.

Mégis azt találom mondani, hogy sok sikert ott a téglagyári domboldalban! Fura helyzet és biztosan frusztráló, hogy a híresen rosszviszonyt ápoló két volt büki golfklub főnök került most szemben a kicsinek gondolt budapesti piacon. A volt klubigazgató és az exelnök nem ettek egymás tenyeréből, viszont szépen haladt a Birdland szekere. Mindketten szorgalmas, hihetetlen munkabírású emberek, jó ötletekkel.

Van azonban elképzelésem a konkurencia okozta izgalmakról. Kétszeres magyar bajnokként, kétszeres év golfozójaként, a legalacsonyabb magyar női ütésszám rekordereként nem hívhatom magam golfedzőnek. Pedig van érettségim, egyetemi diplomám és ötösre letett OKJT-s középfokú szakedzői tanfolyami végzettségem golfsportágban. Assist Pro vagyok a magyar PGA kérésére, akik a hároméves tanfolyam elvégzéséhez kötik a golfedző titulust. Elfogadtam és beálltam a sorba. Szeretném megmutatni a vezetőknek, az oktatóknak és a társaimnak, hogy a legjobb vagyok itt is, nemcsak a pályán. Belülről, együttműködve, alázattal. A több mint 100 tanítványomat (közülük 80-an nálam és az idén kezdtek) amúgy sem a névjegyem érdekli. Csak az árarányos és hatékony fejlődésüket tartják szem előtt. Sohasem felejtem el Forgó Ferenc és Kővágó János bizalmát, akik highland-es ügyvezetőként egy meghatározatlan idejű szerződést kötöttek velem golfoktatásra még 2007 őszén. Zsákbamacskát vettek. Lehet, hogy a Highland Golf Club nem az első Budapesten, mert a Széchenyi hegyi pálya építése megelőzte száz évvel, már nem is az egyetlen, mert a Remetehegyi Academy Golf Club is letette a 16 hektáros területén a par 30-as pálya és a klubház alapkövét. Azonban 2009 őszéig vitathatatlanul a legjobbak mi vagyunk. Az a feladatunk, hogy sok munkával, jó szolgáltatásokkal ezt a rangot megőrizzük. Ez verseny! Az ilyet én szeretem és visszavonhatatlanul a Highand Golf Club versenyzőjeként indulok.

Ezen a szép hétvégén volt négy golfverseny, amelyről semmit sem tudok. Hétfőn reggel nyolc órakor írom ezeket a sorokat. Szombaton, Bükfürdőn volt a Birdland Resort Golf Classic Final, amelyre a nevezések alapján 57-en jelentkeztek zömmel saját klubtagok, de az első flight-ban ott volt Kocsis Réka is, az idei női magyar bajnok és ranglista győztes, valamint az Év Golfozója cím várományosa. Családi kirándulás, hendikep-javító szándék? Mellette Baranyai Robi az idei férfi magyar bajnok, aki tíz ponttal maradt el Böndicz Gergő mögött a férfi ranglistán, így az Év Golfozója címe sem lesz meg. Ritka esemény, hogy a két aktuális bajnok együtt játsszon. Aztán szombaton és vasárnap egy régi és szép hagyomány merült fel az illegalitásból és a golfneten is olvasható történetében először a Mária-völgyi Ryder Cup összeállítása. Új kapitánya van a külföldieknek Dennis Diokno személyében. A magyar csapatvezető továbbra is Nagy István, aki mindig megtisztelt bizalmával és beválogatott keretébe. A három évben a hat mérkőzésemből négyet megnyertem és amatőr státusom utolsó játéka Morozov Misa skalpját hozta. Az idei összeállításban szereplő 48 golfozó közül kíváncsi lennék Batta Kriszta, Bertényi Balázs, S. Nagy Csaba és Szurovszky Zsófi játékára, mert kedvelem őket és szurkolok nekik. Balatonudvariban is rendeztek egy golfversenyt szombaton, amelyet 120 főre harangoztak be és egyben ez volt az első 18 szakaszos vetélkedése a pályának. A nevezőket sem ismerjük, mert a klub még nincs a golfnet információs hálózatában, saját honlapján pedig nem közöl ilyen aktualitásokat. Vasárnap a Pólus Palace Golf Club házibajnokságát tartották. A legnagyobb létszámú magyar golfklub szezonzáró versenyén csak 35-en neveztek. Nincs ott Bozó Dia, Dr. Madaras Katalin, Pólus Szvetlana, Lugosi Balázs, hogy csak a gödi alakulat legerősebb hiányzóit említsem. Azt a nevezési listán látom, hogy Lakatos Vilmos az européer, sharmos senoir bajnok indult, de hogyan sikerült a nap nem tudni.

A fenti bekezdésben szereplő golfozók mobilszáma a rendelkezésemre áll, de mégsem zavarnék szombaton vagy vasárnap késő este, hogy na mi volt, mesélj. A klubok hétfő reggelre sem tudták az eredményeket feltenni az internetre. Erre lenne az a két internetes vállalkozás, amelyek golfhírek terjesztésére szakosodtak. Gondolom nincs pénz, nincs ember. Ezért nem készülnek azonnal tudósítások, korrekt eredményekkel és fotókkal a díjátadás után öt perccel már olvasható beszámolók. Azt a maszatolást, ami újságírás címén megy a túlterhelt klubigazgatók előzetes PR anyagai és e portálok barter kötelmei adják. A fogyasztónak ez édes-kevés. Pedig ez az üzletág olcsón építhető, mert a golfban a prémium termékek gyártói és forgalmazói sokkal többet költenek reklámra, mint az átlag. Kérdés, hogy miért nem adnak belőle a két internetes golfmédia szereplőnek?

Szépen lassan szerveződik a Golfportal.hu, amelynek egyik tulajdonosa leszek. Kisebbségi és inkább a tanítványaim adta kapcsolatrendszer miatt hívtak tulajdonba a társak. A szerkesztőség november közepére összeáll. Van főszerkesztőnk, aki 25 éve golfozik, és négy nyelven beszél, van 20 újságíró és fotós kolléga, aki most egyhónapos próbamunkán vesz részt, hogy kiválaszthassuk közülük a tíz legjobbat. A szerkesztőség a zuglói Stefánia út egyik villájában kap helyet, a Földtani Intézetnél ingyenesen és könnyen lehet parkolni. Január 1-én kezd a stáb. A munka tervezetük nagyigényű és komoly alázattal és energiákkal szolgálja majd ki a golfozókat és a klubokat. Nekem a legszimpatikusabb, hogy független lesz, ami ugye egy sajtóorgánumtól minimum elvárható. Vagyis a szerkesztői nem kérnek a kluboktól még egy pohár meleg vizet sem, csak információt. A hirdetői célkeresztben pedig az európai és amerikai golfiparra szakosodott multik állnak az egyik oldalon és a mintegy ötezer magyar golfozó a másik oldalon. A főszerkesztő szerint napi ezer kattintás már meggyőző lesz. Csak annyit kell tenniük, hogyha véget ér egy golfverseny, akkor öt perc múlva a róla készült video bejátszások már megtekinthetőek legyenek a golfportal.hu oldalain.

A kiváncsiak itt kukucskálhatnak be egy műhelymunkába és megtekinthetik milyen külalakkal formálódik az oldal és milyen rovatai lesznek.

Zavarban vagyok. Egy sokszorosan végiggondolt, elsöprő erejű cikket akartam írni a magyar golfról, mármint hogy legjobb volna, ha kis hazánkban játszana Tiger Woods visszakönyörögve az amatőr státusát. Ezt nagyon csípte volna a Blog olvasó, hiszen Tiger tudvalevőleg amerikai profi golfozó. A legutóbbi hírek szerint Mexikóban épít egy bajnok pályát és lábadozik, majd 2009-ben tér vissza a versenyzéshez. Normális embernek eszébe sem jutna őt a magyar amatőr golfba bedobni, de ebben az országban ma épp a kivitelezhetetlen és extrém ötleteknek áll a zászló.

Mondom, már kész is volt fejben a naplóbejegyzés, aludtam rá egy keveset, erre fel megjelent a Nemzeti Sport Online oldalán, egy többszörösen vastag cím, a Forbes Magazinra hivatkozva, s pontosan így szólt: „Woods vezeti a kereseti listát!”. Majd kibontva, hogy a profi golfozó, amerikai sztár pontosan kétszer annyit tesz zsebre, mint az őt követő ugyancsak amerikai boksz csillag Oscar de la Hoya. De David Beckham, Kobe Bryant és Roger Federer csomagban kevesebbet keres, mint ő egyedül. Immár ötödik éve 100 millió dollárt visz haza, ami a mai árfolyamon 18 milliárd 970 millió forint. Ha forintban tartaná a pénzét, akkor persze fél év sem kell és visszaváltva dollárra, de la Hoya adócsoportjába tartozhatna. De talán súgnak neki. Szóval ezt a Tiger projektet kellene megvennünk, mert a magyar amatőr golf előtt nemcsak éghajlatilag vannak a hideg napok.

Magyar golfozó pontosan tudja, mit jelent ez. Vannak objektív igazságok. Komoly ember hallgat, hümmög. Maximum kérdez. Kell nekünk ez a Tiger? Nagyon gyanús, hogy ilyen sok pénzt csinál a golfból! Egy évi keresete több mint a magyar golfipar eddigi összes forgalma beleértve a pályák, a klubházak árát is. Tehát megvehetne minket kilóra. Egyből tíz golfpálya tulajdonosa lehetne és azt a négy ígéretes építkezést is ő fejezhetné be. Alanyi jogon lenne ő a szövetség és az alkalmazottaival bővített elnökség mindig teret engedne a főnök ötleteinek.

Féltő, óvó és meleg tekintettel nézne körbe, mint vezérlő fejedelem. Megszüntetne minden pereskedést, mert ugye bevásárolná magát az alperesbe és a felperesbe, ezért az okafogyott. Megerősítené a klubigazgatóinak utasításait, hogy a labdanyomokat a green-en mindig ki kell javítani és a bag-jét mindenki oda rakja a green mellett, ahol majd elhagyja a szakaszt. Aki pedig nem áll be a sorba, azt elkívánná melegebb éghajlatra. Meghívhatná például magához, a napsütötte Kaliforniába.