Láprét és a Préri Kft.
Hogyan tölti az egész héten golffal ébredő golfedző a szabadnapját, jelesül a tegnap hétfőt? Bizony golfozással! A számtalan feladatom miatt kevés időm marad, hogy pusztán a játék szeretetéért elmenjek csak úgy „megfeszülős” eredmény hajszolása nélkül golfozni, kirándulni. Lazítani pedig kell! Egy régi tanárom mondta, hogy az a tulajdonság egy óraingához hasonlatos. Minél jobban kileng az aktív pihenés felé, annál jobban tudsz koncentrálni a feladataidra és versenyekre is. Biztosan sokan tapasztalták, hogy az erőltetett, vágyott ütésszám valahogy nem jön össze, pedig korán feküdt le az illető, nem ette túl magát és még csak alkoholt sem ivott. Aztán elkeseredésében a rossz eredmény miatt kirúg a hámból és másnaposan, szinte a kocsmából az elütőre esve, szinte lebegésben hihetetlenül jól játszik. Nem követendő példa, csak jelzésértékű! A golf fejjáték és a gondolkodásunkat ne alkohollal, hanem lehetőleg aktív pihenéssel lazítsuk.
Tegnap ezt tettem barátaimmal és elautóztunk Bükfürdőre. Azt hiszem, hogy a 2007-es Magyar Bajnokság óta nem jártam arra és kíváncsian vártam az új tulajdonosok és vezetés munkájának eredményét. Papp Erzsikével, a golfklub pultos hölgyével összepuszilkodtunk nagy örömmel és megcsodáltam a valóban elegáns és egyben barátságos régi-új klubházat. A hatalmas üvegablakokon át jól nézett ki a bíztatóan harsogó zöld pálya. Erzsike mondja, hogy egyes szakaszokon még áll a víz a napokban erre járó nagy viharok miatt. Ezért golfkocsit se kérjünk. Se baj a Hanságban vagyunk. Kifelé menet összefutunk Skripek Petivel, aki vagy megnyúlt, vagy lefogyott, de kifejezetten partiképes férfiú lett a nemrég még kiskamasz srácból. Friesl Ottó pedig a tőle megszokott eleganciával tűnt fel a pro-shop-ban. A range-en is apró változásokat látok. Virágosabb, rendezettebb a környezet és mosdó is került a kis faházba. A bemelegítés után nekivágtunk a régi időket idéző láprétnek.
A vízi világ pár napra visszafoglalta évszázados jussát, így a látottakat értékelni nehéz. A pályát ismerőknek csak annyit, hogy az a tó, amelyiket a 4. szakasz körbeöleli, az kiöntött és a fairway-en át ömlik a víz a 12. szakasz green-jét kikerülve. A hatalmas bunkerek eltűntek a habok alatt és egy kisebb motoros szivattyú hörpöli a pályán kívülre az áradatot. Hétfőn mindezt sziszifuszi vállalkozásnak éreztük, arról nem is beszélve, hogy sötét fellegek érkeztek az Alpok-aljáról. Nincs könnyű dolga a bükfürdői greenkeeper-nek, mert az égi áldás visszájára fordult. Ha nem vonulnak el a vizek, akkor bizony kirohad alatta a fű. Szemmérték utáni becsléssel, a terület legalább 20%-a problémás. Mindezt csak magyarázatként írom ilyen részletesen, mert a játékunk innen kezdve nem volt mérhető. Már régen hagytam el ennyi labdát a fairway-ek közepén, de hát gumicsizmában is meggondolandó lett volna begázolni az árterekbe. Azonban mindez egy cseppet sem zavart bennünket, ugyanis pihenni jöttünk ide és a látvány is csodaszép volt.
Délután hatra fejeztük be a játékot és ernyesztettük el izmainkat a Hotel fürdőjében. Szauna, gőz, medence. Komolyan megéheztünk és a több éves rutin okán célba vettük Pereznyák Zoltán vendéglős mester műintézményét, a Fürdő Vendéglőt. Nem csalódtunk! Az önmagában is kellemes élmény a fáradt utazónak, hogy bármikor visszatér egy helyre, ugyanazok fogadják. Nekem ott szívem csücske Csaba pincér, aki nem kopott meg az idők során és még mindig szereti a vendéget! Nagydolog! Ha azt mondom, hogy Újházy fácánleves, vagy rántott libamáj, borjú bécsi. Felrémlik előttem, ahogy a vadászmintás, tölgyfaleveles tányérokon sorjáznak a hatalmas adagok. Hárman nem tudtunk megenni kétadagos levest, pedig férjem-uram nem egy karácsonyfadísz. Az árlapon odaírva, hogy mi mekkora, mondjuk 25 dekás egy husi. És még Zoli káeftéjét hívják Prérinek. Kérem ez a vendéglátás világvárosa! Libamáj kétezerért, borjú bécsi ezernyolcszázért, vagy púpozott savanyúság bővében? Miért nincs ilyen a golfklubokban?