Emlékfotó
A fénykép a Magyar Golf Szövetség honlapján található galériából való. >>>
Az idei magyar bajnokság szervezése körüli kritikák, hogy jogosak vagy sem nem tudom eldönteni, mert nem voltam ott. Azonban évente több golfrendezvény szervezőjeként ismerem azokat a kikerülhetetlen feladatokat, amelyek nélkül az esemény igénytelenné válik. Nem szeretnék innen a számítógép elől tanácsokat adni, mert tudom, hogy az arra megválasztott vagy kijelölt szövetségi vezetők és munkatársak egyenként és közösen is alkalmasak jó versenyt szervezni, emlékezetes díjátadót létrehozni. Ha többen úgy érzik, hogy ez nem valósult meg, annak mi lehet az oka? Ha az amúgy túlságosan is lojális golfmédia is megemlít egy-két bakit.
Egyszerű háziasszonyként is úgy gondolom, hogy Hencsén rosszul tájolt a díjátadás, mert a gyönyörű őspark helyett a konyhabejárat a háttér és a szövetség zászlaja száradó törlőruhaként lóg a kötélen a győztesek sorfala mögött. Batta Krisztina elegánsan készült az eseményre, a korábbi években ifjú Tóth Janó öltönyben és magam is igyekeztem mindig a megtisztelő alkalmakra felöltözni. Ez tudom, hogy belülről fakad, de a fiatalokat érdemes figyelmeztetni. Ezek a fotók több száz év múlva is árulkodnak majd személyiségünkről. Ha Krisztinának volt ideje átöltözni, akkor a többieknek miért nem? Így mentek haza izzadtan? Azért is furcsa, mert egy éven át erre készültek a versenyzők, erre lehetnek a legbüszkébbek. A belső emlékek elhalványodnak majd az idők során, azonban a fotók megmaradnak. Rossz rajtuk az üzenet. A szervezők nem ezért dolgoztak, a szponzorok nem ezért fizettek és a játékosoknak sem mindegy.
Nyolc-tíz ásványvíz gyártó cég a potenciális szponzora egy ilyen rendezvénynek. Az igény kb. 1000 palack, ami bolti áron százezer forint. Azt gondolom, hogy ez csak akarat kérdése volt. A klub ezen kereshetett pár százezer forintot és elvesztett egy két, eddig jóakaratú golfozót, ami rövidtávon is pár százezer forint. Ezt én úgy szoktam szervezni, hogy a vendéglátó egység is jól járjon. Annyival több terméket kérek, amennyi az elmaradt haszna lenne a büfének. Így mindenki mosolyog.
A díjátadásra visszatérve sok nemzetközi eseményen lehettem jelen, amelyeknek az elemei a következők voltak. Mindig álltunk zászlórudak előtt, amelyre felhúzták az aktuális lobogót, eljátszották a himnuszukat, jó hangosítás mellett felkészült szövetségi vezetők frappáns, rövid beszédeket tartottak. A díjátadók és a díjazottak öltöny-nyakkendőben, illetve kosztümben szerepeltek. A fotókon látszott az ünnepi pillanat.