Fodor Krisztina blogja

Egész nap, azaz reggeltől estig csomagolok, pakolok, rámolok, takarítok, és rendet teszek. Csütörtököt mondtam csütörtökön. Úgy elfáradtam, hogy még edzésen soha. De tenni kell a dolgom, mert nekem holnap, a péntek az utolsó nap és akkor nem marad rá idő. Barátaimmal golfozom majd, amolyan búcsú versenyt déltől sötétedésig és este egy nagy party-t adnak a kedvemért. Ez lesz a péntek, majd szombaton felülök a repülőre és Palm Springs – Los Angeles – London – Budapest nyomvonalon röppenek haza, de az időzónák átugrálása miatt vasárnap lesz mire Ferihegyre érkezem.

Négy nagy dobozom lett tele, hiszen vannak dolgok, amiket nem utaztatok évente az óceánon át. Eleinte Zsuzsiék garázsába tároltam ezeket a holmikat, majd átköltöztettem az egész amerikai kelengyémet a szomszéd Bill kerti szerszámoskamrájába. Törölközők, ágyneműk, fürdőköpeny, papucs, edző ruhák, tornacipők, jógaszőnyeg. Még egy mini karácsonyfám is van díszekkel, hiszen az előző években már decembertől jöttem. Jövőre is használni fogom, mert nincs értelme egy golfozónak otthon lötyögni az ünnepek alatt. Már mondtam is a rokonoknak, hogy a casitát lefoglalnám december 1.-től március 1.-ig jövőre.

A két hónap, a sok munkával hamar eltelt. Tegnap kaptam meg a bizonyítványom a két mestertől, Bill Harmon-tól és Gary Hopkins-től. Ugyanúgy elveszik a pénzt a jó és a rossz tanulótól, de könyörtelen őszinteséget is kapsz cserébe, és nem érzed hiábavalónak az anyagi áldozatot. Egyórás megbeszélés volt tehát Bill irodájában, a Toscana Golf Club-ban. Ezt az értékelést nagyon komolyan veszik, mert ez egyben az ő munkájuk minősítése is. Részletesen átnéztük az első héten, az edzéseken rögzített statisztikáimat és összehasonlítottuk az utolsó heti adataimmal. Például putt-olásnál a kétméteres (1.), a négyméteres (2.) és a hatméteres (3.) gurítások egybevetése így alakult. Százalékos arányban: 1. – 67%-ról 98%-ra, 2. – 39%-ról 83%-ra, 3. – 17%-ról 42%-ra. A chipp-elésnél az elvárt pontosság, hogy a zászló magasságával megegyező köríven belül kell érkezni. Itt bonyolítja a méréseket, hogy többféle ütésfajta létezik. Gary szerint több mint két tucat. A játék közben hat-nyolc chipp technika az életszerű. Ebben fejlődtem a legtöbbet, mert a három távolságból mért kétféle alapütésnek a nagy átlaga 86%-os, ami a par játék alapja. Mondjuk eddig ötös vagyok, de most jönnek az árnyaltabb kritikák. A swing! Bill pozitív megközelítése szerint egy négy éve golfozó átlag emberhez képest szenzációs a fejlődésem, de egy tour-profival nem vagyok összehasonlítható. Még a távolsággal nem is lenne baj, mert a LPGA-ben is játszanak ilyen mutatóval, de a pontosságuk 70% feletti, az enyém pedig 49%-os. Ez amatőr mezőnyben szép, vagyis a fele szakaszon birdie esélyem is van, de a másik fele bogey-val is büntethet. A drive pontossága határozza meg az összes mutatót. Ha az nincs, akkor hiába minden. Ezért, hogy szeptemberben legyen esélyem a kvalifikációs elődöntőn túljutni, napi két órás gyakorlatsort írtak össze. Heti egy alkalommal DVD összefoglalót készítek számukra és emailben egyeztetünk. Átadták ajándékukat is, egy könyvet, aminek a címe Technikai Kézikönyv PGA Golfoktatók számára. Nincs bolti forgalomban, csak PGA tagok vásárolhatják, hiszen a céh, a szakma „titkai” vannak benne. Meghatódtam, a fiuk bevettek a csapatba.

Otthon csak keveseknek van módja követni az amerikai golfozókról szóló valóságshow-t. A „The Big Break”-nek már a 7. szezonját is elfogyaszthattuk. Kedd este 10 órakor vetítik az országos Golf Channel-en (35-ös csatorna) az új részeket, hogy aztán a többi hétköznap délután ismételgessék. Népszerű, mert tapasztaltam az elmúlt két hónap alatt, hogy a postán, a közértben és az edzőteremben is odakapcsoltak a kezdésre. A golfteljesítmény, az ügyességi vetélkedők alapján minden héten kiesik valaki, hogy a győztes elnyerje álmait. Mikor mit. Adtak már LPGA szabadkártyát, Hawaii villát, Ferrari sportautót. A legközelebbi sorozat április 18-án kezdődik és golf-edzőnők fognak vetélkedni.

Tegnap Gary-vel és Dave Evans-szal egy kellemes délutáni játékra készültünk a La Quinta magánpályán. (lásd korábbi blogban) Öreg barátaim egyszer csak eldobták ütőiket bemelegítés közben és elrohantak a parkoló irányába. Egy csinos, magas hölggyel tértek vissza. Dana Bates-Weinmeirer – mutatkozott be és a kézfogásán lehetett érezni az évtizedes gripp markolás keménységét. Kalifornia legismertebb női golfedzője.2002-ben és 2004-ben ő nyerte az Egyesült Államok golf edzőnőinek a bajnokságát. Az nem kis dolog, mert több mint tízezren vannak. Poénból említem, hogy hazám női golfedzőinek bajnokságát egy darabig én is meg tudom nyerni, mert még egyedül vagyok. Dana mesélte, hogy most jött haza egy kéthetes forgatásról, ahol felvették a legújabb The Big Break adásait. – Nyertél? – kérdeztük egyszerre hárman. Nem árulhatja el, komoly anyagi garanciákkal védett szerződés köti a hallgatáshoz. Adtam neki egy névjegyet és kértem, hogy az LPGA edző továbbképző programjáról küldjön nekem egy tájékoztatót. Jövőre esetleg csatlakozhatnék egy-egy tanfolyamra.

Dave Evans valamikor Dana főnöke volt és jó viszonyukat arra használta fel, hogy az edzőnő adja meg nekem a bigbreak-es producerek elérhetőségét. Mert szerinte a történetem alapján bekerülhetnék a televíziós vetélkedőbe. - Kedves vagy Dave! – köszöntem meg a hetven feletti playboy figyelmességét, de az egy csoda lenne, hiszen a Hungariangolf Magazin címlapját sem tudtam kiérdemelni. Két magyar bajnokság, három felnőtt-tour szezon elsőség, egy lengyel open győzelem, a 69 ütéses hazai női rekord, kétszeri Év Női golfozója cím, az első magyar nőként való játék az Európa Bajnokságon, a British Openen és a LET-en még kevés volt mindehhez. – Vedd meg a Magazint! – javasolta Gary - annak idején Arnold Palmer ugyanezt tette a Golf Channel-lel a hatvanas évek végén. Előbb lakásra gyűjtök, de ha húsz év múlva eladó lenne, akkor majd gondolkodom rajta – mondtam mosolyogva.

Dana formás lábain elbillegett a driving range-ről a szenior partnereim hálás tekintetével kísérve. A játékunk komolyan indult, de több nyugdíjas csapatot is beértünk, előztünk, majd visszatértünk két-három szakaszt. Végül is nem számoltuk, fogadásainkat érvénytelenítettük. Egy birdie-m így is volt, ami a férfi elütőről szerencsésnek mondható. A rövidjátékom teljesen összeállt, a drive-jaim kalandoznak olykor. Gary szerint még fél év kell, míg teljesen megszokom az új „nagykutyát”, ahogy ő nevezi a Mizuno MP-600-ast. Érdekesség, Hahn Roli is írja legutóbbi email-jében, hogy a floridai junior akadémián ugyanezt az ütőt javasolták neki is. Nincsenek véletlenek.

Megérteni Amerikát és az Egyesült Államokat a világpolitika olvasatában egyszerűbb, mint a hétköznapok felől nézve. Tegnap este Bill-el és Helen-nel vacsoráztam. A szomszéd nyugalmazott tábornok pótnagyapám szerint a kettő valószínűleg nem választható szét. Helen, aki angolirodalom tanárnő volt, így véli: Az Egyesült Államok első évszázadában a legtöbb amerikai úgy látta magát, hogy amit ő képvisel, az éppen az ellentéte az Óvilágnak és az Óvilág bűneinek. Manapság az Egyesült Államok úgy jelenik meg polgárai szemében, mint élenjáró ország, amelyet az egész világnak követnie kell.
- Ugyan kit ne érdekel ma, hogy merre halad Amerika? – viszi tovább a témát Bill és tölt a Francis Coppola féle Pinot Noir-ból.

Nem szeretnék feleslegesen vitatkozni, de felemelt vörösboros poharammal jelzem, hogy nálunk odahaza nem egyértelműen pozitív az Egyesült Államok megítélése és szerintem is a bírálatok egy része megalapozott. - Az amerikai „emberbarátinak” nevezett katonai beavatkozások a tengerentúlon, önmagukon túlmutatónak tűnhetnek. A világfalu ellenzőinek aggodalma a multinacionális társaságok terjeszkedésével és az emiatt esetleg bekövetkező kulturális elfojtással kapcsolatos félelmek valósak. Aztán vannak, akik úgy látják, gyakran nem alaptalanul, hogy a hollywoodi filmek és televíziós műsorok formájában egy alacsony szintű amerikai kultúra terjed. - Bill úgy nézett rám a tányérja mögül, mintha egy terroristát látna vendégül a házában. De ha belekezdtem, jobb ha megismeri álláspontomat. Ez nem mehet a barátságunk rovására.

- Persze tudom, hogy amit Európából kifogásolunk, csupán egyik oldala az amerikai életnek, avagy sok esetben a pozitív dolgok negatív hatása. Például a pornográfia kétségtelenül elítélendő, ugyanakkor a szólásszabadság felelőtlen gyakorlásának következménye. Végső soron az Egyesült Államok nem tökéletes ország, de tökéletlenségeit ellensúlyozza meglehetősen sok eredménye. – mentem a menthetőt.
- Ezt a nyilvánvaló szempontot gyakran elfelejtik azok, akiknek igazi célja Amerika pozíciójának aláásása. – vesz Bill egy nagy levegőt a folytatáshoz. – Az amerikai médiában sok tudálékos „szakértő” azt sejteti, hogy az Amerika-ellenesség „fokozódik”. Nem vagyok meggyőződve, hogy erről lenne szó akár az Egyesült Államokban, akár Európában. Viszont az is egyértelmű, hogy az amerikai katonaság történetének legnépszerűbb időszakát éli itthon. Az amerikai katonai erőt pedig külföldön is sokan helyesen tekintik a potenciális orosz vagy kínai kalandorság egyetlen ellensúlyának. – mosolyodik el vészjóslóan az ex-tábornok.

Helen azt hiszi, hogy vitatkozunk, miközben Billel mi már egy szellemi húron pendülünk. Ezért a tanár néni békülékeny hangot üt meg. - Az országunk sok hibája ellenére reményt és ígéretet jelent világszerte. – mondja, és koccintásra emeli poharát. – Igyunk az amerikai szuperszenior golfozókra! – javaslom, és ezzel nem vitatkozik senki. Miről beszélgettek? – toppan be Mike sógor. – A golfról szögezem le gyorsan, ami igaz is a végszót tekintve. De nem hiányzik most, hogy Mike is kifejtse kedvenc témáját. A búcsúvacsorám nagyon jól sikerült a szomszédságban, sokat nevetgéltünk és megköszöntem Helennek a finom főztjét és az európai vendég kedvére feltett porcelán és kristály terítéket. Távozáskor megöleltem őket és könnyes szemekkel megígérték, hogy jövőre is várnak. Ami nem egyszerű nyolcvan év felett. Tudom, hogy nézegetik a honlapom és azokat az írásokat is lementik, ahol a nevük szerepel, annak ellenére, hogy nem tudnak magyarul. Megszámolják, hogy kit, hányszor említek, így most újra leírom, hogy Helen, mert így lesznek egyformán ezen az oldalon.

A történelem az élet tanítómestere! – a bosszantóan hidegfejű igazságot már kétezer éve papírra vetették. Tanulunk belőle? Gondolom ki-ki tehetsége szerint. A mai nap bizonyára fontos tanulságokkal jár majd a Magyar Golf Szövetség életében, holnaptól pedig már az is történelem. Őrzi a közös emlékezet és a jegyzőkönyv egy darabig.

Ma már senki sem tartja számon, hogy 147 éve ezen a napon adta ki Ferenc József a februári pátensét, amely az egész birodalom működését szabályozó rendelet volt. A helyi országgyűlések fölé kétkamarás birodalmi gyűlést állított az uralkodó és a 343 helyből a magyaroknak 85-öt szánt. Ez volt a Habsburgok utolsó kísérlete arra, hogy összbirodalmi szinten kormányozzák a családhoz tartozó tartományokat és országokat. A rendelet a Lajtán túli területek számára kedvezőnek bizonyult, hisz útjára indulhatott az osztrák parlamentarizmus, emellett a birodalmi tanácsban többségbe kerültek az örökös tartományok. Magyarországon viszont erőteljes ellenállásba ütközött. Az akkori elképzelés mai szemmel hajaz az Európai Unióra. Deák Ferencék pedig a németesítést látták benne. A kortársak a kor szellemi vezérét a haza bölcsének hívták és az utókor a húszezres bankjegyen őrzi képmását.

A két dologban közös a tanulság: nem várható el, hogy hosszú távú közösségi érdek kerüljön a rövid távú egyéni érdekek elé. Ha ezt felismertük és elfogadjuk, akkor már nincs min bosszankodni utólag. Vagy tetszettek volna forradalmat csinálni! – mondhatjuk Antal József néhai miniszterelnökkel együtt.

Az jó hír, hogy akármilyen összetételű és egyéni szándékú is a Magyar Golf Szövetség elnöksége, sikerre van ítélve. Megbízásuk idejére várható a sportág hazai felfutása. A már meghirdetett és tudható beruházásokon kívül Budapesten és környékén legalább öt driving range-nek van létjogosultsága. Az alig százmilliós beruházások az ingatlanfejlesztő piac megtorpanásának köszönhetően a lakás és irodaépítéseknek adnak alternatívát és valóságosabb megtérülési mutatókat jelentenek. Két éve vásároltam meg 100 dollárért a „Hogyan építsünk és üzemeltessünk gazdaságosan driving range-t” című amerikai tanulmányt az interneten. Lefordítottam és a dokumentumot itt tárolom a laptopomon. Ha valakit érdekel, szívesen elküldöm ingyen, és nem várok érte semmit. Illetve mégis. Ha megépíti és működő gyakorló pályaként lesz egy szavazata a Közgyűlésen, akkor tegye meg, hogy megkérdezi az oda járó golfozókat is, hogy kihez és mihez tegye le a voksát. Ez azért száz dollárnál is többet ér!

Márciusban kezdődik a PGA Elő-kvalifikációs versenysorozata. A térségi (járási, megyei) elődöntők győztesei jutnak be az állami döntőkbe. Ebből is 52 van ebben a nagy országban.
Az onnan továbbjutók kerülnek képbe, kapnak teetime-ot a PGA hivatalos honlapján és három állomásból álló sorozaton kell a legjobb ötvenbe kerülniük. A vége egy irigyelt munkahely a Tour-on. A tavaszi kezdésen több mint húszezren szoktak próbálkozni. A hivatásos golfozók között természetes, hogy harminc alatt elindulnak minden évben a kvalifikációs tornákon. A headpro-k is megkövetelik fiatalabb munkatársaiktól a megmérettetést és a klubnak is a legjobb hírverés, ha edzői, segédei jól szerepelnek. A helyi média nagyobb terjedelemben ír ezekről a golftornákról, mint egy Majorról tudósítana.

Gary barátja az ohio-i Ravennából érkező Jim „Jimbo” Wise headpro már 15 éve ide jár a völgybe telente legjobb tanítványaival, hogy készüljenek a PGA Tour 2008-as Qualifying School-jára. Chad Sportelli (a képeken világos hosszú szárú nadrágban) és Matt Hairston (narancssárga térdnadrág) hétköznap a Palm Desert Resort Golf & Country Club-ban keresik a kenyerüket caddie-master-ként. Golfkocsikat mosnak, akkumulátorokat töltenek, score-kártyákat hajtogatnak, ceruzát hegyeznek, a beérkezők ütőit és cipőit tisztítják igény szerint és kora este gyakorolnak. A szabadnapjukon pedig mesterükkel játszanak valamelyik PGA pályán élesben. A tegnapi vasárnapon engem is elhívtak. Eddig amolyan range barátság volt köztünk és Jimbo ötlete volt, hogy a fiukat (Matt 20 éves, Chad 24) motiválja az én játékommal. A fiatal fiuk ugyanis óhatatlanul komolyabban versenyeznek egy velük azonos távolságból játszó nővel szemben. Tehát az én feladatom volt, hogy megszorítsam őket a par 72-es, a profi elütőről 6125 méter hosszú Heritage Golf Club pályáján.

Hogy érdekesebb legyen a versengés párokat is alkottunk és fejenként 20 dolláros tét mellett fogadtunk arra, hogy melyikünk ér el jobb eredményt. Jim – Chad, Matt és én a páros eredmény számolásánál a sikeresebbik játékos ütésszámát vettük figyelembe. A célom az volt, hogy ne nagyon égjek a mester és tanítványai előtt. Az első kilenc szakaszon nem éreztem a drive-ot és a green gyorsasága is többször meglepett, akadt egyszer harmadik putt-om is. A hátsó kilenc szakaszon ugyan az addig is fújdogáló szél viharossá váltott, de remek teljesítménnyel egálra hoztuk a végeredményt. Jim és Chad minden szempontból rutinosabbak, mint mi. Ne feledjük, hogy Matt 20 éves, szerénységemnek pedig ez lesz az ötödik szezonja. A mentéseimnek és a 11-es szakaszon ütött szerencsés birdie-nek köszönhetően 77 lett a vége. Jim közeli házába meghívott minket egy italra, ahol megismerhettem feleségét, Martha Nause-t a nyugdíjas profi golfozónőt, aki LPGA játékos volt 1978-tól 2000-ig.

Martha három bajnokságot nyert és egy Majort is az LPGA-ben. Az amerikai szenior hölgyek úgynevezett Legend Tour-ján versenyez még most is. Csak zsebpénzre jó - szerénykedik. Az elmúlt nyolc évben tíz millió forintnak megfelelő pénzdíjat nyert, de már nem edz rendszeresen. Meglepődött a pályafutásom történetén és felajánlotta segítségét majd ősszel a LPGA kvalifikációs versenye előtt. – Mire gondolsz? – kérdeztem. – Játszunk majd előtte együtt a versenypályán – javasolta – és én őszintén elmondom majd a stratégiai hibáidat. Megköszöntem Martha önzetlen támogatását és mobilszámot cseréltünk. Megdicsértem az asztalra kitett chips-et, tényleg nagyon ízlett és megkérdeztem milyen márkanév alatt kapható. – Nause! – nevetett fel! - Én sütöttem, de még kísérletezem a piacra dobás előtt. A receptet felírtam a score-card hátuljára, így biztosan meglesz.

A pihenő napom a legfárasztóbb! Ennél kétségkívül az lenne ütősebb kezdés, hogy Tiger elküldte értem a privát jet-jét és a kaliforniai tavaszból oda rendelt Arizonába, hogy a vasárnapi Match Play világbajnoki döntőn testközelből segítsem játékát. Amúgy mentálisan. Nem tudnék menni édes Tigrisem, mert elkezdődött a visszaszámlálás és egy hét múlva haza indulok. Március 4-én pedig elég élesen kezdünk. Gyerektanfolyamok, szezonnyitó intenzív kurzusok, női klub. Munka és a munka üteme. Ez komoly? – kérdezték páran, mert amit nem mernek vagy nem tudnak kereken kifejezni, elviccelik. Tiger elég komoly? – kérdezek vissza, mert az ő emlőin edződöm. (Férfi emlőkön nem edzünk persze, de itt helyénvaló ez a képzavar!)

Szombat hajnali kettőkor végérvényesen befejezettnek tekintettem az éjszakát. Letettem tollam és befejeztem a gyerektanfolyamok tematikus órarendjét, óravázlatait. Valójában nem tollal írok, hanem billentyűzeten pötyögök. Az is egy kép: kész vagyok elhajítottam a klaviatúrát. Zuhanytam és álomba zuhantam. Reggel nyolckor azzal a lelkiismeret-furdalós, jaj basszus elaludtam zihálással buktam fel az ágyban a takaró alól. Sajna káromkodással indult a nap, de hát nem vagyok én egy máltai-lovagrend. A mai nap feladata volt, hogy szeretteimnek szánt ajándékokat beszerezzem. A helyi bolhapiac átturkászása időigényes, mert miért megy az emberlánya egy porcelánkakas-gyűjtőhöz? Mellékesen megvettem a Szezonnyitó Bemelegítő Táborok résztvevőinek az ajándékait. Férfiak golfmintás nyakkendőt, a hölgyek Palm Springs hímzésű sapkákat kapnak. Nem is tudom, hogy hány darabnál van a kereskedelmi import határa meghúzva? De Ferihegyen a 18 órás út után már nem lesz erőm ezen izgulni, hihetetlen jó pókerarcú csempész vagyok. Köd előttem, zöldfolyosó utánam.

Az egy hét az semmi. Illetve egy hét az sok! Az egyhétnyi tennivalók száma határozza meg a viszonyt. Megköszönni és elköszönni. Elmenni ebből a meleg tavaszból és várni az otthonit. Gondolatban már Budán autózom a lakás és a range között. Tele tervekkel. A Golfiskolának szponzor kell a korosztályos versenyekhez. Busz, benzin, sofőr, napidíj, szállás, ebédeltetés. 2009-re nem valószínű, hogy Magyarországon lesznek 6 és 14 év közötti gyerekeknek kiírt golftornák. Havi egy kellene legalább. Az osztrákokkal egyeztetek majd. Wolf apukához tartoznak a gyerekversenyek az Osztrák Golf Szövetségben. A lányának caddie-zett, a tavalyi nyílt bajnokságukon egy flight-ba mentünk. Engedélyüket kérném, hogy a highland-es gyerekeink a Burgerlandi vagy a stájerországi klubcsapat bajnokságon indulhassanak. Erre az együttműködésre már van példa két sportágban is: a jégkorongban és az amerikai fociban. Van egy másik feladatom is. Mint látjátok a női klubunkba szép számmal jelentkeztek olyan lányok, asszonyok, akik még soha nem golfoztak. Az ötvenből, mintegy negyvenen. Nekem is van otthon egy-két már nem használt ütőm, amiket kidobni sajnáltam. Kovács Titusz is felajánlott két putter-t. Arra kérnék mindenkit, akinek felesleges putter-e, pitching wedge és 9-es, 8-as vagy 7-es vasa van, az jelentkezzen email-en, hogy az első március végi rendezvényünkön mindenkinek a kezébe tudjunk adni egy ütőt. Aztán majd vesznek a hölgyek maguknak felszerelést. A megmaradt eszközöket, pedig a golfiskolások használnák.

Tudom, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de hiszem, hogy több fecske azért a tavaszt elintézi.

Péntek reggel hétkor kinézek az ablakon és a hőmérőm 55 Fahrenheit fokot, azaz 13 Celsiust mutat. A borult égből csendes, áztató eső hullik. Tegnap küldték meg a gyárból az egyedi, rám szabott vízhatlanomat, így váratlan ruhapróba lesz ma. Otthonról véletlenül a bag-emben maradt az esernyőm. Bosszankodtam is magamban, hiszen hazafelé utazásnál minden deka számít. Most jól jön, viszem magammal, hogy Gary se ázzon.

A range kihalt, mint a balatoni strand szeptemberben. Nicole Castrale és a team Hawaii-on. – Friss és jó reggelt! – üdvözöl Gary, köszöni az esernyőt és a light colát. – Rajtam kívül hány órád lesz? – kérdezem. Szomorkásan legyint, hogy mindenki lemondta. Én kifejezetten élvezem az esőjátékot, még finomabb fegyelemre van szükség. Kiszámíthatóbb, mint a szél. Mások azonban nem értették a helyzetet és pár autó megállt mögöttünk megbámulni a furcsa edzést. Az első gépkocsivezető szólt, hogy esik az eső, a második megjegyezte, hogy várjuk meg míg eláll, úgy könnyebb lenne gyakorolni. A következő udvariasan megkérdezte, hogy hol és mennyiért vettük az esernyőt. A negyedik is csak picit húzta le az ablakot, nehogy víz érje, amikor kiszólt, hogy tudja ám itt kandi kamerás forgatás folyik, de nem ugrik be nekünk. Gary két órás rövidjáték edzése után még két órát gyakoroltam szorgalmasan. A puttolásnál 100-100 labda egy, kettő és három méterről a bemelegítés. Minden rövidjáték edzés két feladattal végződik a gyakorló green-en. Addig nem mehetek haza, amíg nem csinálom meg. Az első egy chipp-putt verseny. Egy mindig másik távoli, vagy közeli zászlóra chippelek a roughból felváltva és egy putt-tal kell a lyukba juttatnom a labdát. Minden plusz putt, egy pont és a 18 szakaszos pályát par-ra kell hoznom. Ha a 18.-ra regular felett vagyok, addig kell mennem, amíg nem javítom ki az eredményt nullára. A kétütéses puttnál ugyanezt alkalmazom.

Jól elfáradtam, de bizsergető izgalommal készültem a délutáni programra az otthoni fürdés és ebéd után. Don Zenglerhez jelentett be Gary délután háromra. Don az ütők nagymestere itt a völgyben. Ugyan egy évben megfordul ezen a tájékon egymillió golfozó, de Donhoz csak keveseknek sikerül bebocsátást nyerni. Több oka is van, hogy a kézműves ütőpreparátor szentélyébe nehéz időpontot szerezni. Ő a legjobb a megyében és félelmetesen drága. A munkáját az órásmesterek és a belgyógyász orvosok rutinjával végzi. Feladata, hogy az adott testi felépítés, az izomerő és a swing tempójához, sebességéhez beállítsa az ütőket. Az ütőfejek súlyozását, dőlésszögét, a nyelek súlyát, hosszát és rugalmasságát, valamint a gripp vastagságát. A sok-sok változó feltétel összhangját kell megtalálni, hogy a végeredményt optimalizáljuk. Videokamerák, lézerek és számítógépes elemző szoftverek segítik a munkáját. Barátságosan köszöntött és jelezte, hogy hallott már rólam. Érdeklődött milyen Bill Harmonnal dolgozni? Nicole Castrale, LPGA bajnoknő fotóját mutatja a falon. Negyedévente jár hozzá kontrolra.

Technikai részletekkel nem akarok untatni senkit, kaptam vagy tíz méter hosszú EKG papírt. A vasakon és a fákon nem kell változtatnom. Az új driverem azonban még sok nekem. Vagy puhább nyéllel kellene ütnöm, vagy a csuklóvisszatartás segítségével fokoznom kellene az ütőfej gyorsaságát. A 9,5 fokos szög eltalált, mert 9,4-en röppennek ki a labdáim. Don elégedettebb az összképpel, mint én. Fizetésnél egy komoly számlára készülök, amikor azt mondja, hogy 30 dollár. Egy ütő vizsgálata is több annál. Ez, hogy jött ki? – érdeklődöm. – Ez az én PR befektetésem az őszi LPGA Kvalifikációs versenyre! – mosolyog. - És a 30 dollár? – feszegetem poénból a határokat. – A villanyszámlára! – mutat ki a sötét utcára. Hogy köszönöm én ezt meg?

Kedves Don Zengler ezúton is köszönöm a segítségét és a négy órás ingyen munkáját!

Kedvenc olvasmányom „A bor filozófiája” avagy ahogy írója, Hamvas Béla nevezte, „imakönyvem ateisták számára”. Hamvas jeles kötetét egy otthoni borklubban kaptam. Egyetlen ember volt Magyarországon, aki Hérakleitosz, Buddha, Lao Ce és Shakespeare anyanyelvén tudott egyszerre írni-olvasni, miközben az ötvenes években maltert hordott az építkezéseken. Nálunk ilyen túlképzett egy segédmunkás, vajon akkor milyenek lehetnek az ország írástudói?

Mindez jut eszembe a mai nap meglepetéséről. Helen átlibben a szomszédból és délután ötkor meghív egy borvacsorára, merthogy valamelyik barátjuk lemondta és hát a befizetett részvételi díj elveszne. Fogadott nagyszüleim rám gondoltak, az európai borisszára. A palm-desert-i Pacifica étterembe mentünk, ahol a bejáratnál a körszakállas Mitch Epstein étteremvezető várta a vendégeket. A vacsora előtt Kelly Walling, a főszakács (a képen) mutatkozott be, aki kiköpött Bősze Pista. Később a szőkés, kékszemű férfinak mondtam is, hogy golfoktató a hasonmása Budapesten. Nem örült neki, mert mint mondta, szereti az egyedi dolgokat. Az este folyamán aztán bizonyította is, hogy tudja mit beszélt.

Helen és férje, Bill közé ültem a hatszemélyes asztalnál. Velünk vacsorázott még három vígözvegy is abból a fajtából, akiknek a férjeik azért szerencsések, mert később nősültek, de korán haltak. A menü fenséges volt:
Előételek
Friss Osztriga fél kagylóban wasabi koktéllal
Sült Osztriga spenót ágyon citromos parmezános öntettel
Főételek
Főtt garnélarák hidegen tormaszósszal
Tarisznyarák torta szójás káposztasalátával és mézes aioli-val
Ropogós Tintahal karikák vietnámi szósszal
Főtt keleti-parti Fekete kagyló erős paprikás burgonya szirmokkal és fokhagymás mustárral
Panírozott rák farkak uborkamártással
Ahi Tuna tartár avocado - mangó salátával
Vörös-tengeri Fésűs kagyló angolborsóval és pörkölt pisztáciával

Ma azonban a mellékesen kínált boroké és pezsgőké volt a főszerep. A kaliforniai csúcspezsgővel, a Schramsberggel kezdtünk. A sommeliertől megtudtuk, hogy Chardonnay alapborból készülő pezsgőben gyakoriak a florális jegyek, citrusfélék, méz, vaj és fehér húsú gyümölcsök sokasága. Nekem csak egyszerűen ízlett. Ez után egy 2005-ös Sonoma-Cutrer Chardonnay következett. Illata zöldalma és tűzkőillat, néha füstre emlékeztetett. Ezt lehetett fokozni a Napa Valley-ből származó Chardonnay Far Niente (semmittevés) ugyancsak 2005-ös borával. Az üde 2007-es Új-zélandi Kim Crawford Sauvignon Blanc-ból csináltam egy hosszúlépést, amiért feddő pillantásokat kaptam a környékről. De a francia 2004 Louis Latour “Chassagne Montrachet” fehér burgundiját már nem vizeztem.

Hazafelé Billnek nagyon tetszett Hamvas Béla gondolata: „Végül is ketten maradnak Isten és a bor.”

A lélek nemesítésének több hagyományos útja is van Japánban. A kertrendezés és a kardvívás mellett a például a költészeté. Mizuyo az amatőr golfbajnoknő ismertetett meg három évvel ezelőtt a Haiku művészetével közös edzéseink után itt Kaliforniában. Szülőhazájában csak azokat az 5-7-5-ös szótagszámú verseket nevezik így, amelyek a természet ábrázolásán keresztül mély filozófiai, lélektani tartalmat sugallnak. Mizuyo ilyeneket írt és lelkesen szavalta őket egy-egy nehezebb ütés előtt. Ha megkérdeztem, hogy ez mit jelent éppen, mindig azt válaszolta, hogy fordíthatatlan, de nagyon szép.

Utána olvastam és meglepetésemre feltárult előttem egy ismeretlen, új világ. A műfaj máig legnagyobbnak tartott mestere Macuo Basó (1644-1694) emelte az önművelés útjává az eredetileg pusztán időtöltésként művelt versfaragást. Azt tartotta, hogy a gyakorlás csiszolja a személyiséget, tisztítja az elmét és az érzelmeket. Mintha a golfról beszélnénk. A haiku művelője gyakorolja a kitartó, éber figyelmet, hogy rátalálhasson a haiku pillanatra: arra a látványra, amelyet érdemes 17 szótagos versbe foglalni.

Mizuyo és a japán amatőr válogatott az idén már nem itt edz Palm Desert-ben. Pedig szívesen eldicsekedtem volna barátnőmnek, hogy látom a haiku pillanatokat a golfpályán és törekszem a szabályok szerint megfogalmazni őket.

Hosszú ezüst szál
Leng a zászlórúd csúcsán
Pók les a lyukban

Hívjuk a tavaszt
Kosárból röpülnének
Dermedt golflabdák

Hajnali harmat
Mutatja a guruló
Golflabda útját

Csend verseny után
A zöldellő pázsiton
Béka kuruttyol

Elhagyott labda
Fehérlik az avarban
Csak egy gomba volt

Hullámokat vet
A távoli tó tükre
Labda merül ott

Tücsök ciripel
A labdamosó alatt
Esőcseppre vár

Van egy kis füzetem és abba ceruzával, szépírással jegyzem be ezeket a sorokat. Bözöri Imre golfozó barátom hencsei képei őriznek még ilyen csendes pillanatokat. Ha valaki kinagyíttatná őket én pedig írhatnék alájuk három sorba zárt „borostyánokat”! Úgy élünk, ahogy álmodunk.

Az amerikai unokaöcs, Kristóf egyik kedvenc meséje az egérről szól, akinek a macska lecsippentette a farkát. Az egér sírt-rítt, a macska meg azt mondta, hogy csak akkor adja vissza, ha hoz neki tejet. Ment az egér a tehénhez tejért, de az csak szénáért volt hajlandó tejet adni. Így hát az egér felkereste a kaszás embert, akinek a szénáért cipó kellett. Ment a gazdasszonyhoz az egér, az meg szalonnát kért a cipóért cserébe. Így az egér elment a disznóhoz, aki, vagy nem gondolta rendesen végig az egészet, vagy az ostobább disznók közé tartozott, mert ráállt a dologra, makk fejében. Az egér hát a tölgyfához sietett. A tölgy ingyen megrázta magát, és a potyogó makkok agyonverték a szegény egeret. Móricz Zsigmond így fejezi be a mesét: “Nem kell most már semmi jó/ sem szalonna, sem cipó/ se széna, se tejecske/ meg a fityelótya se!”

Mindez csak arról jutott eszembe, hogy megkezdtük a golfiskolánk népszerűsítését, reklámját. A többes szám indokolt, mert a névben is hordozzuk társulásunk jövőképét: Fodor Krisztina – HIGHLAND Golfiskola. Az egérke farkincájáról később! Miért pont én és miért pont a tétényi driving range? – kérdezhetik a semleges szkeptikusok. Mert totál kezdők vagyunk, de nem rutintalanok. – hangzik az egyszerű magyarázat – törvényszerű volt egymásra találásunk. Ugyanakkor ezzel nem én vagyok egyedül. Tessék észrevenni, hogy Laczkó Zoltán, Szigeti Csaba, Révész Tamás is felsorakozott. Velük egy tornasorba kellemes beállni, ha mondjuk, adj király katonát játékra kerül a sor. Mert a kidobós méltatlan lenne hozzánk. Kisebb horpadás látható a tulajdonosok ajtaján a sok kopogtatástól, de már a szereposztó díványon is a mi kinyomtatott plakátjaink tornyosulnak nincs hová feküdni. A stáb együtt, a főpróba két hét múlva lesz és az előadás szövege a fejben.

Az a kivételes helyzet állt elő, hogy vezető edzőnkkel az élen a teljes highland-es oktatói kar külföldön készül, konkrétan három földrészen egyszerre. Csúcsformában leszünk márciusra, amikor a függöny felgördül. Március 2-án, szombaton érkezem a Ferihegyi reptérre és kedden kezdődik a Golfovi első foglalkozása. Szerdától péntekig a kisiskolások csoportjai következnek. Kaliforniából kinyújtott kezembe csaptak a Budafok-Tétény önkormányzatának vezetői és Sebes Gábor a képviselő testület Oktatási Bizottságának vezetője tárta szélesre a kerület óvodáinak és iskoláinak kapuit. A környék lokálpatriotizmusában a helyi golfoktatás jövője. Az a bizonyos fityelótya dolog a következő bekezdésben tisztázódik.

USA, Anglia és Svédország, hogy a legjellemzőbb három országot említsem, ahol az általános iskolai testnevelés része a golf. A mi receptünk nem a meglévő golfozók csemetéire épít, ők úgyis megtalálnak minket, ahogy az eredmények a golfmédiában majd igazolnak bennünket. Tehát mi a tölgyfánál kezdtük, jelen esetben az önkormányzatnál. A fordított meséből lesz a valóság és a farkinca is a helyén marad. Nem elhanyagolható szempont!