2008-ban 100 éves a magyar golf
A mára rendelt feladat az volna, hogy ünnepélyesen jellemezzük az éppen véget érő évet! Az Óév utolsó napján, a lencseleves kavargatása közben (laptop a konyhaasztalon) írván egy olyan sportágról, ami fontos szerepet játszik az életemben. A Jazzy Rádió 90,9 hullámhosszán szól a swing adva a „jut eszembe átkötést” a golfra. A fakanál nyelét is másképp fogom. A fazékra hajolva látom, ahogy gőzölögnek fölfelé az emlékek és nemcsak az idei 365 nap gőzcseppjei szakadnak el, hanem századunk is jön utána, mint cseppben a lencseleves. Nem kisebb dolgot állítanék, minthogy jövőre, azaz 2008-ban száz éves a magyar golf.
A sportágfejlesztési meg stratégiai kiadványok mellett érdemes fölfedezni ezt a jól kommunikálható évfordulót! Tele lehetne kürtölni a magyar sajtót, okkal kalapozhatnánk a szponzoroknál. Honnan veszem ezt a százast? Forrás a Magyar Golf Szövetség honlapja. Kattints a hungolf.hu-ra, balról a második opció „A Golf”, majd a legördülő menüpontokban a második „A Magyar Golftörténelem” oldalán (összeállította Szlávy Tibor 2007. 11. 05.) a második sorban ez van írva: „…Az első pálya Tátralomnicon épült (1908-09) és az első verseny 1909-ben is itt zajlott le…” Vagyis az akkori Magyarország területén, magyar állampolgárok (Lauber Dezső építészmérnök ötlete alapján) golfpályát kezdtek építeni a mai Szlovák Köztársaság területén, néhai Nákó Sándor birtokán, R. Williams angol ezredes és katonai attasé szakmai irányítása mellett. Ennek pár hónap múlva lesz száz éve.
Lauber többszörösen is csepp. Már maga a golf is csepp a sport tengerében, amely csepp a játékban. Azután az ő negyven éve a százban, amelyet mondjuk így, Lauber évtizedei voltak. A hézagos dokumentációk alapján tizenegyszeres magyar golfbajnok, 1930-tól öt éven át nem talált legyőzőre. Én ezt az embert ismerem. A golf a győzteseké. Idegen a játék szellemétől például azt mondani, hogy inkább játsszunk jól, szépen, és veszítsünk, mint rossz játékkal nyerjünk. Nem. Nyerni kell. És ha nyerünk, azt úgyse lehet mindig rossz játékkal. Van a golfban valami szép, hideg gyakorlatiasság. Talán az úgynevezett életben sem kell állandóan nyerni. De a golfpályán igen. Aki ott nem akar nyerni, az nem tiszteli a játékot. Az élet, pedig megnyerhetetlen. Lauber tehát az, akivel eltűnt valami a világból, más lett, megváltozott, már nem olyan, mint előtte volt, és soha nem is lesz olyan. Az ő géniusza abban állt, hogy azonosulni tudott a játékkal, egy volt vele, vagyis ő határozta meg a világot (a pálya 18 szakaszáról beszélek), építette! Ez ma is a modern álom maga, nem? Ez az időtlen benne.
Lauber Dezső 1936-ban Bobby Jonest hívta meg a huszonöt éves Magyar Golf Club jubileumi versenyére. Mit művelne ez a férfiú egy százas évfordulón?